Blake Hansen

51. Rossz fiú

A beszéd nagy sikert aratott. Apa és anya büszkén mosolyogtak a nézőtérről mellettük pedig ott volt Ő. Istenem. Ahogy az ajkait harapdálja miközben engem figyel... itt a pódiumon tenném legszívesebben magamévá.
Lesétálva a színpadról apa egyből a karjaiba zárt.
-Profi beszéd volt.-suttogta halkan.
-Volt kitől tanuljak.-szorítottam magamhoz.
-Engedj oda Lloyd!-furakodott anya közelebb.-Az én kis tündérkém!-csókolgatott körbe.
-Anya! Nem.. nem vagyok már gyerek!
-Nekem mindig a kisfiam leszel édesem!-csimpaszkodott a nyakamba.-Annyira, de annyira büszke vagyok rád kincsem.-hatódott meg.
-Ne sírj már! Elkenődik a sminked.-simítottam meg a karját.
Natasha mosolyogva figyelte a történéseket mire anyu hátra pillantott rá.
-Most már átadom neked csillagom.-simította meg Nat karját aki félénken közelebb lépkedett mellém.
-Ügyes voltál.-suttogta alig hallhatóan.
-Szemtelenül méregettél úgyhogy jó pár alkalommal belezavartál a gondolataimba.-hajoltam a füléhez mosolyogva mire elvigyorodott.
-Pedig nagyon jól leplezted.
-Rossz kislány.-simítottam a fenekére a tenyerem amit finoman megmarkoltam.
-Várom a büntetésem.-hajolt a fülemhez így az ajkai a bőrömhöz értek.
-Mhhh... hol szeretnéd? A pódiumon mindenki előtt vagy fent az emeleten ahova nemrég indultunk.-húztam feljebb a szoknyáját mire a kezem után kapott.
-A szüleid itt állnak előttünk!-szidott le, de engem ez csak még jobban felizgatott.
-Nem tud érdekelni semmi sem ha egy ilyen szexi csaj áll az oldalamon.
-A mamira gondolsz melletted?-sandított ki a vállam felett.
-Csak egy nőre gondolok és pont ennek a lánynak fogdosom a feszes popsiját.-markoltam meg gyengéden.
-Rossz vagy! Nagyon rossz!-simította meg a mellkasom, de ahogy a szemeit néztem láttam hogy piszkosul tetszik neki amit csinálok.
-Nem is.-csúszott a kezem ismét a szoknyája alá végig a belső combján a fenekéig mire hirtelen megugrott ahogy megérezte az ujjam.-Mhh de piszok nedves valaki.-suttogtam alig hallhatóan.
-Francért kell ilyen szexinek lenned.-simította végig az oldalam a kezeivel.
-Kettőnk közül te vagy a szexi nem én. Megőrjítesz ebben a ruhában!
-Halkabban!-csitított.-Még mindig anyádék itt állnak előttünk. -én nem zavartattam magam. A műsorra figyelt mindenki így cseppet se azzal foglalkoztak, hogy mit csinálok Natashával.
-Nem tudok halk lenni mikor veled vagyok.-csókoltam meg a nyakát.-És nem is akarok! Azt akarom hogy hallja mindenki hogy mekkorát élvezek el benned.-markoltam meg keményen a popsiját mire a zakómat apró ujjaival szorítani kezdte. Hosszú ujjaimmal odébb tolva a falatnyi bugyiját lassan apró köröket kezdtem leírni forró puncija körül.
-Blake!-remegett meg a hangja ahogy kapkodni kezdte a levegőt.
-Hmm? Mondjad drágám?-puszilgattam lágyan forró bőrét.
-Az ujjadra élvezek ha nem... ha nem hagyod...ahh..-csúszott fel benne az ujjam mire az egész teste megremegett.
-Piszkosul lüktetsz! A farkam is ennyire szorítanád?
-Rossz vagy!-kapaszkodott meg bennem erősen.
-Nem úgy látom hogy ne esne jól.-mosolyodtam el majd még egy ujjam felcsúszott.
-Ahh...-sóhajtott fel halkan miközben a karomon lecsúszott a keze. Szemei az enyémekbe villantak mire gyorsítottam az ujjaimmal.-Blake!-harapta meg az ajkát, hogy ne sikítson fel hangosan.
-Nagyon rossz vagyok?-vigyorogtam ravaszul.
-I... igen. -húzott közelebb így az orra az enyémnek simult.
