Blake Hansen

54. Töltény nélkül!

Zsebre tett kézzel vártam Natashát a teraszon állva. Belső zsebemben volt a pisztolyom, de baromira nem akartam ezt az egészet.
-M.. mehetünk?-jelent meg az ajtóban, de láttam hogy fél.
-Ha félsz nem csináljuk!
-Nem.. nem félek Blake!-reszketett.
-Ismerlek annyira! Látom rajtad, hogy rettegsz!
-Nem! Nem félek!-nézte a szemeim mire én csak megingatva a fejem a kert felé biccentettem.
-Mögöttem gyere.-sétáltam a kert végébe. Natasha mellém sietve a karomhoz bújt így megtorpantam.-Hh baby! Ha félsz nem...
-Mutasd meg előbb te!-nézett fel rám.
-Hhh kicsim. Olyan dologra készülünk amit én marhára nem akarok.
-Én viszont igen! -simította a hasamra a kezeit. A felsőm markolászva nézett fel rám így a kabátom belsejéből kihúztam a fegyvert.
-Nem nyúlsz hozzá!-állítottam meg a kezeit egyből.-Töltve van.-nyeltem egy nagyot.-De csak azért ha egyszer a kezedbe kerülne egy éles fegyver ne ijedj meg a hangjától.-tartottam el a pisztolyt és a kert vége felé lőttem vele. 
Össze rezzent a hangtól, majd ahogy leengedtem a kezem után nyúlt.-Nem piszkálod!
-De...
-Semmi de! Töltve van! Te csak akkor nyúlsz hozzá ha kiszedtem a töltényt. -nagyot nyelt ahogy figyelte a szemeim. -Világos?
-Igen.-remegtek meg a pillái.-Szigorú vagy Blake.-sütötte le a szemeit.
-Mert nem örülök, hogy ezt csináljuk.
-De ha olyan helyzet lesz hogy te nem tudsz semmit tenni én is segíteni akarok! Mert fontos vagy!
-Baby! Nem akarok ilyenbe belegondolni se! Szerinted én nem tudlak megvédeni?
-De igen! De ha...
-Akkor meg nem kell ezt a szart kipróbálni!
-Kérlek!-nézett könyörögve. Én a kezemben lévő pisztolyra pillantottam, majd kiürítettem a tárat. Egy keserű sóhaj szakadt fel a torkomból ahogy a zsebembe süllyesztettem a töltényeket.
-Fogd meg.-emeltem meg a fegyvert mire ő a farkamra simította a kezét. Testem megfeszült ahogy rá kaptam a szemeim kérdőn.-Nem azt!
-Ja! Azt hittem hogy...
-Baby!-mosolyodtam el halványan mire felkuncogott.
-Ne ezt fogjam?
-Gyorsan elsülne a kezedben, de most ne bohóckodj kincsem.
-Szeretlek Blake! Ugye tudod?-komolyodott el a hangja.
-Én is szeretlek téged Nat! De ne markolászd a farkam.
-Miért ? Nem esik jól?
-Hhh... de baby! Jól esik csak azt hittem ezt akarod kipróbálni.-emeltem meg a fegyvert.
-Ugye mellettem maradsz?-simult a keze a kezemre amiben a pisztolyt tartottam. Én mögé lépve szorosan hozzá simultam.
-Nem tágítok mellőled egy percre sem!
-Ígérd meg Blake!
-Megígérem! Bármit megteszek neked.-bújtam a nyakához miközben átadtam a kezébe a fegyvert.
-Én is meg akarlak védeni.-pillantott fel rám így az orra az enyémnek simult.
-Hhhh... kincsem.-a torkom össze szorult. Ennyire fontos lennék neki? Istenem ha tudná hogy mit jelent ő nekem.
-Azt akarom hogy tudd rám számíthatsz. Hogy én melletted állok.
-Tedd le a fegyvert.-kaptam ki a kezéből.
-Csak... csak had mondjam el neked kérlek.-fordult szembe velem. -Tudom hogy falakat emeltél magad köré, hisz mondtad. De szeretnék segíteni. Te egy csodás ember vagy Blake!-csuklott el a hangja mire az én szemeim is elhomályosodtak.
-Baby...
-Kérlek Blake! Szeretném hogy lebontsd az összes falat magad körül!-simította az arcomra a kezeit mire a szemeim összeszorítottam. -Mutasd meg mekkora szíved van. Mert tudom hogy idebent egy hatalmas szív dobog.-bökte meg a mellkasom.
-Csak érted dobog Nat.-suttogtam alig hallhatóan.-Csak is érted mert olyan érzéseket keltesz bennem amit még soha senki. Féltelek, óvni akarlak mindentől. Szeretni akarlak mindennél jobban! Azt akarom hogy a párom legyél. Mindent veled akarok mert te teszel boldoggá.-néztem fel a szemeibe mire egy apró könnycsepp végig csordult az arcomon. A tenyerébe folyt a sós csepp így ő közelebb húzva magához az ajkaimra tapadt. A fegyvert a zsebembe süllyesztve a dereka után kaptam hogy közelebb húzzam. Hogy a teste az enyémhez érjen.-Szeretlek téged! Mindenem neked adnám.
