Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ami azon a júniusi éjjelen történt, a két fiú szerelmének sötét lapjaira tartozott. De attól még megtörtént. Abban a szeretkezésben több fájdalom volt, mint élvezet, és az nem jellemezhette az ő szerelmüket. Miután letörölték a vért, soha többet nem beszéltek róla, igyekeztek elfelejteni, de nemcsak a fizikai része miatt. Azért is, mert az az éjjel lett szakításuk nyitánya.
A következő napokban igaz, hogy hazautaztak a nyári vakációra, de a fejük tele volt kettőjükkel. Tele volt, és mégis eleinte üresnek érezték. Jungkook hatalmas szemeivel bámult kifelé a busz ablakán, és Taehyung is csak a rohanó fákat látta a vonatablakból. Utóbbi tudta, hogy eljött az idő, előbbi a sejtjeiben érezte, hogy nagy baj van. Egyikőjük sem hitte azonban, hogy a probléma az egymás iránt érzettekben rejlik. A szerelmükben biztosak voltak. A gond abban állt elő, hogy az idősebbik szerint útjaik ezen a ponton elágaztak. A fiatalabbik ilyenre egyáltalán nem gondolt, ő azért dühöngött, hogy az ő karrierlehetősége ismét bebetonozza őket jó hosszú időre ugyanabba a kényszerű hazugságba, amelyben eddig is éltek. Ahelyett, hogy javulna a helyzetük, ha csak kicsit is, inkább tovább romlik.
Taehyung száz százalékig biztos volt azonban abban, hogy félre kell állnia szerelme útjából. Csak így tudja hozzásegíteni őt ahhoz, hogy az álmát valóra váltsa. Eljött tehát az idő. Tudta persze, hogy Jungkookot is nagyon meg fogja viselni a szakításuk, de ez az ára annak, hogy az álma valóra váljon. "Vedd el, amit akarsz és aztán fizesd meg az árát." - visszahangzott a fejében. És mindig így van - gondolta hozzá szomorúan. De ez csak utolsó okként járult ahhoz, hogy így határozzon. Azt is jól tudta, hogy szerelme vasalt életre vágyik, így is nevelkedett. Szereti, ha a dolgai rendben vannak körülötte, és nem lázadó típus egyébként sem. Ő nyitottságot és elfogadást hozott otthonról, Jungkook szabályokat és elvárásokat. Miután ezeket is átgondolta, kezdte kapizsgálni, hogy miért állítják: az ember nem tagadhatja le, hogy honnan jött.
Ő úgy képzelte, hogy miután elválnak útjaik, szerelme, ha másból nem, dühből, megcsinálja, amire vágyik. Azt tudták, hogy debütálás előtt egy-két évig gyakornokoskodnia kell majd, méghozzá sűrű beosztás mellett, bár őszintén szólva ő úgy látta, hogy szerelme már kész. Dehát mit tudott ő valójában az idolok világáról! Közben talán megismeri egy nő szerelmét is, és akkor el tudja dönteni, hogy mi a neki való. Hiszen eddig csak őt ismerte, fogalma sincs arról, hogy más út is van. Egy nyugodtabb és megbecsültebb út. Szíve mélyén persze abban reménykedett, hogy Jungkook úgy fogja érezni, hogy minden ellenére csakis őt akarja, és akkor talán ismét egymásra találnak. De akkor már bizonyossággal a lelkükben, vállalva minden következményt.
Taehyung nem engedhette meg maguknak, hogy Jungkook úgy érezze, hogy le kell mondania az álmairól miatta. Annak biztosan a szerelmük látná a kárát. Ő az örök szerelmüket úgy értelmezte, hogy nem engedhetik, hogy bármi is megölje azt. Egyszer az Instagramon olvasta, hogy a nagy szerelemmel nem szabad házasságot kötni, mert csak így maradhat nagy szerelem örökre. Nem is értette, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen mindenki pont a nagy szerelmével akarja összekötni az életét, de most kezdte kapizsgálni. A nagy szerelmeket óvni kell, mert sokminden tönkre teheti. Ezek szerint például a házasság, de az ő esetükben az, ha az egyik fél úgy érzi, hogy le kellett mondani dolgokról miatta.