-Ne reszkess édesem ennyire. Azt hiszik, hogy rosszul vagy.
-Akkor cipelj ki mert össze esek.
-Vigyelek ki? De hisz megy a műsor.-húztam az idegeit miközben az ujjam folyamatosan ki-be járt benne.-Hogy nézne ki ha én...
-Leszarom! Elhiszed? Dugj meg!-sziszegte a fogai közt dühösen. Tetszett hogy ennyire felhúzom, így folytattam tovább.
-Épp az ujjaim járnak benned csillagom.
-Nekem a farkad kell! Most!-kapaszkodott meg a nyakkendőmben így még jobban magához húzott.
-Telhetetlen vagy szívem.-toltam tövig benne az ujjaim így halkan felnyögött.-Shhh..ne csináld!-próbáltam csitítani, de a mosolyom nem lehetett levakarni az arcomról.
-V... vigyél ki! Most!
-Nem mehetünk ki édes.
-De!-rántotta ki magából az ujjaim és a kezem után kapva kicibált a sorból.
-Mhhh..ne ilyen gyorsan! Nem tudom lenyalni az ujjaim.
-Te direkt csinálod ezt velem?-lökött a falnak a folyosón.
-Mit kicsim?-nyaltam végig az ujjaim. A szemei cikáztak a kezem és a kékségeim közt.
-Vigyél fel vagy a kocsidhoz ! Kurvára nem érdekel hova de ess nekem mert...mert...-kapkodta a levegőt.
-Mert mi lesz ha nem!-fordítottam magunkon így most őt nyomtam a falnak.-Mi lesz szépségem ha nem kapod meg a farkam?-kaptam el az egyik lábát és a csípőmhöz húztam. A kezem nem állt meg a combján hanem feljebb csúszott így a fenekéről felhúztam a szoknyáját.-Mi lesz baby!-döntöttem a homlokom az övének.
-Istenem! Blake!-hunyta le a szemeit így én a tangája szélét elkapva beakasztottam az ujjam a vékony anyagba.
-Letépem rólad ha nem válaszolsz.
-Ahhh...-kapaszkodott a karjaimban, de teljesen elvettem az eszét.
-Elszakítom a bugyid kincsem. Válaszolj szépen.-reszketett az egész teste a kezeim közt.
-Akarlak!-nyögött fel hangosan.
-Ez még mindig nem válasz a kérdésemre angyalom.
-Ne csináld ezt mert elélvezek már attól hogy alig érsz hozzám.
-Érjek hozzád? Arra kérsz?-préseltem a falnak így a mellkasa az enyémnek nyomódott.
-Blake! Kérlek! Vigyél fel vagy a kocsidba mert nem.. nem bírom.-feszítette hátra a fejét így én a nyakához hajolva finoman harapdálni és csókolgatni kezdtem.
-Gyere fel az emeletre. Ott csak van egy asztal amin neked eshetek.
-Ahhh... Blake!-szorította meg a karom.
-Gyere szépen.
-Nem .. nem tudom megmozdulni.
-Vigyelek a karjaimban?
-I.. igen! Kérlek! -zihált ahogy vette a levegőt. Ennyire közel járt már hogy elélvezzen?
-Kapaszkodj meg a nyakamban!-nyúltam a lábai alá és a karjaimba kaptam. A lépcsőn könnyedén lépkedtem fel vele, meg se éreztem olyan pille könnyű volt.
-Siess!-harapta meg a fülcimpám.
-Sietek baby. Igyekszek, de nem szeretnélek elejteni.
-Akarlak magamban!-hajolt a nyakamhoz és csókokkal kezdte el beborítani.
-Meg is kapod perceken belül. Ígérem. Csak.. csak kell egy kibaszott szoba.-téptem fel az első ajtót, de egyből fordultam is ki.
Egy másik pár kefélt a szoba közepén lévő dohányzó asztalon.-Basszameg!
-Mhhh... Blake!
-Más se bír magával kincsem látod?
-Leszarom a másikat, engem te érdekelsz!-szorította meg a vállam.
-Engem se érdekel más rajtad kívül.-pillantottam le rá ahogy megálltam az egyik ajtó előtt.
-Na! Menj be!-kiáltott rám így gyorsan a kilincs után kapva bezuhantunk az ajtón. Itt legalább csak mi ketten voltunk így ahogy bezártam magunk után a zárat Nat a nyakkendőmnél fogva rántott az ajkaihoz.