Blake Hansen

23. Akarom!

A sütemények előtt elsétálva néztem miket készítettek a dolgozók, de különösebben nem is érdekeltek mivel csak egy dolog járt a fejemben. Natasha.
Egy jó ideje nem láttam semerre őt. A szobájában nem volt így vagy haza ment vagy a teraszon lehet. Lassan sétálgattam zsebre dugott kézzel a folyosón, majd a teraszajtót kilökve megpillantottam őt. A korlátnak dőlve bambult maga elé így halkan mellé lépkedtem.
-Meg fog fázni.-támaszkodtam meg a korláton.
-Már nem.-nézett fel rám csillogó szemekkel. Nem volt részeg, csak be volt csiccsentve, de még így is ragyogott.-Felmelegít?-fordult szembe velem vigyorogva.
-Öleljem meg? Múltkor is reszketett.
-Most nem fogok.-pillantott végig rajtam.
-Inkább haza viszem. -biccentettem az ajtó felé.
-Vége a bulinak? Vagy csak most kezdődik?
-Ne igyon többet.
-Miért? Nem is vagyok berúgva!
-Addig jó. Na gyerünk.-indultam az ajtó felé, de a karom után kapott.
-Hova siet?
-Be, mert lefagy a tököm.-tettem zsebre a kezeim.
-Van ki felmelegítse?-nézett rám huncutul.
-Maga kikezd velem?-hajoltam fölé.
-Maga kezdte!
-Hogy én?
-Igen! Az irodájában! A bámulásával.
-Nyomjam ki a szemem? Nem tudtam hogy tilos magára nézzek.
-Maga nem úgy nézeget!-fonta keresztbe a karját.
-Hanem hogyan?
-Úgy hogy maga kezd ki velem!-bökte meg a mellkasom.
-Én biztos nem! -ráztam meg a fejem.
-De igen! Úgyhogy ne vitatkozzon velem!
-Maga vitatkozik!-léptem még közelebb hozzá.
-Akkor hallgattasson el!-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Hogyan hallgattassam el mikor folyamatosan magyaráz és harapdálja az ajkait.-pillantottam le a szájára majd vissza a szemeibe.
-Maga harapdálja inkább?-kúszott egy újabb vigyor a szájára.
-Nagyon huncut lett.-hajoltam felé így éreztem minden levegővételét.
-Megbüntet amiért ilyen vagyok?-emelte fel a fejét így az orra az enyémhez simult. Hevesebben vettem én is már a levegőt mert centik választottak el az ajkaitól.
-Magát nem bántanám pedig lennének ötleteim hogyan büntessem meg.-suttogtam az ajkaira.
-Tegye meg. Mutassa mit tud.
-Mit szeretne hogy megtegyek?-mond ki! Mond ki hogy akarod!
-Ennyire nem egyértelmű?-vonta fel a szemöldökét mire egy halvány vigyor kúszott az ajkaimra.
-Hallani szeretném!
-Ez... ez nem olyan hogy megmondom és megteszi.. ez...
-Mondja ki!-mentem még közelebb mire elváltak az ajkai. Én megnyalva a szám figyeltem a szemeit amik csak az ajkaimat figyelték.
-Miért nyalogatja a száját.
-Nyalogassam az önét?-haraptam meg az alsó ajkam, hogy a vigyorgásom eltakarjam.
-Csak ha jól bánik a nyelvével.-lehelte a számra a szavakat.
-Sose volt rá panasz.-simítottam a csípőjére a kezem és finoman közelebb húztam így hozzám préselődött a teste.
-Ennyire profi lenne?-hunyta le a szemeit így még közelebb hajoltam mire kivágódott a terasz ajtaja. Elhúzódva tőle szétrebbentünk majd az ajtó felé pillantottam ahol az egyik részeg alkalmazottam támolygott a korlát felé.
-Hhh...remek.-hajtottam le a fejem, majd Natashára kaptam a szemeim aki zavartan a haját piszkálgatta. Nem nézett rám. Az arca kipirult ahogy kapkodta a levegőt. Bassza meg! Már majdnem megvolt, de ennek a fasznak is ekkor kell kiesnie az ajtón.
-Bemegyek a cuccaimért.- sietett el mellettem. Bólintva utána sétáltam és össze szedtem én is a dolgaim, majd a liftnél a falnak dőlve vártam.
Ő szemmel láthatóan rosszabbul viselte ezt a helyzetet mivel ahogy a lifthez lépett rám se nézve idegesen nyomkodta a gombot.
-Attól nem jön gyorsabban.
-Leszarom! -mordult rám mire kinyílt a lift ajtaja így utána sétálva mellé álltam.
-Hhhh... feleslegesen..
-Ne mondjon semmit! Inkább.. inkább ne is nézzen rám. Csak álljunk kussba és ennyi!-vágott a szavamba. Kicsit túl reagálja, hisz az a barom magáról nem tud, nem hogy arról hogy épp készültem megcsókolni őt.
-Túl reagálja.
-Akkor jött ki az a fasz! Maga szerint mit látott?-fordult szembe velem.
-Mit? Semmit! Azt se tudja merre van arccal előre. Kurvára nem azzal volt elfoglalva hogy épp készülöm magát megcsókolni!
-Hát ez hihetetlen!-kapta el rólam a tekintetét és viharzott ki a liftből.
-Ne rohanjon már ennyire!-siettem utána, de ahhoz képest hogy be van csiccsentve kurva gyorsan kapkodja a lábait. Lehet kijózanodott hirtelen a történtektől.-Natasha! Álljon már meg!-kaptam a karja után így ahogy magamhoz rántottam a mellkasomnak ütődött.
-Eresszen! Ennél kínosabb nem is lehetne ez az egész!
-Nem látott ki a fejéből se az a balfasz!
-Nem érdekel!
-Hhhh... üljön be inkább a kocsiba és haza viszem.-nyitottam ki a kocsi ajtaját.
-Megyek gyalog. Viszlát!
-Nem!-rántottam magamhoz.-Nem megy gyalog mert azt mondtam én viszem haza!-másztam az arcába és farkasszemet néztem vele.
-Nem visz haza!
-De igen! Úgyhogy tegye be a formás popsiját a kocsimba és maradjon veszteg.
-Mert mi lesz?
-Hogy mi lesz?-lépkedtem közelebb így a kocsi ajtajának nyomtam.-Szerintem nincs arra felkészülve Natasha.
-Na engedjen! Haza megyek!-próbált ellökni, de esélye nem volt.
-Ezt szeretném én is.-nyúltam a feneke mellett a kilincshez és kinyitottam az ajtót.-Beülni!
-Tudja maga kibaszott irritáló.
-Ezt bóknak veszem.-duzzogva hátat fordított és beült a kocsiba így én becsukva az ajtaját átsétáltam a túloldalra, majd mellé ülve egyből be is indítottam a kocsit és szélsebesen elhajtottunk a cégtől.

