Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az augusztus végi viszontlátás boldogságát aztán egy szeptember eleji telefonhívás törte ketté. Már éppen megünnepelték Jungkook 17. születésnapját a rájuk jellemző szenvedélyes módon, egyébként többször is, amikor Taehyung édesanyja hívta a fiát.
Az idősebbik szerelme ölében heverészett éppen, és az egyik matematikatételben próbált elmerülni, de helyette csak Kookie puszijaiban tudott, amelyek rendszeressen érkeztek a fiatalabbiktól, miközben simogatta őt. Jungkook eddigre professzionális szerelmessé és szeretővé lépett előtt, aki néha (nagyon néha) tanult is, meg énekelt, de elsősorban Taehyung kényeztetését és kielégítését érezte feladatának. Azt már tudjuk, hogy ha ő csinált valamit, az csinálva volt, tehát tulajdonképpen csoda számba lehetett venni, hogy Taehyung haladt az érettségire való készülésben. Utóbbi viszont szerencsére olyan típus volt, hogy a céljait mindenképpen elérte, és ezúttal a kollégiumban maradás lebegett a szeme előtt. Ha tanulnia kellett hozzá, akkor azt tette.
Ám egy otthonról érkező hívás szombat délben nem tartozott a megszokott dolgok közé, általában Tete vasárnap este szokott beszélni a családjával. Meg is ijedt egy pillanatra, ahogy meglátta a kijelzőn, hogy "Anya". Azonnal felvette. - Tete, Mama meghalt ma reggel - szipogta az édesanyja minden bevezető nélkül. Taehyung hirtelen fel sem fogta, amit hallott, de kibontakozott Jungkook karjaiból. - Micsoda? - kérdezett vissza. Biztos volt abban, hogy valamit rosszul értett. Ám az anyukája csak ismételte önmagát. - Szívem, ama ma reggel szívinfarktust kapott és meghalt. A mentők már el is vitték.
Taehyung fejében ekkor akkora káosz keletkezett az összevissza cikázó gondolatoktól, hogy hang sem jött ki a torkán. Valahogyan próbálta megérteni, hogy ha Mama meghalt, akkor többé már nem fog találkozni vele, többé már nem fogja őt látni, de ez egyelőre hihetetlennek tűnt. Lehetetlennek. - Jövő héten lesz a temetése - szipogta tovább az édesanyja. - Írok az igazgatónak, hogy hazajöhess. - Igen - bólogatott Tete, de a tekintete félelmetesen üresnek tűnt. Jungkook megértette, hogy baj van, és amikor néhány perc közös sírdogálás után a másik letette a telefont, azonnal rákérdezett, bár közben már magától is rájött. - Mi történt? Taehyung könnyektől csillogó szemekkel nézett rá. - Meghalt a nagymamám - felelte halkan.
A fiatalabbik már sokat hallott az idős asszonyról, ugyanis szerelme nagy szeretettel és sokat beszélt róla neki. Pontosan tudta, hogy ami történt, milyen fájdalmas a számára. Magához ölelte szerelmét, aki azonban élettelen bábnak tűnt leginkább. - Nagyon sajnálom - mondta őszintén, és tulajdonképpen osztozott is a szomorúságban. Neki az fájt annyira, hogy szerelme le van sújtva. Hosszan ölelte őt, mást nem is tudott tenni, hátha az ő ereje elég lesz ahhoz, hogy könnyebb legyen a mázsás súly. Taehyung szeméből lassan megindultak a könnyek ismét, de nem rázta a zokogás. Amilyen csendesen sírt azonban, olyan eleven volt a fájdalma. Vége van tehát, gondolta, már nincs több lehetőség arra, hogy a nagymamája mellette legyen. Úgy érezte, hogy belőle is meghalt valami.
