Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Másnap mindenki ment a dolgára. Jungkook Busanba buszozott, Taehyung Daeguba vonatozott el. Kellemes nyarat kívántak egymásnak és kezet fogtak. Kicsit sajnálták, hogy egy ideig nem fognak találkozni, dehát a kollégiumi szobatársak nyári sorsa márcsak ez. Még akkor is, ha időközben barátok lettek.
Jungkook a busz ablakán kibámulva azon törte a fejét, hogy igaz, érdekesnek tűnő lányba nem botlott Szöulban, de rátalált egy olyan társaságra, ahonnan még haverokra is szert tehet. Szívesen fog ezzel az öt fiúval később is találkozni, amikor majd újra kezdődik a suli augusztus végén. Szívesen szétveri őket bowlingban ismét, ha arra lesz igény. És aztán ott van Taehyung is. Milyen szórakoztató vele lenni, olyan jófej, és azok a beszólásai! A pelenkás volt a legjobb. Ekkor akaratlanul is elnevette magát. Azt is érdekesnek találta, hogy Taehyung figyel rá. Nemcsak elviseli őt, hanem fel is karolja. Bár ez nyilván így szokott lenni az újakkal, ahogyan Jimin is segített Taehyungnak az első időkben. Mindenesetre jól esett neki, és azt külön díjazta, hogy szobatársának jó szaga van.
Jónéhány kilométerrel arrébb említett jószagú Taehyung a vonatablakon bámult kifelé. Félkezével a mellette ülő szaxofonját fogta, egészen pontosan simogatta, bár ezt ő maga sem vette észre, és azon gondolkodott, hogy a Sors valamiért mindig magábaforduló, visszahúzódó szobatárssal áldja meg. De ha szaxofonozni tudná a különbséget Jungkook és a régi társ között, akkor Charlie Parker irigykedve nézné őt az égből. Mondjuk abban erősen reménykedett, hogy ez előbb-utóbb anélkül is úgy lesz.
Szóval Jungkook nagyon szimpatikus neki. Jó vele lenni, érdekes, hogy annyira más, mint ő. De főleg nagyon édes. Azokkal a hatalmas és mellesleg tiszta szemeivel. Neki biztosan nem keringenek a fejében az övéihez hasonló, normálatlan gondolatok. Ő biztosan nem fantáziálgat más fiúkról, izmos karokról, meg ilyen hülyeségekről. Mondjuk, persze, hogy nem, neki pontosan olyan karjai vannak, nincs miért irigykednie. Na jó, nem teljesen olyanok, de az övéinél biztosan izmosabbak. Neki tuti, hogy a lányok jönnek be, mint minden normális fiúnak, csak annyira félénk, hogy feszeng mellettük. Vagy csak ez a lány nem tetszett neki. Végül is mindegy. Jungkook annyira tisztának tűnt, hogy mellette saját magát is normálisabbnak érezte újra.
Nem tudott azonban elfeledkezni arról, hogy a nyáron dolga van. Be kell vallania otthon, hogy a fiúk tetszenek neki, nem a lányok. Őszintén szólva ismét elbizonytalanodott abban, hogy meg kellene-e tennie. Mi van, ha csak téves riasztás? Mi van, ha csak pillanatnyi áramszünet? Ugye próbálni még nem próbált semmit, tehát lehet, hogy téved. Lehet, hogy végül nem is fog jól esni neki a csók egy fiúval, hiszen fura is lenne. Lehet, hogy az izmos karok utáni vágyakozás csak valami gyermeteg mánia, mert valójában irigyli őket. Még semmi sincs bizonyítva. Álmodni meg amúgy is néha olyan baromságokat álmodunk, hogy tényleg semmi értelme sincs. Annyiban maradt végül magával, hogy mielőtt kinyitja a száját, még körbejárja ezt a témát egy kicsit. Arra azonban nem is gondolt, hogy már egy ideje pontosan azt teszi. Húzza és halogatja, hogy időt nyerjen.
