Blake Hansen

7. Vásárlás

Elnyúlva a kanapén kortyolgatom a reggeli kávém miközben a telefonomon pörgetem a híreket.
Semmi kedvem nem volt ma bemenni a céghez így a mai napot a luxus kecómban töltöm. Baromira nem volt ahhoz se hangulatom hogy éljek, pedig anyám már hagyott jó pár üzenetet, hogy el kéne kísérjem őt vásárolni mivel apa nem hajlandó vele menni Zoey meg elutazott a pasijával.
Imádom anyát, de megmozdulni nincs kedvem, nem hogy vásárolgatni.
Hosszas vívódások után összekapartam magam és kocsiba ülve megindultam a szülői ház felé.
Út közben lebonyolítottam jó pár telefont így holnapra már kapásból egy megbeszélést is be kellett iktatni aminek kurvára nem örültem, de mivel az én nyakamba szakadt a cég így kénytelen voltam ebbe beletörődni.
Unottan leparkolva a ház előtt leállítottam a kocsi motorját és felsétáltam a bejárati ajtóhoz, de ahogy kopoggattam volna hirtelen kitárult előttem.
-Blake?-nézett rám értetlenül Steve.
-Neked is szia. -tettem zsebre a kezeim.-Anyu?
-Készülődik valahova. Te mit keresel itt?
-Érte jöttem! Vásárolni kell vinnem mert apa nem ér rá ,se Zoey.
-Ohh...akkor értem miért ennyire izgatott.-vigyorodott el.
-Sok idő még neki?-keresgéltem a zsebemben a cigim után.
-Passz. Nem tudom.-rántott vállat Steve. -Bejössz?
-Inkább cigizek.-léptem hátrébb tőle és rágyújtottam egy szálra. Steve nagyot sóhajtva mellém sétált és méregetett. Úgy éreztem magam mint akit megnyúztak. Két napja nem ittam se alkoholt, a droghoz se nyúltam így csak a cigi maradt. Kurvára kivoltam, de meg kellett fogadjam a tanácsukat mert ez kezd egyre rosszabb lenni. Basszameg egy drogos fasz vagyok aki a nők lelkét is kikúrja.
-Mond el amíg ide nem ér anyád.
-Hhh... mit mondjak? Nincs semmi.-hajtottam le a fejem és újra beleszívtam a cigibe.
-Látom rajtad.
-Maximum azt látod hogy két napja nem iszok és nem drogozok. Ennyi.-dörzsöltem meg fáradtan az arcom.
-Büszke vagyok rád Blake, hogy végre belátod.
-Ja. Tök jó.
-Anyád előtt kérlek kapard össze magad. Az elején nehéz ez most, de kérlek... kérlek ne akard hogy csalódjon benned. Annyira büszke rád.
-Rám? Egy drogos faszra? -nevettem hitetlenkedve.
-Ő nem tudja miket csinálsz és se tőlem, se apádtól nem fogja megtudni, de kérlek. Próbáld megtalálni a helyes utat. Mindened meg van! Szerető családod van Blake!
-Lelkem az nincs Steve. Ez a gáz.-nyomtam el a cigit ahogy magam elé meredtem.
-Hhhh... de van csak összetörték, eltaposták. Te pedig olyan falakat emeltél magad köré amit nem nagyon tud senki se lebontani csak te magad. Ügyködj azon hogy azok a falak összedőljenek.
-Hát itt vagy drágám!-lépett ki anyu a ház ajtaján.
-Itt.-fordultam meg lassan majd a nyakamba csimpaszkodva ölelt magához. Nagyot sóhajtva öleltem át én is, de sajgott a lelkem. Fájt az élet.
-Morcos vagy kincsem?
-Csak fáradt anyu.-hajtottam le a fejem.
-Olyan fiatal vagy. Ennyit dolgozol édesem?
-Hhh... hát ja. Sok időt töltök bent.-tettem zsebre a kezeim.
-Apád és én is annyira büszkék vagyunk rád.-simította az arcomra a tenyerét amitől a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett. Nem bőghetek anyám előtt pedig legszívesebben ordítanék fájdalmamban.
-Köszi anyu.-nyeltem egy nagyot ahogy elhúzódtam tőle és lejjebb léptem a lépcsőn. Steve felém nyújtva a kezét kezet rázott velem, majd a vállamat megcsapkodva egy bátorító mosolyt küldött felém.
