Blake Hansen

20. Milliárdos

A házam előtt leparkolva Natashára kaptam a szemeim aki egy nagyot nyelt ahogy figyelte a felhajtóról az épületet.
-Valami gond van?-hajoltam közelebb mire össze rezzent.
-Biztos jó helyen vagyunk? Nem a szülei háza ez véletlen?-nézett körbe mire elnevettem magam.
-Ez az enyém. Anyáméknak birtokuk van. Nekem is lehetne, de akart a tököm akkora házat.-rántottam vállat.
-Ide be szabad menni bárkinek?-nézett rám döbbenten.
-Azért nem! -nevettem fel halkan ismét.-De maga nem bárki. Úgyhogy jöjjön.-szálltam ki a kocsiból és átsiettem az ő oldalára, hogy kinyissam az ajtaját.
-Én oda nem megyek be!-nézett fel rám riadtan.
-A kocsiba akar ücsörögni? Ne csinálja! Becipeljem?
-Nem! Inkább hívok egy taxit és...
-Na jó! Ne fárasszon!-kaptam el a kezét és kihúztam a kocsiból.
-De nem! Nem megyek be oda!-ellenkezett, mire egy könnyed mozdulattal a vállamra kaptam.-Blake!-sikított fel ijedtébe.
-Ne ficeregjen!
-Tegyen le!-csapkodta a hátam.
-Ne csinálja mert én is a fenekére csapok!
-Tegyen már le!-kapálózott tovább így vékony csípőjét finoman megszorítottam.
-Amíg be nem érünk eszem ágában nincs!-nyitottam ki az ajtót majd egyből be is zártam. -Na! Tessék! Remélem örül, hogy megkíméltem a lépcsőzéstől.-tettem le a lábaira és megálltam vele szemben.
-Nyissa ki!-fordított egyből hátat nekem.
-Gondoltam megiszik egy teát mivel átfázott.
-Nem! Engedjen ki!-rángatta a kilincset.
-Ne csinálja Natasha.-dőltem az ajtónak.
-Picsába! A kilincshez se kellett volna érjek.-kapta el a kezét mintha megégette volna magát.
-Miért?-kérdeztem lágy hangon.
-Mert kibaszott drága itt minden! Az életem se lenne elég hogy kifizessem ha elbaszok valamit!
-Ne csinálja ezt! Jöjjön!-biccentettem a konyha felé.
-Ki szeretnék menni!
-A hidegbe? Eddig fázott! Itt legalább jó idő van!
-Inkább fagyok meg mint hogy tönkre basszak valamit.-kapkodta a levegőt miközben az előszobát kémlelte a tekintete.
-Hhh.. megengedi, hogy felakasszam a kabátját?
-Nem érti hogy kimennék?
-Nem! Képzelje el nem!-tettem zsebre a kezeim. Vicces látvány volt hogy teljesen meg van szeppenve. Ahogy nézte a lakást láttam rajta zavarban van a tudattól, hogy mekkora hatalmam van és mennyi pénzem.
-A szőnyegét is összepiszkolom.- lépett hátrébb.
-Cipeljem a kanapéig?-húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
-Fel ne emeljen! Ne merészelje mégegyszer!-emelte fel a kezét egyből.
-Annyira rossz nem lehetett.-fordítottam hátat és kibújtam a kabátomból. A fogasra felakasztva, letettem a kulcsot az előszoba szekrényen lévő tálba, majd kibújtam a cipőmből. A tükörbe felpillantva láttam, hogy a mögöttem ácsorgó nő a hátsómat stíröli így megköszörültem a torkom.-Csak nem tetszik Natasha?
-Mi?-kapta fel a szemeit az enyémekbe. Arca egyből lángba borult.
-Láttam hogy a hátsóm nézi!
-Mert maga nem ezt csinálja? Vagy netán szent?
-Én? Szent?-nevettem el magam úgy hogy a könnyem is kicsordult.-Na az nem vagyok!-sétáltam felé, de ő hátrált.
-Miért jön közelebb?-koppant a háta a bejárati ajtónál.
-Hogy elkérjem a kabátját. Ha nagyon fázik a nappaliban van pléd. Betakarózhat vele.-kémleltem az arcát kíváncsian. Láttam rajta hogy ezer meg ezer gondolat rohan át a fejében.-Segíthetek?
-Mi..miben?
-Ebben.-kezdtem el lassan kizipzárazni a kabátját. Ahogy húztam le a zipzárt mellkasa hevesen kezdett emelkedni. Szemeire felpillantva pillái megremegtek ahogy az enyémeket nézte. Ajkai elváltak egymástól így a tekintetem levándorolt rájuk. Annyira szépek. Vajon mennyire édesek?
