Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jungkook már ünnepelt sztárként érkezett haza Busan kertvárosába, pedig még egy valódi lépést sem tett az odavezető úton. Az emberi hülyeség azonban határtalan, főleg nagyravágyó családok berkein belül. Az övé olyan volt és jó kiterjedt. A szülei olyan arccal korzóztak a nádtippanokkal szegélyezett utcákon, mintha Michael Jackson maga lett volna a kisebbik gyermekük. Nagyon jó azonban, hogy nem láttak bele a nagyreményű ifjú gyomrába, mert az rettentően kavargott miattuk.
Szülei extra csinosan öltöztek fel a nagy napon, amikor Szöulba kísérték őt. Az ügynökség hatalmas üvegpalotájáról és a nagyon kedves ott dolgozó emberekről még hetekig meséltek otthon, és nagyon meg voltak hatva. Igazság szerint kicsit Jungkookot is elvarázsolták a látottak és a hallottak, és őt is meghatotta, hogy ez a hatalmas cég őt akarja, még úgy is, hogy a saját kvalitásaiban biztos volt. (Egymás között szólva egy kisebb ügynökség közepes méretű épületéről volt szó, mosolygó robotokkal a belsejében, de ezt ők nem tudhatták.) Miután vázolták előtte a szerződéskötés utáni lehetőségeit az ügynökség karjaiban, amelyeknek végállomása a nemzetközi hírnév is lehetett (amennyiben Jungkook keményen dolgozik), és megneveztek előttük egy komolyabb összeget a kétéves trainee időszak utánra, a három toll szinte magától írta alá a gyakornoki szerződést.
Menet közben kiderült, hogy ez a két év arra is elegendő általában, hogy a trainee és a cég összecsiszolódjon a közös munka érdekében. Ez valójában azonban egy burkolt fenyegetéssel felérő megjegyzés volt, ami arra vonatkozott, hogy ha botrányszagot éreznek, akkor nincs további szerződés. Nyilván az ügynökség már látott ezt-azt. Jungkook ennek a célzásnak kimondottan örült, reménykedett abban, hogy a két év alatt annyit fog bizonyítani, hogy a cég a szárnyai alá veszi nem kompatibilitása ellenére is. Magánéletének védelme az ügynökség segítségével biztosan hatékonyabb lenne, mintha csak ő bújtatná Taehyungot a lakásában. Ő nem volt idealista, biztosra vette, hogy nem ő az első és nem is az utolsó idol, akinek ilyenfajta "problémái" vannak. Üzletember sem volt, mégis biztosra vette azt is, hogy van az a helyzet, amikor a cégnek megéri. Ő mindenképpen olyan helyzetet szeretett volna teremteni.
Az ő terve ugyanis ez volt. Egyáltalán nem állt szándékában a kamrában rejtegetni szerelmét. A trainee szerződés aláírása után kezdte a maga urának érezni magát. Nem volt többé gyerek, akire rosszallóan rászólhatnak a szülei, ha rosszul viselkedik. Dolgozni fog, dicsőséget fog hozni az egész famíliára, mostantól a maga útját akarta járni. Azt gondolta, hogy az idolszerződés megkötése után bemutatja otthon is Taehyungot, addig viszont együtt akart vele élni Szöulban. Private but not secret - ahogy a mondás tartja. Nyilván azonnal nem állhat elő az igazsággal a cég előtt, de tudta, hogy el fog jönni a pillanat. Már Taehyung szeretett nagymamájának halála kapcsán megbizonyosodott arról, hogy az életben a dolgok jó időzítése elsőrendű, jobb nem hibázni vele.
Ennek fényében nem kímélte magát az egyetemre való visszatérés után. Az énekórákon és a táncórákon koncentrált, annyira tudott összpontosítani, amennyire még maga sem hitt volna a soha. Tudta, hogy miben jó és hogy még miben kell fejlődnie, és aszerint haladt. Közben folytatta a tanulmányait is, és igénybe vette az intézmény által nagylelkűen felajánlott segítségeket. Ennek tükrében minimalizálták a tanórákon való kötelező részvételt, lényegében csak vizsgáznia kellett, és úgy tűnt, hogy ott sem fogják megnehezíteni a helyzetét. A trainee időszak kezdete tényleg nagyon megterhelő volt, elsősorban fizikailag, gyakran érezte magát kimerültnek. De szerelme csupán a létezésével erőt adott neki. Ha arra gondolt, hogy mindez ahhoz kell, hogy egyszer szabadok lehessenek, akár többet is elbírt volna.
