Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A következő repedést az okozta Taehyung Pierrot-maszkján, hogy egy olyan fiú is kezdett élni az ő gyakran csalánkiütéses bőrében, aki nem ő volt. Egy féltékeny Taehyung.
Róla sokmindent el lehetett mondani, volt jóhiszemű és túlbonyolító, túlzottan önzetlen és meghökkentő, de hogy féltékeny típus lett volna, azt biztosan nem lehetett állítani. Ellentétben egyébként szívszerelmével, hiszen Jungkook esetében a féltékenység és a birtoklási vágy alapértelmezett beállítás volt. Néha törölte a rendszerből, de folyton visszaállt magától. Ebből fakadóan a fiatalabbik féltékenykedése viccesen hatott, főleg, ahogyan küzdött ellene, és Taehyung imádta az ő féltékeny kedvesét. Ő azonban még soha nem tapasztalata meg a saját bőrén ennek az érzésnek a jellegzetes dühét és a fájdalmát. De csak eddig.
Persze nem arról van szó, hogy felkapta a fejét, ha valaki megérintette Jungkookot, az eddig is így volt, és együtt tudott vele élni, bár sosem csípte. Ilyet minden szerelmes ember érez. Hanem arról van szó, hogy dühös lett attól, ha egy nőnemű lény feltűnt Jungkook közelében. Folyton az járt az eszében, hogy talán ez a lány lesz az, aki aztán gyereket szül neki, aki ország-világ előtt a párja lesz. Még akkor is, ha annak rendkívül kevés esélye volt, hogy azt a lányt fogja Jungkook feleségül venni és anyává tenni, akivel két szót váltott az egyetemi büfében a szendvicses pult előtt. Tulajdonképpen az egész női nemre volt féltékeny Taehyung, mert az olyat tudott nyújtani szerelmének, amit ő nem. Már akkor is kinyílt a bicska a zsebében, amikor egy női ivarszervekkel rendelkező egyed tényleg csak baráti szándékkal szóba elegyedett Jungkookkal. Ha viszont azt látta, hogy egy ilyen szerzet kimondottan be karja cserkészni őt, egyenesen gyomorgörcsöt kapott.
Megfigyelte, hogy ezek a lány cuccok először csak bámulják az ő kedvesét, ezt mondjuk megértette, aztán alkalmat keresnek arra, hogy a testhez álló, mélyen dekoltált haspólójukból kivillanó mellrészleteiket a látóterébe helyezzék. Jungkook pedig megnézte őket, bár valószínűleg ő is ezt tette volna a helyében, hiszen geográfiai okok miatt elkerülni sem lehetett. Próbálta elképzelni azt is, hogy ez vonzó lehet, de az igazat megvallva neki nem jelentett semmit. Elméletben értette, de a gyakorlatban semmi hatást nem váltott ki belőle. Felőle teniszlabdák is lehettek volna a felsőkben, bár azt legalább ő is tudta volna használni. Ilyenkor a saját lapos mellkasára gondolt, amin egy darab női mell sem nőtt ki, és kevésnek érezte magát. Egyszer még szóba is hozta, annyira nyugtalanította. Annyira szerette volna azt hallani, hogy az ő lapos mellkasa sokkal vonzóbb.
- Fura lehet a nőknek, hogy két hatalmas labdát kell cipelniük a ruha alatt egész életükben - jegyezte meg (később visszagondolván teljesen óvodás módon) ebéd közben, amikor is a kifőzdében, vele szemben egy dús idomokkal megáldott lány üldögélt barátnői körében. Jungkook ránevetett. - De nekik legalább sok hely van a lábuk között - vágta rá jókedvűen, de Taehyungnak nem lett virágos kedve, hanem sőt. Abba pedig már bele sem akart gondolni, hogy azon a tágas helyen szerelmének miféle dolga lenne. - Te ugye vonzónak találod őket, igaz? - kérdezte halkan, amitől Jungkook mosolya is lehervadt, de csak azért, mert úgy látta, szerelmét zavarja a dolog. Hazudni viszont nem akart. Sosem tette egyébként se. - Igen, de abszolút nem érdekelnek - mondta meg az igazat. - Ugyanis szerelmes vagyok egy gyönyörű fiúba, akit a legszebbnek látok az egész világon. Az ő teste az egyetlen, ami érdekel. Taehyungnak nagyon jól esett Jungkook válasza, és hitte is, hogy így van, de... az a kurva de, mindig előmászott, mint egy kibaszott zombi a sírból.