-Mit ...mit csinál Blake?-remegett meg a hangja.
-Segítek abban, hogy beljebb menjünk és ne az ajtómban toporogjon.-nyitottam szét rajta a kabátot mire hangosan kezdte venni a levegőt. Felpillantva ismét a szemeibe a kezeim megálltak mire az állkapcsom megfeszült. Elárulja őt a teste. Vágyik arra hogy megérintsem, de nem tehetem.
-Én... én..ki..ki szeretnék...-intett maga mögött az ajtóra, de én ellépve előle elkezdtem lehúzni a kabátot a karjain.
-Menjen beljebb.-toltam előrébb így elálltam a menekülő utat.
Kibújva a kabátjából a karjait maga köré fogta ahogy kilépett a cipőjéből is. -Jöjjön.-akasztottam fel a kabátját az enyém mellé.-Nem kell félni.-mosolyodtam el mire ő lassú, óvatos léptekkel jött utána, de ahogy a hatalmas nappalit meglátta megtorpant. -Hhh.. kérem. Ne legyen így megilletődve. Jöjjön! Üljön le, vagy felőlem el is dőlhet a kanapén. Én csinálok teát addig.
-Már elnézést, de maga milliomos?-nyögte ki nehezen a szavakat.
-Tudom hogy a nők nem szeretik ha kijavítják őket, de nem. Milliárdos. De ez most kit érdekel?-rántottam vállat ahogy egy furcsa grimaszt vágtam.
-Hívjon mentőt inkább.
-Nem hívok!
-Inkább hagyja hogy meghaljak?
-Miért halna meg? Ne szórakozzon ilyennel!
-Mert leáll a szívem hogy egyáltalán levegőt veszek egy ilyen házban? Vagy mert végiggyalogoltam az isten tudja milyen márvány faszom padlón? Vagy mert hozzáértem ahhoz a kibaszott kilincshez ami a kurva isten tudja mennyibe kerül?-kezdett már hisztérikusan kiabálni.
-Hhh... figyeljen! Én nem azért szerettem volna hogy átjöjjön mert vagánykodni akarok magának! Se azért mert meg akarom dugni! Egy kibaszott teát akartam csinálni hogy ne fagyjon meg!
-Hány karátos csészébe önti ki a teát?
-Sima gagyi bögrébe! Ne szórakozzon velem! Üljön le!-intettem a kanapéra.
-Magának a gagyi az a kristály pohár vagy mi?
-Szűz anyám! -forgattam meg a szemeim ahogy a konyhába sétáltam. -Ilyen faszom bögrébe jó lesz?-mutattam fel egy sima fekete bögrét. Natasha reszketett ahogy nézett. Nem mert mozdulni se, pedig én tényleg nem kérkedek azzal mennyi pénzem van.
-Jó.-nyögte ki halkan.
-Üljön le! Takarózzon be nyugodtan. Érezze otthon magát.-kezdtem neki a teáknak. Ő lerogyva a kanapé szélére félénken pillantott körbe maga körül. Semmihez nem mert nyúlni.
-Érezzem magam otthon.. na persze.-morogta az orra alatt.
-Hallom miket mond!-vigyorodtam el, majd felé pillantottam.
-Hogy a faszba érezzem otthon magam?! Mintha egy kurva magazinba lennék!
-A magazinban van egy szexi pasi is?
-Hhh... szörnyű ez az egész.-temette a kezei közé az arcát.
A két bögrével a kezemben sétáltam felé, majd a dohányzó asztalra letéve a teákat ledobtam magam a kanapéra.
-Inkább másszon ide és takarózzon be.
-Megmozdulni nem merek! Mi van ha elrontom a kanapét!?
-Akkor majd veszek egy másikat! Ki a faszt érdekel itt bármi?
-Kurva jó, hogy maga csak csettint egyet és ezt vesz meg azt vesz! Más nem teheti ezt meg!
-Rossz a kanapéja? Mondja hogy melyiket szeretné.-vettem elő a telefonom és kezdtem keresgélni.
-Maga megőrült?
-Nem!-nevettem fel, majd felé mutattam a telefont.-Ez megfelel?
-Ennyiért? Egy kocsit lehetne venni ennek az árából!
-Inkább jöjjön és üljön ide.-paskoltam meg magam mellett a helyet. -Addig bekapcsolom a kandallót.-nyúltam az irányító után.
-Hát ez hihetetlen. -ingatta a fejét. Teljesen sokkot kapott pedig még a farkam nem is látta.