Taehyungnak erősnek kellett volna lennie. A Természet azonban nem elégedett meg azzal, hogy meleg fiú lapot osztott neki. Sőt, úgy gondolta, hogy viccesebb lesz, ha a sötétben világító, bársonyos, fehér hótakaróval és nagy pelyhekben szállingozó hóval várja a hotelből kilépőket, köztük őt és Jungkookot is. Mert két tinédzser fiú biztosan nem akar benne ádáz hógolyócsatát vívni, hanem majd, mintha mi sem történt volna, szépen hazamennek. Nos, a Természet tévedett. (Bár, egymás között szólva, szerintem direkt csinálta.)
Igaz, hogy az egyikőjük jól meg volt fázva, a másik pedig éppen most határozta el, hogy lehűti a saját kedélyeit, ám amikor megpillantották ezt a fenséges látványt, vésztjóslóan egymásra néztek, és már dobták is le magukról a hátizsákjaikat. Jungkook olyan gyorsan gyúrta a hógolyót, hogy Taehyung csak ámult, és tudta, hogy kapni fog. Hogy időt nyerjen, kezében a hóval, a saját golyóján munkálkodva (😆) futni kezdett. Hátralesegetve próbálta felmérni, hogy még mennyi ideje van hátra, de
az utána rohanó Jungkook képe túl sok jóval nem kecsegtetett. Legalábbis hógolyócsata ügyileg. Futok a szerelmem elől, hogy aztán elhaphasson és jól megadja nekem ügyileg viszont nagyon ígéretesnek tűnt.A következő jó néhány perc hógolyóhajigálással és futással telt. Egyértelműnek tűnt Jungkook fizikai fölénye, de Taehyung számára annál élvezetesebb volt a menekülés. Főleg hogy tudta, hamarosan el lesz kapva. Jó ideje vágyott már rá. Jungkook ezzel szemben a győzelmet látta maga előtt, ami nem tűnt túl nehézkesnek, de akkor is győzelem volt. Valójában nagyon kedvet érzett ahhoz, hogy a nála idősebb barátját maga alá gyűrje. A miheztartás végett is, és amiatt is, mert olyan gyűrnivalónak tűnt. Azzal a puha testével mi mást lehetne csinálni? De nem akart neki fájdalmat okozni, bár megtehette volna. Tetszett neki az is, hogy Taehyung küzd. Még édesebb volt tőle.
Amikor már ő kezdte rosszul érezni magát attól, hogy megsorozta szépséges barátját a kemény hógolyóival, szeretett volna enyhíteni a körülményeken. A következő hógolyót nem hozzávágni akarta, hanem finoman ráhelyezni. Beérte őt, és előkészítette volna a ráhelyezésre: megragadta a dzsekijénél, hogy megtartsa, de Taehyung túl hevesnek bizonyult. Ahogy megfogta, szinte azonnal elvágódott a hóban. A lába is kicsúszott alóla, úgy terült el. Ezzel párhuzamosan azonban magára rántotta Jungkookot is, mert ő meg nem engedte el időben a dzsekijét.
A két fiú összetapadva feküdt a hóban. Az addigi héthatárra szóló jókedv, a sok nevetés hirtelen elillant. Ennyire közel még sosem voltak egymáshoz. Jungkook megtámasztotta magát a kezeivel, és egy pillanatra azt hitte, fájdalmat okozott a másiknak, Taehyung szemeiben ugyanis némi ijedtséget látott. De azt is észrevette, hogy barátja szép arca ilyen közelről még szebb. Taehyungot ezzel szemben nagyon felkavarta, hogy érzi magán a másik súlyát. Úgy érezte, hogy belülről elönti őt a vér, és Jungkook forró lehellete, ami megcsapta az arcát, sem hűtötte le őt. Nagy hős volt, de csak eddig a pontig és nem tovább.
ESTÁS LEYENDO
Taekook (Befejezett)
FanficAbban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...