Blake Hansen

40. Nyerő csapat

Az ünnepek elteltek így minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Natasha végül a szüleivel megbeszélt egy másik időpontot hogy tudjanak találkozni. Nem akarta elfogadni a magángépes ötletet akár mennyire is erősködtem.
Az irodában az asztalnál ülve próbáltam minden erőm összeszedni, hogy tudjak koncentrálni a munkára, de a tudat, hogy a szomszéd szobában ül az a nő akitől a szívem hevesebben ver minden pillanatban, nem segített azon hogy forogni kezdjenek a kerekek az agyamban. Teljesen blokkolta a gondolatokat és csak ő vele volt tele a fejem.
-Hozzak kávét ... uram?-hallottam meg angyali hangját mire elvigyorodva felkaptam rá a szemeim.
-Jöjjön beljebb és csukja be az ajtót.
-De a kávé?
-Jöjjön!-keltem fel az asztaltól mire ő lassan beljebb lépkedett ahogy becsukta az ajtót.
-Igen?
-Gyere ide.-nyújtottam felé a kezem és húztam közelebb. Ajkaihoz hajolva finoman puszilgattam a száját mire elmosolyodott.
-Ugye tudod hogy itt bent nem lehet ilyet csinálni!
-Hhhh.. francba.-hajtottam le a fejem.
-De kérek még egy puszit azért.-igazgatta az inget rajtam.
-Hajolj közelebb és megkapod.-vigyorodtam el halványan majd az ajkaimért nyújtózkodott így a szájára tapadtam. Derekánál fogva közelebb húztam mire ő a karjait a nyakam köré fonta.
Teljesen belefeledkezve a csókunkba fel se tűnt, hogy keresnek telefonon. Nat viszont elszakadva az ajkaimtól az asztalom felé biccentett.
-Keresnek.
-Nem érdekel.-néztem a szemeit szüntelenül.
-Ne csináld!
-Én vagyok a főnök. Leszarom ki hív. Van fontosabb dolgom!
-Micsoda Blake?
-Hát... mondjuk az, hogy megkérdezzem a velem szemben álló lányt hogy eljön-e velem vacsorázni ma este?
-Ez egy randi lenne?
-Attól függ. Te szeretnéd hogy randi legyen vagy csak egy ugyan olyan vacsora legyen mint múltkor?
-Hát...-piszkálgatta az ingem gombját. -Meglehet hogy elmegyek veled egy randira Blake Hansen.-pillantott fel a szemeimbe egy halvány mosollyal az ajkán. A szívem zakatolt hogy elhívtam. Izgultam pedig én sose szoktam.
-Akkor... akkor munka után elvihetlek?
-Igen Blake.-puszilta meg az arcom.-De addig jó fiú legyél.-simította végig a karom, majd az ajtó felé lépkedett. Érintésétől már most kő kemény vagyok odalent így kurva nehéz lesz ez a nap. Előre érzem.

