Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
A szöuli művészeti felsőközépiskola egyik kollégiumának ötödik emeletén 2013 márciusától ez két fiú osztozott meg tehát egy picike szobán. A véletlen egymás mellé sodorta őket, és nagyon különböztek egymástól.
Az idősebbik különleges szépségével vonta magára mindenki figyelmét, de ha megismerted őt, kiderült, hogy a személyiségét tekintve legalább olyan vonzó, mint a külseje alapján, ha nem méginkább. Nyitottsága és kedvessége könnyen szerethetővé tette, a durvaság olyan messze állt tőle, hogy nem is lehetett őket egy napon említeni. A fiatalabbik szintén nagyon jóképű volt, de magábaforduló, visszahúzódó típus, aki nehezen bízik meg bárkiben is. Szeretett a háttérben maradni, de belül olyan tűz lobogott benne, annyira vonzották őt a művészi megnyilvánulások, hogy nem lehetett nem tudomást venni róla.
Az egyik könnyedén vette az iskolát, élvezni akarta az életét, és szerencsére csinálhatta azt, amihez olyan nagy kedvet érzett. A másik viszont maximalizmusa miatt a legjobb akart lenni, más opció nem érdekelte. De természetesen úgy, hogy a világ nem lihegett az arcába. Az egyik folyamatosan küzdött a titkából fakadó nehézségekkel, a másik csak arra vágyott, hogy ne izélgessék őt. Az egyik nyugodt volt és megfontolt, a másik heves és szenvedélyes. Az egyik lassan, de biztosan haladt a céljai felé, a másik azonnal akart mindent. Olyanok voltak, mint a víz és a tűz. Nagyon különbözőek.
Együttélésük első napjától fogva mégis összekapcsolta őket valami láthatatlan dolog, amelyet még ők maguk sem azonosítottak be. Taehyung ösztönösen akarta védelmezni az elveszettnek tűnő új szobatársát, Jungkook viszont egyszerűen csak nyugodtnak érezte magát a másik mellett. Közös életük rengeteg hallgatással kezdődött, mondhatjuk úgy is, hogy nagyon jól tudtak nem beszélgetni egymással. Ha Taehyung rámenősebb lett volna, Jungkook valószínűleg még jobban elzárkózott volna mindenféle kapcsolat elől, de így, hogy békén hagyta őt, egy idő után kezdett fesztelenebb lenni. Néhány évvel később Taehyung azt mondta, hogy ő volt az eső, amelynek kedvéért Jungkook hajlandó volt kilesni a csigaházából. Utóbbi előtt persze megjelent vizuálisan mindez, hát nagyon viccesnek találta.
A suliból gyakran mentek vissza a kollégiumba együtt, de megesett, hogy nem, hiszen nem volt kötelező. Néha együtt is ebédeltek kettesben a közeli baráti árfekvésű étkezdében, de Taehyung gyakran a barátaival lógott délután. Ha egyikük elugrott vásárolni, mindig megkérdezte, hogy a másiknak szüksége van-e valamire. A mosoda sem lett közös program, Jungkook a saját szennyesét nem szívesen tárta volna Taehyung elé, mégiscsak egy légtérben aludtak, és a tiszta ruhák hajtogatását is igyekezett magányosan intézni, ám ez nem mindig bizonyult kivitelezhetőnek. Ha Taehyung jelen volt, próbálta a lehető legvisszafogottabban bonyolítani, de az idősebbik így is láthatta a precizitást és a fegyelmet, amit irigylésreméltónak talált.
