Blake Hansen

3. Interjú?

Legyek Hansen és álljak a sarkamra. Hát ez parádés lesz. Nekem nem kell egy újabb hülye picsa a nyakamba Madelyn után. Remélem bele törött annak a köcsögnek a farka amikor lovagolta.
A tollat a kezemben egyre erősebben szorítottam majd kettő kopogás jött az iroda ajtaja felől.
Az asztalra dobva a tollat dörzsöltem meg az arcom, de nagyon türelmetlen lehetett az a valaki odakint mivel ujra kopogtak.
-Mi van?-ordítottam el magam. Nem voltam jó kedvemben hisz ez a rohadt ribanc Madelyn volt a fejemben.
-Uram! Egy hölgy érkezett.
-Nem várok senkit.-tettem odébb a dossziékat az asztalomról.
-Interjúra jött.-erősködött továbbra is Tyler.
-Miféle interjú? Én nem...
-Bejöhet a kisasszony?-nyitotta ki az ajtót mire hanyatt dőltem a székben. Semmi kedvem nem volt egy hülye picsa ömlengésére hogy ő mennyire tökéletesen alkalmas arra a pozícióra amiről azt se tudtam hogy meg van hirdetve.
A Hansen vállalat vezetője vagyok mivel anyámék nekem szánták hogy vegyem át tőlük így tényleg ötletem sincs mikor lett bármi féle állás meghirdetve.
-Ki engedte meg hogy be gyere?
-Uram a hölgy...
-Faszom! Nincs meghirdetve semmi se!-keltem ki magamból mire belépett az ajtón a lány. Szemei ahogy az enyémekkel találkoztak pillái megremegtek majd a küszöbnél földbe gyökereztek a lábai. Felkelve a székből szemrebbenés nélkül mértem végig hisz ismerős volt. A klubban őt akartam megdugni, csak aztán más bújt velem ágyba. Egy ravasz vigyor kúszott az ajkaimra ahogy láttam hogy ő is felismert.-Nocsak!
-Én azt hiszem rossz helyre jöttem.-kezdett el menekülni az ajtó felé.
-Ácsi! Nem! Megállni! Tyler! Bezárni az ajtót!-lépkedtem az asztal mellé. A nő legszívesebben eltűnne ha tehetné, de mivel beleszaladt ebbe a csapdába így innen nincs menekvés.
-Maradjak uram vagy..
-Kifelé!-zavartam ki majd a reszkető kislány felé kezdtem sétálni. Már annyira kapkodta a levegőt hogy attól tartottam hogy össze esik.-Leül?
-Nem! Én ki... ki szeretnék..
-Nincs kimenet. Leülni!-biccentettem az asztalom előtt lévő székre.
-Szerintem rossz.. rossz helyre jöttem így én..
-Azt mondtam leülni! Utálom ha nem úgy tesznek ahogy kérem.-mordultam rá amitől össze rezzent. Remegő vékony lábaival megindult a szék irányába így utána fordultam. Formás volt ahogy a térdig érő szoknyája a combjaira simult. A blúz ami rajta volt be volt tűrve a szoknyába, elől nyakig be volt gombolkozva, pedig gyanítom a dudái is olyan formásak mint a feszes feneke.
Zsebre tett kézzel utána sétáltam és az asztalom túloldalára lépkedtem.-Nos. Milyen interjúra érkezett?-pillantottam fel rá, de ő csak idegesen rágta a szája szélét.
-Kérem.. én...-tördelte az ujjait remegő kezeivel.
-A klubban nagyobb volt a szája. Most miért van ennyire megilletődve?-hajoltam közelebb az asztalomon támaszkodva.
-Nem tudtam hogy ön.. hogy ön lesz itt.-nyelt egy nagyot.
-Csak nem fél? -vigyorodtam el ahogy végig mértem szemből is ismét.
-Had.. had menjek ki kérem.
-Nem szeretem ha könyörögnek. Sose kegyelmezek.-ültem le a székembe.-Kérem a papírjait.-nyújtottam felé a kezem. A táskájában kutatni kezdett, de a nagy kapkodásban kiborult abból pár dolog.
-Faszom.-motyogta az orra alatt mire az ajkaimra egy halvány vigyor kúszott, de a tenyerem a szám elé téve próbáltam leplezni. -Elnézést.-pillantott fel rám, de csak a jégkék szemeim látta amikből nem tudott kiolvasni semmit se.
