Blake Hansen

15. Doktor néni

Natasha feltépve az iroda ajtaját esett be hozzám így egyből felé kaptam a szemeim.
-Kergették? Vagy mi történt?
-Rohantam.-kapkodott levegőért.
-Ennyire nem kellett volna sietni.-kúszott egy félmosoly az ajkamra.
-Kinéztek a gyógyszertárból hogy a kártyájával fizettem.-tette elém a bankkártyát és a gyógyszereket.
-Én mondtam ne fáradozzon emiatt.
-Szedje ezeket, és marha gyorsan legyen jobban.-elnyúlva az egyik doboz után nézegettem miket hozott, majd felpillantottam rá.
-Ugye ezektől még fel fog állni a farkam?-kijelentésemre ledermedt. A sokkot követően pedig értetlenül nézett.
-Miért ne állna fel? Maga... maga sose szedett fájdalomcsillapítót? -arca lángolt így gyanítom elképzelte mekkora lehet az ami a nadrágomba van.
-Csak kérdezem ha már doktor néni lett.
-Nem vagyok az!
-Dehogy nem! Szóval akkor ugyan olyan kő kemény lesz a faszom ha beszedem?
-Ez nem... istenem.. miért kérdez ilyeneket?
-Szeretem mikor ilyen az arca.-ahogy ezt kimondtam a szemeimbe pillantott.
-Maga ebből sportot űz?
-Miből?
-Abból amit csinál!
-Nem csinálok semmit!-emeltem fel a kezeim.
-Flörtölget, amit jobb lenne ha nem tenne.
-Én? Nem flörtölök! Isten ments!
-Akkor miért mondja azt hogy szereti mikor piros az arcom. Vagy hogy inkább mosolyogjak?
-Sírni szeretne? -vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm.
-Néha jó dolog.-hajtotta le a fejét.
-Ne kezdjen itt sírni mert azt hiszik megvertem.
-Volt már rá példa hogy zokogva jöttem ki az irodájából.
-Hhhh... sajnálom. Mondtam már hogy...
-Mindegy. Vegye be azokat.-menekült ki a szobámból, mire felsóhajtottam. Egy ideig agyaltam utána menjek-e vagy hagyjam, de arra jutottam beszedem a gyógyszereket és utána indulok.
Az ajtajában megtámaszkodva az ajtófélfának dőltem. Natasha nem nézett fel rám így közelebb sétáltam és az asztala szélén lévő papírokat odébb tolva leültem.
-Köszönöm.-suttogtam halkan. Ledermedt a hangom hallatán, majd felkapta rám a szemeit.
-Mi..micsodát?
-Mindent.-pillái megremegtek ahogy nézett. Nagyot sóhajtva a kezei alatt lévő papírokra pillantottam, majd ismét felnéztem rá.-Hagyja ezeket. Menjen haza nyugodtan.
-Nem! Nem lehet! Ezt még pénteken be kellett volna fejeznem.
-Mondom hagyja. Inkább jöjjön.
-Ho..hova?
-Együnk valamit.
-Nem! Nem én nekem van..
-Fáradozott azért hogy lemenjen gyógyszerért. Fogadja el legalább ezt.
-Hát de...
-Mit szeret? Milyen ételeket?
-Mr. Hansen...
-Blake!-javítottam ki mivel csak ketten voltunk és a közelben nem volt senki.
-Blake! Én hoztam ebédet. Nem...nem fogadhatom el.
-De igen. Úgyhogy emelje meg a hátsóját és menjünk.
-Betegen haza kéne menni és pihenni.
-Majd fogok.-szálltam le az asztalról és az ajtóhoz sétáltam. -Jöjjön.
-Hhh... ez hihetetlen.-morogta az orra alatt ezen pedig mosolyognom kellett.
-Tudom hogy az vagyok. Mondták már.-pillantottam hátra rá. Natasha csak a szemét megforgatva kapta magára a kabátját így én is átsétálva az irodába felöltöztem és elpakoltam a cuccaim. A táskájával a vállán állt az ajtóban így elé sétálva végig pillantottam rajta.-Meg van minden?
-Ezt hogy érti?
-A cuccai. Ide nem jön vissza ma.
-Most csak szórakozik velem igaz?-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Úgy nézek ki?
-De azokat nekem be kell...-fordult hátra a szobája felé.
-Majd belesz. Ne aggódjon már ennyi mindenen.
-Hhhh... ha azt nem fejezem be akkor..
