Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Azzal a szándékkal tehát, hogy a nem jó dolgokat jóvá tegye, Taehyung belépett Jk boltjába. Ha már ott tartott, rögtön kezdhette volna a kirakattal, de ő inkább koncentrált kettejük ügyére. Jungkook viszont szinte hasraesett, ahogyan átlépte a küszöböt, egy méretes doboz állta az útját, és Taehyung meglátta rajta Kim Jihun nevét. Régi barátjuk csomagja bírta szerelmét megtorpanásra, és Taehyungnak libabőrös lett tőle a karja.
- Hát ez lenne az - sóhajtott fel a házigazda, miután nem vágódott el, hanem lábával arrébb sodorta a küldeményt. Aztán a ventillátort is bekapcsolta gyorsan, amit nagyon jól tett, ugyanis Jk boltja ebben a pillanatban sokkal jobban hasonlított egy katlanra, mint egy jazzlemezboltra. Taehyung édesnek találta az üzletetet, egyszerűségével és tisztaságával együtt félelmetesen hasonlított szerelmére. - Nagyon kedélyes kis hely. Van hangulata - bólogatott elismerően, bár legszívesebben ezt mondta volna: "Őrülten szeretlek téged Jeon Jungkook, és veled akarok megöregedni. Mi egymásnak vagyunk teremtve, igazad van. Szeretném, ha megbocsájtanál nekem tiszta szívedből, tudom, hogy ostobaságot csináltam, amikor eljöttem egy szó nélkül."
De ezeknek a szavaknak egyelőre még nem jött el az ideje. ‐ Én szeretem - felelte Jungkook a kis boltjára célozva, és megsimította a pult szélét. Taehyung nagyon szeretett volna a pult helyében lenni, de ugye az ismert körülmények miatt csak végignézhette, ahogyan szerelme nekitámaszkodik, majd keresztbeteszi a lábait, és összefonja a karjait is mellkasán. A távolságtartó megfigyelő pozíciója szexi volt, de a távolságtartó része most zavarta az idősebbiket. Annak idején mulatott rajta, és kicsit sajnálta is azokat a rajongó szempárokat, akiknek csak ennyi jutott Jungkookból, de most ő is kívülállónak bizonyult. Így nem tűnt annyira viccesnek. Ahogy a köztük lévő, egyébként teljesen abnormális távolság folyton hangsúlyt kapott, Taehyung úgy érezte egyre sürgetőbbnek, hogy kiterítse a kártyáit.
Oda is állhatott volna távolságtartó megfigyelő szerelme elé azzal, hogy "Miért nyitottad meg ezt a boltot? Úgy volt, hogy világsztár leszel.", de erre a kérdésre valójában tudta a választ. Miatta. Mert elhagyta, és mert megsebezte. Mert az a kettejük ügye lett volna, mert Jungkook mindig azt mondta neki, hogy nélküle semminek se lenne értelme. Persze ez akkor túlzásnak tűnt, mint ahogyan az is, hogy szerelme belehalna, ha valaki más hozzáérne Taehyunghoz, de ezek a mondatok a szakítás után valósággá váltak, és egyáltalán nem tűntek vicces túlzásnak. Jungkook megmondta, egyszerűen és világosan. Ahogy szokta. Taehyung pedig újra egy nagy hülyének érezte magát.
Amíg ezt megbészelte magával, nézegetni kezdte a lemezeket. - Szóval valami konkrét dolgot keresel? - kérdezte szerelme eladói előzékenységgel, mire ő határozottan érezni kezdte, hogy dupla szövegkönyből dolgoznak. Egyrészt zajlik közöttük egy baráti dialógus, másrészt viszont az egészet lehet értelmezni egy másik kontextusban is. Mert igen, egy konkrét dolgot keres, amiről azt hitte, hogy elveszítette, de talán mégsem. Ott állt előtte, és kerek szemekkel nézett rá. - Igazából nem - felelte hát az első szövegkönyv szerint. - A kíváncsiság hajt csak. Tudod, szeretek rejtett kincseket találni.
