Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az első szexuális kapcsolat nem mindenkinek szuper élmény. Jó persze, meg minden, de fáj vagy félresikerül, attól függően, hogy melyik nemhez tartozol, esetleg mindkettő, senki nem tud semmit, a dolgok csak történnek. És aztán ott vannak azok, akiknek szerencsés módon minden összejön. Akik számára az életük egyik legszebb élménye lesz, akik 92 évesen is emlékezni fognak minden egyes érintésre és mozdulatra, akárhova is sodorja őket aztán az élet, és mindig csak hálával és párás szemekkel tudnak visszagondolni az elsőre. Pedig nem felkészültebbek, nem szerelmesebbek, nem jobb emberek. Csak szerencsésebbek.
Taehyung és Jungkook természetesen az utóbbiak közé tartozott, irigykedhetünk rájuk. Talán azért is, mert akkor történt, amikor eljött az ideje. Amikor mindketten készenálltak erre az utazásra, amikor nem csak azért csinálták, mert mindenki csinálta, vagy mert menők akartak lenni. Hogy ők gondoltak-e ilyenre? Dehogy! Pont ugyanúgy álltak a startvonalon, mint mindenki más. Olyanannyira egyébként, hogy Taehyung azon felül, hogy majd szétrobbant az öle, persze egyelőre csak metaforikus értelemben, kezdte magát felelősnek érezni a történésekért. Olyan értelemben, hogy ő rángatta bele ebbe az egészbe Kookie-t, merthogy Jungkook időközben neki is Kookie lett azokkal a hatalmas ártatlan szemeivel, nem akart neki csalódást okozni. Össze kellett szednie magát.
Ebből a megfontolásból, meg hogy egy kis időt nyerjen, arra kérte a másikat, hogy várjon rá a szobában, mindjárt jön. Jungkook, vagyis Kookie engedelmesen úgy tett, ahogy kérte, az ágyán, egészen pontosan a kapucnis felsőjén ülve, a kezeit tördelgetve bámulta a fürdőszobaajtót. Nem látta, hogy Taehyung néhány másodpercre a mosdókagylónak támaszkodik, és lecsukott szemekkel egy mélyet sóhajt. Azt sem hallotta, amit magában gondolt melléje, mégpedig azt, hogy "Nyugi, Tete, ha olyan bonyolult lenne, nem lenne ilyen népszerű." Még megfordult és vetett egy pillantást az arcára a tükörben, aztán félősen elmosolyodott. Mégiscsak erre vágyik már egy jó ideje. Bólintott, aztán kilépett a fürdőszobából.
Kookie úgy nézett rá, mint egy ma született bárány. Taehyung megkapaszkodott az ajtófélfában, hiszen gyengék voltak a lábai, de a másik ezt csábító szándékként értelmezte, és picit elmosolyodott. Taehyung viszont ebből a mosolykából arra következtetett, hogy Jungkook még nála is idegesebb. Gyorsan melléje ült, és megfogta a kezét. - Kookie, mindkettőnknek ez az első. Nem kell aggódnunk semmi miatt, csak tegyük azt, amihez kedvünk van. Jungkook apró bólogatással jelezte, hogy rendben, és azt mondta oké. Ettől Taehyung is megnyugodott valamelyest. Tudta azt is, hogy neki kell kezébe venni a dolgokat. Nyelt egyet, és abból a megfontolásból, hogy egy csókból nagy baj nem lehet, hiszen az eddig is nagyon jó volt, megcsókolta a másikat. Tényleg nem lett belőle baj. Viszont nagyon jó esett megint.
Mivel Kookie-nak a wellness után még nem volt ideje magára kenni a Johnson and Johnson's egész kínálatát, nem volt babaszaga. Csak valami teljesen hétköznapi tusfürdő illata lepte be, de az is halványan. Taehyungnak ez is tetszett, sőt egy kicsit még jobban is. A csókjuk gyengéd volt és odaadó, és Taehyung többé nem akart megállni. Jungkook ajkai után áttért a nyakára, a puha bőrét csókolta és nyalogatta, amitől Kookie egyszerre érezte magát könnyűnek és nehéznek. Könnyűnek a fejében és nehéznek az ölében, ahova valaki jó nehéz súlyokat pakolt az utóbbi percekben.