-Vigyázz anyádra!
-Mindig is azt csináltam.- igazítottam meg a kabátom magamon, majd a kocsi felé tereltem anyut.
-Még mindig ezzel a sport autóval jársz kicsim?-kérdezte csilingelő hangján ahogy beült mellém.
-Apa azt mondta egy roncs.-kötöttem be magam, majd segítettem anyunak is.
-Te vagy roncs Blake. Pihenned kéne. Én.. én nem tudtam hogy ennyire leterheled magad a munkával.-fogta meg a kezem mire én megráztam a fejem.
-Muszáj lekössem magam.-indítottam be a kocsit és padlógázzal elhajtottam a birtokról. Anya már hozzá szokhatott volna a vezetési stílusomhoz, de minden alkalommal görcsösen kapaszkodik az ajtóba mikor mellettem ül.
-Mióta vezetsz te ilyen állat módjára Blake?
-Lassan megyek anya! Csak 100-al megyünk.
-Itt 50 a megengedett.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Hhh... majd ha megbasznak kifizetem a bírságot. Ne félj nem esik bajod, hisz vigyázok rád!
-Tudom, de amikor nem vagyunk veled akkor gondolom jóval többel száguldozol! Igaz?
-Nem száguldozok. Nem akarok megdögleni.
-Ne is mert unokákat szeretnék!-sandított felém. Nekem ettől az egy szótól már felfordult a gyomrom így lassítani kezdtem. A kormányt görcsösen szorítottam mivel tudtam milyen téma fog jönni.
-Hhhh... anyu. Tudod hogy...
-Tudom! De már 32 évesen el kellene kezdened gondolkozni ilyen dolgokon. Te vagy az idősebb gyerek. Zoey még nem akar babázni. Élvezik az életet, de neked lassan már elkell gondolkoznod azon, hogy tovább vidd a Hansen nevet!
-Jó majd elgondolkodok.-dörzsöltem meg az arcom fáradtan.- Amúgy meg hova is viszlek? -próbáltam terelni a témát.
-A plázába édesem. Apád utál oda menni meg van egy kis dolga úgyhogy előre köszönöm hogy velem jössz.-paskolta meg a kezem.
-Segítek ha tudok.-motyogtam halkan, majd leparkoltam egy szabad helyre.
Az utcán akik lézengtek mindenki a kocsit és minket bámult. A nők halkan kuncogtak és sugdolóztak a hátam mögött, de ezt már megszoktam. Mindegyiknek forró már a látványomtól is a puncijuk, engem viszont még ez a gondolat se hozott most lázba.
-Oda vannak a csajok érted.-súgta vigyorogva anya ahogy mellettem sétált.
-Hogy én ennek mennyire örülök.-vakartam meg a tarkóm mire anyu az oldalamra csapott.-Auhh..
-Nézelődj! Legeltesd a szemeid te is! Hátha megtetszik az egyik kislány.-suttogja halkan. Kislány? Nekem nem kell kislány! Most a baszás az utolsó dolog ami az eszembe van, ez pedig nagy szó!
-Nincs kedvem anyu csajozni.
-Hhhh.. ne nekem kelljen odalökdösni egy csajhoz. Blake! Ne csináld!
-De nem akarok barátnőt! Na! Még nem.-dugtam zsebre a kezeim ahogy egy fehérnemű boltba sétáltunk be. Jobban nem is éghetett a pofám, hogy anyámat kísérem bugyit venni amit majd apám letép róla.
-Blake! Ne tűnj el!-szólt irányomba mivel látta hogy kifele pillantgatok a bolt üveg ablakán. Menekülni akartam haza a négy fal közé.
-Csak a bolt előtt megvárlak.-biccentettem az ajtó felé mire anyu csak a szemeit megforgatva bólintott egyet. Hátat fordítva ahogy kiléphettem volna az ajtón egy hölgy vágódott a mellkasomnak. A parfümje egyből megcsapta az orrom ami nagyon ismerős volt.
-Bo..bocsán..-kapta fel a szemeit rám, majd elfehéredett az arca.-Azt a kurva!-kapta a szája elé a kezét.
-Üdvözlöm Natasha.-forgattam meg a szemeim és ellépve mellette kimentem az üzletből. Remek. Ez is itt vesz bugyit mint anyám. Hát ez kész katasztrófa.