Egész úton csendben voltunk. Éreztem hogy ideges, de tök feleslegesen kattog ezen az egészen mert az a balfasz lófaszra se fog holnap emlékezni. Néha-néha felé pillantva ő szög egyenest az ablakon bámult ki így felém se fordult. A ház előtt leparkolva egyből az ajtó kilincse után kapott, de én gyorsabb voltam és lezártam az ajtókat.
-Most komolyan?-rángatta az ajtót idegesen.
-Fejezze be a hisztit és nézzen rám!
-Engedjen ki!
-Nem amíg felém nem fordul.
-Mert mi lesz ha maga felé fordulok!-csatolta ki magát dühösen és kapta felém a fejét.-Na?
-Ez!-dőltem közelebb és az ajkaira tapadtam. Ahogy megérezte a szám egyből ledermedt. Kezem a nyakára csúszott ahogy közelebb húztam miközben gyengéden ízlelgettem dús ajkait.
Éreztem hogy az izmai ellazulnak. Tolakodó nem akartam lenni így hátrébb húzódtam kicsit.
Ő kapkodta a levegőt ahogy eljutott a tudatáig a történtek, majd a szemei az enyémekbe villantak.
-Picsába!-nyögte ki halkan, majd a kabátomnál fogva magához rántott és most ő tapadt a számra. Hevesen falta az ajkaim. Ki volt éhezve így elszakadtam egy percre.
-Lassíts! Nem sietünk.
-Kérem vissza!-húzott volna újra magához.
-Édesek az ajkaid.-simítottam a füle mögé egy kósza tincset.
-Blake!
-Nyugi!-mosolyodtam el halványan ahogy megcirógattam az arcát.