Abban az évben március 3-án kezdődött a tanítás. Taehyung új szobatársra számított a szöuli kollégiumban, ahol már egy éve élte a diákok vidám életét, mert a régi, családjával együtt, külföldre költözött. És úgy is lett. Attól a naptól fogva egy má...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A vadászat a legősibb tevékenységek egyike. Eredetileg az életbenmaradáshoz volt rá szükség, és az élelemszerzést célozta meg. Manapság elég, ha bevásárolunk, de ez nem volt mindig így. A professzionális vadászok elvileg a természetes állatállományt tartják karban, mert valamilyen oknál fogva mi, emberek nagyképűen azt gondoljuk magunkról, hogy a Természetnek szüksége van a segítségünkre. Nagyképűen azt hisszük, hogy a természetes módon megjelenő dolgokkal saját kényünk-kedvünk szerint szórakozhatunk, mert a mi kezünkben van a fegyver. Ha valami nem tetszik, egyszerűen csak levadásszuk és kész.
Őszintén szólva idióta elgondolás, és a hobbivadászátról ne is beszéljünk, De ami miatt valójában szóba került a vadászat, az persze a két fiú története. Ugyanis saját előhelyükön mindketten olyan nagyvadnak számítottak, amely levadászva, esetleg trófeaként hatalmas örömet szerzett volna a vadászoknak. Mindketten szépséges és fennséges példányok voltak, ráadásul látszólag magányosan flangáltak a vadászmezőn. Ideális célpontnak ígérkeztek.
Ott volt rögtön Jungkook. Szépen fejlett, hatalmas példány, az izmos fajtából való. Az egyetemi folyosókon prédára leső női vadászok kedvence. A látványa hatására, ahogyan a felkarján feszült a póló rövid ujja, vagy ahogy a szűk farmer látni engedte a combjai határozott vonalait, sok ravasz felhúzódott azonnal, lényegében magától. Női vadászszemek homályosultak el, néhány vagányabb próbalkozó célba is vette őt. Jungkook mindig nyugodtan viselkedett, szeretett meghúzódni az egyetem falainak biztonságot nyújtó bozótosa mellett a folyosókon. Fajtájának jellemzőjeként megfigyelő pozícióba helyezkedett, a falnak dőlt, lábait és karjait összefűzte maga előtt. A vadászok biztosra vették, hogy őket figyeli, de tévedtek. Jungkook kizárólag egyetlen másik fajtabelit keresett vagy követett a szemével állandóan. És többnyire párzási szándékkal.
Jungkook a csendes nagyvadak közé tartozott, de még így is nagy lett volna az igény az elejtésére. Akkor azonban, amikor a tantermekben a hangját is hallatta, megsokszorozódott a vágyakozók száma. Tiszta baritonja úgy zengett a termek pusztájában, úgy hódította meg a legmagasabb hangok csúcsait, hogy a vadászok kezeiben megremegtek a puskák. Azok azonban, akik igyekeztek becserkészni őt, a teljes érdektelenséggel találkoztak, semmivel sem tudták magukra vonni a figyelmét. Eldördült néhány lövés is, de egyik sem talált. Jungkook könnyedén hajolt el a golyók elől, mintha egész életében ezt tette volna. Csak egyetlen dolog tudta őt lekötni. És azok nem a nőnemű vadászok voltak.
A saját nemükkel azonos nagyvadakra hajtó vállalkozók (mert ilyenek is akadtak szép számmal) inkább Taehyung iránt érdeklődtek. Ő az elegáns és fennséges példányok iskolapéldáját testesítette meg, azt az osztályon felüli minőséget, amelyre nem lehet minden bokorban akadni. Az ínyencek egyes számú célpontja lett. Elég volt végig vonulnia a már említett egyetemi folyosók tisztásán, elég volt beleharapnia egy almába, máris híre ment az esetnek vadászkörökben. Akinek rá fájt a foga, megpróbált a közelébe férkőzni valamilyen furfangos módon, kihasználva, hogy kimondottan barátságos fajta. Szerettek volna közeli kapcsolatba lépni vele, így a távolból sosem lőttek rá. Túl értékes vad volt. Inkább otthonukba szállították volna, hogy ott domesztikálják őt kedvükre.