-Mit akarsz a legjobban Blake.-bújt közelebb az arcomhoz.
-Téged akarlak. Semmit nem akarok jobban csak téged.
-Akkor szívesen leszek a barátnőd.-mosolyodott el mire én is elvigyorodtam.
-Akkor borzasztó mázlista pasi leszek.
-Már az vagy.-puszilgatta a számat mosolyogva.
-Fogd meg a mellkasom.-húztam a kezét lejjebb az arcomról. Keze alatt a szívem ezerrel vert.-Érzed?-néztem fel a szemeibe.
-Izgulsz?
-Igen.-nevettem el magam ismét.
-De nem kell! Hisz mindent tökéletesen csinálsz.
-Érted dobog ennyire hevesen. Szívrohamot fogok kapni lassan.
-Nem hagyom, mert kellesz nekem.-bújt hozzám.
-Te is nekem édes. Mindennél jobban kellesz nekem.
-Szeretlek Blake Hansen.
-Szeretlek Natasha Foster.-szorítottam magamhoz.
-Sose hívtál a teljes nevemen.-suttogta a fülemhez hajolva.
-Legközelebb már Hansennek szeretnélek hívni. Úgyhogy remélem nem haragszol meg ha ilyen dolgokon kezdek gondolkodni. -akarom őt. Vele akarok mindent. Az életemet vele szeretném leélni mert ő olyan mint a levegő. Kell ahhoz hogy életben maradjak.
-Hogy..hogy mondtad?-remegett meg a hangja ahogy felkapta a fejét. Én csak elmosolyodva a kezét az ajkaimhoz húztam majd egy lágy csókot nyomtam puha kézfejére.
-Szépségem.-kacsintottam rá, de ő teljesen máshol járt. Igaz nekem is hevesebben vert a szívem a gondolattól hogy össze kötném vele az életem örökre, vagy hogy letérdeljek előtte, de akartam. Mindent akartam vele.
-Blake!
-Gyere szívem. Inkább azt a fegyvert markolászd ami a nadrágomban van mintsem ezt a szart.-intettem a zsebemben lévő pisztolyra.
-Hát de...
-A páromért bármit megteszek. Ő a mindenem úgyhogy a közelébe nem megy senki mert én gondoskodok arról hogy megdögöljön az az illető. -emelkedtem felé.
-Ijesztő ahogy nézel.-harapdálta az ajkait.
-Féljenek is akik a közeledbe merészkednek.
-Durva leszel velük?-remegtek meg a pillái.
-Ne akard tudni szívem.
-De velem gyengéd leszel?-simította végig lassan a mellkasomon a kezét lefelé a hasamon át egészen a férfiasságomig. -Ugye megkapom ezt a fegyvered?
-Csak a tiéd.-feszült meg a testem ahogy gyengéden rámarkolt.
-Csak az enyém?-suttogta közelebb hajolva.
-Mindenem a tiéd!-néztem a szemeit.
-Gyere velem Blake!
-Bárhová követlek. -indultam utána.
-Igen?
-Igen!
-Akkor kérlek menj előre.-intett a teraszajtó felé.
-Hölgyeké az elsőbbség!
-Hm... igen? Hát jó.-kúszott egy ravasz vigyor az ajkaira majd elkapva a kabátom magához rántott így az üveg ajtónak préseltem.
-Baby! Hé!
-Akarlak!-nézett fel rám. A szemei lángoltak.
-Istenem kicsim...
-Befelé!-parancsolt rám így belépve a teraszról egyből a nappali felé tolt, majd a kanapéra lökött.
-Tetszik amit a szenedben látok.
-Akkor el tudod képzelni mennyire kibaszott nedves vagyok.
-Mhhh kincsem...-dőltem hanyatt a kanapén mire ő a kabátját félre dobva a lábaim közé lépett.
-Pakolj ki a zsebeidből és vedd le a kabátod meg a felsőd.
-Parancsolgatsz angyalom?-vigyorodtam el mire az állam elkapta.
-Igen úgyhogy most egy kemény baszásban lesz részünk.-harapta meg az ajkam.
-Rosszkislány.-rántottam az ölembe.
-Vedd le a felsőd!
-Vedd le te rólam.-markoltam meg a fenekét mire habozás nélkül kapta le a pólóm.
-Mhhh.. Blake.-mérte végig a felsőtestem.
-Mondjad édes? Csak nem tetszik?
-Nézd meg mennyire tetszik.-kapta el a kezem és a nadrágjába csúsztatta.
-Mhhhh bazdki! Miért nem szóltál, hogy ennyire nedves vagy!?
-Ha szólnék minden alkalommal ,egész nap szexelnénk.-harapta meg a nyakam finoman.
-Én egész nap bírnám!-vigyorodtam el mire minden jelzés nélkül csúsztattam fel benne két ujjam.