-Majd az öregasszony megcsinálja. Azon agyaljon inkább, hogy mit szeretne enni.-tereltem ki a szoba ajtajából és becsuktam az ajtót.
-Mindenki engem fog bámulni, hogy magával megyek.-hajtotta le a fejét ahogy az ujjait tördelte.
-Ezen teljesen felesleges idegeskedni. Mit érdekli mit gondolnak a többiek?
-Hát de..
-Hhhh... Natasha. Ha fele ennyit aggódna dolgokon ezerszer jobb lenne minden. Szarjon bele mindenbe és élvezze hogy egy kibaszott szexi pasi elviszi ebédelni.
-De én nem kértem cserébe semmit mert lent voltam a patikában. Nem is én fizettem hanem maga!
-De maga a gesztus az sokat jelentett úgyhogy legyen kedves és fogadja el azt amit cserében én teszek ezért.-szemeim figyelte ahogy az ajtó mellett volt dőlve a falnak. -Hm? Eljön velem?
-Hhhh... de csak kajálunk.-fonta keresztbe a kezeit maga előtt.
-Nincs hátsó szándékom.
-Na persze! Magát ismerve...
-Miért kell azt gondolni, hogy majd az étterembe az asztalon fogom kidugni az életet is magából? Ha jól emlékszek a lakásán se történt semmi.-vontam fel a szemöldököm.
-Nem is fog történni semmi!-mászott az arcomba. Közelségétől ismét megéreztem a parfümje illatát ami egy pillanatra leblokkolta az agyam. Az arca közelről is hibátlan volt ahogy a teste is. A szemeim figyelte míg én minden egyes részletet végig kémleltem az arcán. Zavarba jött, hogy szemrebbenés nélkül bámészkodok így hátrébb lépve megigazította a táskája pántját.
-Tudta hogy szép barnák a szemei?-tettem zsebre a kezeim.
-Képzelje tudom milyen színű a szemem.
-Azt gondoltam csak a kérdésnek az volt a lényege, hogy tudja-e hogy szépek.
-Megint kezdi?
-Hhh... ön a bókokat mindig így fogadja?
-Csak magától.-lépett el mellettem mire követni kezdtem.
Némán mentünk a lift felé. Natasha előre ment míg én szóltam az öregasszonynak hogy van egy kis feladat amit meg kell csináljon, majd hátra hagyva a céget Natasha mellé léptem.-Kurva kínos, hogy mindenki bámul.-piszkálgatta az ujján a bőrt idegességében amíg a liftre vártunk.
-Lehet a szoknya miatt van.
-Ne kezdje maga is! Nem ezért mondtam hogy újra bókoljon.
-Hhhh... pedig azt hittem szeretik a nők ha megdicsérik. De akkor maga nem ezek szerint.
-De szeretem, csak maga a főnököm!
-Még is eljön velem ebédelni.-szálltunk be a liftbe.-Akkor még se vagyok annyira szörnyű hogy velem ebédel.-vontam fel a szemöldököm mire ő lesütötte a szemeit. Nem tudta leplezni hogy zavarban van.
-Bevette a gyógyszereket?
-Be. Igen.
-És hogy érzi magát?
-Blokkolja a farkam úgyhogy nem tudom milyen bogyót adott nekem amitől ez van.-igazgattam a kabátom mire ő halkan kuncogni kezdett. Felé pillantva elvigyorodtam ahogy figyeltem az arcát. Próbálja visszafogni a nevetést így közelebb lépve mellé finoman meglöktem a karommal az övét.-Ez nem vicces!
-De az! -nevetett fel, de én csak gyönyörködtem benne.
-Így hogy fogok bármit is kezdeni ezzel itt.-intettem az ölembe.
-Használta eleget nem?
-Hát nem! Még szeretném.
-Akkor amíg beteg nem fogja. -pillantott rám kipirult arccal.
-Míg nem voltam beteg se használtam.-léptem ki a liftből utána mire hátra fordult.
-Most sajnálnom kéne ezért?
-Hát kéne! Igen!
-Minden este más nővel hentereg. Ebbe mi a buli?
-Nem kell megjegyezni a nevüket.-rántottam vállat, majd ahogy a kocsihoz értünk kinyitottam neki az ajtót.
-Rossz a név memóriája?-pillantott fel rám mielőtt becsukhattam volna az ajtót.
-Nem! A magáéra tökéletesen emlékszek Natasha.-arca ledermedt ahogy figyelt így egy halvány vigyorral az ajkaimon becsuktam az ajtaját és átsiettem a túloldalra.