Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nos, Jungkook nem döglött bele Taehyung elvesztésébe. Olyan folyamatokat azonban elindított benne, amelyek, legalábbis tőle, meglepően ható viselkedéshez vezettek.
Először is végtelenül cinikus lett. A beszédében és a tetteiben mindenféleképpen, de hogy valójában azzá változott volna, azt nem lehet állítani. Talán csak fegyverként használta a fájdalma legyőzéséhez. Másrészt viszont nem kímélte magát egyáltalán, ami eddig sem állt tőle távol, de most már nemcsak a táncban és a sportokban hajtotta magát és konkrétan a végkimerülésig, hanem az alkohollal is szoros kapcsolatba lépett. A fizikai terhelést mindennél jobban kívánta, és rengeteget ivott hozzá. A fáradtság eltompította az elméjét is, és bizonyos mennyiség után az alkohol is azt tette. Végül kínosan felerősödött benne egy másik, eddig kordában tartott tulajdonsága is, a birtoklási vágya. Innentől fogva, ami az övé volt, annak a közelébe sem mehetett senki, a megosztás és a nagylelkűség szavak teljes mértékben kikerültek a szótárából. Néhány hónap alatt a korábbi kedves, mértékletes és udvarias fiúnak a nyomaira sem lehetett bukkanni benne.
Januárban visszatért az ügynökség próbatermeibe, az éjszakáit pedig másfél hónapig bátyja lakásában töltötte. Jung Hyun ennek örült, hiszen így szemmel tarthatta őt, és ott volt neki, ha öccse lelki támaszra vágyott. Utóbbi esetek száma az idő előrehaladtával azonban megritkult, ami jó jel lehetett volna, ám Jungkooknál sajnos nem a szakításból való felépülést kísérte, hanem a komplett elzárkózást mindekitől. Miután teljesítette a szoros és hosszúra nyúló napi teendőit, vagyis énekelt, de főleg táncolt a Big Star gyakorló helyiségeiben, szinte midennap edzeni ment vagy futni. Esténként hulla fáradtan zuhant az ágyba, hogy másnap korán keljen és folytassa önmaga sanyargatását. Keveset evett, viszont annál többet ivott, és az alvást sem vitte túlzásba.
Egy alkalommal a bátyja arra ért haza a randevúja után hogy Jungkook teljesen kiütötte magát. Hulla részegen feküdt többé-kevésbé a kanapén, és egy doboz cigi feküdt mellette az asztalon erősen hiányos állapotban. Mivel sem inni, sem cigizni nem bűn, és Jungkook is felnőtt már, Jung Hyun nem mondhatott semmit, és nem is bocsátkozhatott semmiféle számonkérésbe. De magában elég aggasztónak találta, amit látott. Ő maga is ivott néha, sőt cigit is tett már a szájába, de az öccse hirtelen mértéktelensége nem sok jóra utalt. A cigaretta különösen meglepte, hiszen Jungkook érzékeny volt mindig is a rossz szagokra.
Néhány nap múlva azért megjegyzést tett, legalább egy picit akarta jelezni, hogy meg van lepve. - Nem is tudtam, hogy cigizel - bökte ki, amikor Jungkook egyik reggel a próbákra indulván zsebre vágta a cigijét. Utóbbi megrántotta a vállát. - Igen, és? Jung Hyun szintén vállat rántott. - Semmi, csak meglepett. Erre az öccse teátráliasan elvigyorodott. - Az életem tele van meglepetésekkel - tette hozzá némi gúnnyal a hangjában és egy műmosollyal az arcán, majd távozott.
Jung Hyun felvonta a szemöldökét. Remélte, hogy öccse azért majd lenyugszik előbb-utóbb. Így múltak a napok, ami azonban február végén történt, az arról győzte meg őt, hogy valamit csinálnia kell. Egy keddi délelőttön ugyanis mentő vitte el Jungkookot a Big Star épületéből. Egy átedzett péntek-szombat-vasárnap és egy lerészegedett, és nem alvással töltött hétfő éjjel után Jungkook a táncpróba alatt egyszerűen elájult. Mivel nem tért magához azonnal, az ügyeleten végezte, ahol infúziót nyomtak beléje, és miután kivizsgálták és egy bikaerejű fiatalember képe rajzolódott ki előttük, azt mondták, hogy pihennie kéne. A cég szabira küldte, de ugye a probléma nem a túlterheltség volt. A probléma Taehyung hiánya volt.