A nap többi részében telefonokat és emaileket bonyolítottam le, csak hogy eltereljem a gondolataim. Ha Natashára gondoltam akkor egyből görcsbe rándult a gyomrom. Izgultam mert régen randiztam már.
Kipillantva az ajtómon Nat barna szemei villantak az enyémekbe így még feszültebb voltam.
Basszus. Nem láthatja hogy ennyire izgulok. Én! Blake Hansen be van szarva egy randitól? Na ilyen nincs!
Felkelve az asztaltól a kocsikulcsom és a telefonom felkapva arra az elhatározásra jutottam, hogy ha már elhívtam veszek neki virágot. A nők örülnek az ilyen dolgoknak.
-Elmentem! Mindjárt jövök.-szóltam be Natashának az ajtajának támaszkodva.
-Hova ... hova mész?-suttogta halkan.
-Az titok, de mindjárt jövök vissza. Rendben? -néztem csillogó barna szemeit.-Megleszel addig?
-Nem.. nem mehetek veled?-húzódott az asztal széléhez.
-Most nem sajnos.-ráztam meg a fejem.
-Kérlek.-könyörgött így közelebb lépkedve hozzá az asztala szélére ültem és megcirógattam az arcát.
-Most nem jöhetsz velem. De ígérem gyors leszek.
-Mindenki bámul az irodába engem! Mi van ha ... ha most hogy nem vagy itt belém állnak! Azóta is érzem hogy figyelnek és összesúgnak mögöttem.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Ha bárki bármit mondani mer neked csak szólj nekem. Egy szavadba kerül és intézkedek.-cirógattam meg az állát így kényszerítettem hogy rám nézzen.
-Kaphatok egy puszit?-nézte a szemeim vágyakozva.
-Nyitva az ajtód kislány. -biccentettem a hátam mögött tárva nyitva lévő ajtajára.
-De hiányzik.-mutatott az ajkaimra.
-Ha ez megnyugtat munka után a tiéd. Mindenem.
-Biztos?-simította a combomra a tenyerét ahogy közelebb hajolt.
-Biztos!-kacsintottam rá, majd a kezét felemelve a lábamról az ajkamhoz húztam és egy gyengéd csókot nyomtam a kézfejére. Pillái megremegtek ahogy néztem a szemeit.-Jó kislány legyél.-kacsintottam rá egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Én mindig az vagyok.
-Van amikor nem.-hajoltam felé mire az ajkai elváltak.
-Blake!-szívta be mélyen a levegőt.
-Tartogasd nekem magad az estére.-simítottam az orrom az övének.
-Siess vissza!-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Sietek.-pusziltam meg az orra hegyét és az asztaláról felkelve gyors léptekkel megindultam a a lift felé.
Idegesen doboltam a lábammal ahogy vártam hogy leérjen a felvonó. Az időt nézve a karórámon folyamatosan azon agyaltam hova vigyem el étterembe és milyen virágot vegyek. Lényegében fingom nincs minek örülne.
Rég volt olyan hogy én személyesen megyek el venni valakinek valamit. Mindig telefonon bonyolítok le mindent, de ez most más volt. Nem tudom miért vettem nyakamba a várost hogy virágboltot keressek és saját magam válasszam ki neki a tökéletes csokrot, de úgy éreztem ez a helyes most.
A kocsiban ülve a gps-t figyeltem merre vezet mire a telefonom csörgése közbe zavart.
-Igen?
-Csak felveszed? -hallottam meg apám hangját.
-Mondjad gyorsan.-kanyarodtam le épp a főútról.
-Mi van? Menet van hogy apáddal már nem is akarsz beszélni?-színlelte a sértődöttet.
-Hhh... nem menet van! Épp úton vagyok.
-Hova mész?
-Virágboltba.-sóhajtottam fel majd a dudába tenyerelve anyázva kikerültem az előttem bénázó öregasszonyt.
-Ez hangos volt!
-Bocs. De nem is értem 80 felett minek adnak jogosítványt.
-Az most lényegtelen. Inkább arról mesélj hogy hogy virágboltba mész?-hallottam a hangján hogy vigyorog.
-Gondoltam hogy ez jobban érdekel... anya ugye nincs a közelben.
-Nincs. Épp a dolgozó szobában tervezgeti milyen ruhában fogja kisírni a szemeit ha egyszer feleségül veszed azt a kislányt.
-Hhhh... szűz anyám. -dörzsöltem meg a homlokom.-Még mindig ezen rugózik?
-Minden áldott nap! Mikor meglátta a lánykát azóta esküvői lázban ég.
-Akkor ne mond neki hogy elviszem ma randira a csajt mert holnap akkor elrángat öltönyt venni.
-Elviszed?
-El.
-Steve! Gyere ide!-szólt keresztapámnak így a szemeim forgattam hogy ez a család hihetetlen. -Blake randira viszi a kiscsajt.
-Komolyan?
-Igen! Most mondta! Ugye jól hallottam fiam?
-Szia Steve! Igen jól hallottad, de inkább segítsetek, mert kurvára nem értek a virágokhoz.
-Szerinted mi igen?-nevetett fel apa.
-Anyának hogy vettél virágot?!
-Rendeltem! Nem voltam olyan lovagias mint te hogy magam megyek a boltba.
-Picsába!-sóhajtotta fel ahogy a bolt előtt leparkoltam.
-Mik vannak ott?-kérdezte Steve.
-Kibaszott virágok! Szerinted tudom mi micsoda?-néztem a kocsi ablakából a bolt kirakatát.
-Ne beszélj csúnyán Blake! Inkább menj oda és nézd meg.
-Ha közelebbről nézem se tudom!
-Felhívlak videón! -szólalt meg apám mire egy nagyot sóhajtottam. Három pasi aki kurvára nem ért a virágokhoz! Nyerő csapat!