Tökéletesre fejlesztettem ezt az évek alatt ,nem engedtem senkinek se hogy tudjon olvasni bennük, így ő is csak annyit látott hogy a gyilkos tekintetem nem arról árulkodik mennyire vagyok jó kedvemben.
Elkapva a szemeit rólam kivette a táskájából a mappát amiben az iratai voltak és átnyújtotta nekem.
Kinyitva unottan lapozgattam és nézegettem, de kurvára nem érdekelt. Ahogy az se hogy igazából mire jelentkezett, de meg kellett kérdezzem.
-Mire jelentkezett?
-Titkárnőnek.-hajtotta le a fejét.
-Azt hittem többnek gondolja magát holmi titkárnőnél. Natasha.-dobtam félre a papírjait. Neve hallatán felkapta a szemeit rám mire én felhúztam a szemöldököm.-Szóval?
-Uram én...
-Hhh... tudja Natasha...-támaszkodtam az asztalomra.-Furcsa hogy ott a klubban akkora volt a szája most meg mint egy szende szűz kislány itt reszket. Nem harapok!-vigyorodtam el, de ő cseppet se lett nyugodtabb.
-Én csak titkárnőnek jelentkeztem. Nem terveztem más posztot betölteni.-kezdte el összekapkodni a cuccait.
-Na, na! Ne olyan sietősen!
-Kérem.. kurvára rossz helyen vagyok mivel maga se tudott az interjúról így had húzzak a picsába!-kelt ki magából.
-Nagyon mocskos a szája.
-Mert már kibaszott kínos ez az egész.-nyúlt az asztalomon a papírjai irányába de én az asztalra csaptam így a dosszié meg se moccant a kezem alatt. Összerezzenve felkapta a szemeit az enyémekbe.
-Látom csak megcsillogtatja a tudását. De itt én dirigálok, én emelem meg a hangom úgyhogy velem ne ordítozzon mert kurvára rosszul jár.-keltem fel a székből.-A papírjait itt hagyja. Majd értesíti valaki önt.
-Nincs.. nincs benne elérhetőség.-remegett meg a hangja.
-Hogy mondja?
-Nincs benne se telefonszám se email cím.
-Akkor kibaszott gyorsan ráírja a mappára.-hajoltam közelebb.
Kapkodva egy toll után kezdett kutatni, de annyira sietett hogy fogtam és elé dobtam az enyém.-Gyerünk! -apró gyöngy betűkkel írta rá a telefonszámát és az email címét, majd a mappa mellé tette a tollam.-Elmehet.-vettem el az asztal széléről a dossziét és félre dobva az ablakhoz sétáltam.
-Viszlát Mr...
-Hansen, de az ott ne hagyja az asztalom előtt.-igazgattam az ingem ahogy figyeltem az utcán rohanó embereket.
-Hogy.. hogy mondta?-megfordulva ,a fejemmel a földön heverő tamponra mutattam mire lángba borult az arca.-Basszameg. Én..
-Gyerünk! -sóhajtottam fel ahogy néztem az esetlen nőt aki felkapva a padlóról a táskájába süllyesztette.
-Viszlát.-tépte fel az ajtóm és rohant ki az irodából mire én csak megingattam a fejem. Egy pillantásommal zavarba tudom hozni így egy élmény lesz ha nekem fog dolgozni a kislány. Ő gyanítom kurvára nem akar ide visszajönni, de most volt először hogy imádtam a főnöki székben ülni.
Az hogy ennyi évesen mindenem megvan, megtehetek bármit. Oda utazok ahova akarok ezt apámnak köszönhetem. Nem kellett semmit tennem ezért, de azt elvárják hogy a vállalatot tökéletesen vigyem így most hogy lesz egy új kolleganő kész felüdülés lesz.
Remélem jól főz kávét mert az öregasszony aki kint ül minden alkalommal elfelejti a cukrot a kávémból, így minden reggel keserű szájízzel kezdem a napot, természetesen ha bent vagyok.
Mivel megy minden nélkülem is így otthonról is tudom intézni a dolgaim, de anyám kérésére meg kell tapasztaljam milyen igazából a munka, hogy becsüljem a pénz értékét így egy héten pár napot itt baszom a rezet a cégnél.
Most hogy Natasha beadta a jelentkezését százszor izgalmasabbak lesznek a napok.