Blake Hansen

14. Megfázás

Természetesen sikerült megfáznom mikor Natashától jöttem haza. Nem akartam puncinak tűnni így ahogy beértem az irodába próbáltam tartani magam, de ahogy becsuktam a szoba ajtaját lerogytam a székembe.
-Ahhh.. faszom! Szét megy a fejem.-dörzsöltem meg az arcom fáradtan. Nem aludtam sokat amiatt hogy alig kaptam levegőt és egész este köhögtem.
-Ömm.. Mr. Hansen!?-kopogott Natasha az ajtómon így összeszedve minden erőm felemelve a fejem kiszóltam neki.
-Igen?
-Bejöhetek?
-Csak ha nem fél!-túrtam a hajamba. Ahogy belépett egyből lehervadt a mosoly az arcáról. Ezek szerint nem tudom leplezni mennyire szarul vagyok.-Ne nézzen így..
-Maga beteg!
-Ááhh.. kurva jól vagyok! Sose voltam ilyen jól.-tüsszentettem egyet mire közelebb sétált.
-Hozzak egy teát?
-Azt mondta nem csinál.-fújtam ki az orrom, mivel ismét nem kaptam levegőt.
-Hhh... hozok addig ne menjen sehova.-sietett ki a szobából, majd perceken belül már ismét itt volt.
-Tök jól vagyok! Nem kell teát hozzon.
-Ahogy kinéz az nem erről árulkodik.-tette le mellém a forró teát.-Tettem bele mézet. Attól jobban lesz.
-Köszönöm.-dörzsöltem meg fáradtan az arcom, mire közelebb lépve az asztalomnak dőlt.
-Nem lázas?
-Mit tudom én? Maga szerint orvos vagyok?-néztem fel rá, de hirtelen olyat tett amire nem számítottam. A homlokomra téve a kezét nézte meleg-e, majd az arcomra simult a kézfeje.
-Forró a homloka! Miért nem megy haza?
-Mert ott nem lenne ez.-intettem a gőzölgő teára.
-Elvitelre is kér?
-Nem megyek haza. Van rengeteg dolog amit meg kell csináljak.
-Igya meg inkább!-ment odébb, majd az asztalom túloldalán lévő székekhez leülve elvett egy papírt meg egy tollat. -Mondja mit hozzak a patikából.-nézett fel rám.
-Ne.. nem megy maga sehova! Pláne nem hoz semmit!
-Diktálja!
-Natasha! Nem!
-Blake!-ejtette ki a nevem halkan. A szájából hallva egyből megfeszült a testem. Milyen lehet mikor a nevem sikongatja szex közben? Ahogy most kimondta már ettől megkeményedtem odalent.-Hahó!
-Mi?-kaptam rá a szemeim.
-Mit hozzak a patikából?
-Hhh... hagyja a francba.-keltem fel a székből.
-Ha hamar meg akar gyógyulni akkor be kell vennie gyógyszert.
-Nem kell aggódjon.... Ez csak egy megfázás.
-De lázas!
-Hhhh.. akkor doktornő mit javasol?-fordultam felé egy mosollyal az ajkaimon.
-Nem vagyok orvos!
-Pedig úgy ül ott mintha egy doktor néni lenne.-támaszkodtam az asztal szélének. Szemeit megforgatva maga elé húzta a lapot és írni kezdett.
-Lázcsillapító, köhögés csillapító...-írta gyöngybetűkkel.- Orrcsepp ?
-Hhh... most komolyan lemegy ezekért?
-Nem magam miatt írom fel.-nézett fel rám.
-Hhh ne csinálja Natasha...
-De igen, mert maguk férfiak úgy tudnak szenvedni mikor betegek, hogy papot is kell lassan hívni.
-Nem vagyok hívő!
-Hhh... torka fáj?
-Igen.-hajtottam le a fejem, mire ő felkelve a székből letette a tollam.
-Akkor mindjárt jövök.-indult volna meg az ajtó felé.
-Mégis hogy akar fizetni? Álljon meg!
-Kártyával! Hogy máshogy?-fordult vissza az ajtóból.
-Odaadom az enyém.-kerestem ki a zsebemből a tárcám.
-Hogy fog az kinézni hogy egy pasi neve van a kártyán?
-Nem hiszem hogy a platina kártyával mernek is bármit is mondani önnek.-nyújtottam át neki mire a szemöldöke felszaladt a homlokán.
-Most.. most ez komoly?-váltak el az ajkai.
-Elég komoly egy kártya. Igen. De nem engedem hogy maga vegye meg azokat.
-Tudja hogy fognak rám nézni a patikában?
-Nehogy kikezdjenek magával.-vigyorodtam el ahogy figyeltem.-Na tegye el!
-Istenem.-vette el a kezemből a bankkártyát.
-Ha gond lenne, szóljon.
-Mire gondol? Ha nincs rajta pénz?
-Van azon elég.-húztam ki magam ahogy egy elégedett vigyor ült az ajkaimon.-Az összes patikát fel tudná vásárolni a városban. De most nem kérem erre, mert akkor tényleg furán érezné magát.
-Ennyire gazdag?-nézett fel rám ledöbbenve.-Mármint én... én nem akarok turkálni a zsebében.. semmi közöm ehhez..
-Nem szenvedek semmiben hiányt. Ne aggódjon. Ott a patikában se lesz semmi gond.
-Én nem nézek ki úgy akinek platina kártyája van! Azt hiszik elloptam! Nincs másik kártyája ami a hétköznapi embereknek van?
-Hhhh... menjek magával? Az úgy jobb lenne?
-Nem mert beteg!
-Mondtam hogy hagyja akkor a francba.
-Az miért nem jó ha én veszem meg?
-Mert nem engedem, hogy ön vegye meg! Ne költsön rám!
-Hhh.. picsába.-szorította össze a szemeit. Zsebre dugott kézzel figyeltem ahogy vívódik és a kezében lévő kártyám figyeli.-El se merem tenni a kártyát. Mi van ha elbaszom?
-Mit rontana el? Semmit nem lehet!
-Rám fogják küldeni a rendőrséget hogy elloptam a kártyáját...
-Meg se fog nyikkanni az eladó ha nevet meglátja rajta.-Natasha újra a kezében lévő kártyára nézett amin a nevem virított. Nagyot nyelt mivel gondolom soha életében nem látott ilyen bankkártyát. -Menjek magával? Akkor nyugodtabb lesz?-lépkedtem közelebb.
-Azért megyek én mert maga lázas! Nem jön velem.-kezdte kapkodni a levegőt.
-Ha izgul hogy ezzel kell fizessen leszarom hogy beteg vagyok. Ha azt mondja menjek magával mert fél ezzel fizetni, akkor megyek magával.
-De beteg...-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Menjünk.-néztem végig rajta.
-Maga marad.-lépett volna el, de a keze után nyúltam.
-Mondja hogy lenne jobb.
-Ha nem lenne beteg!
-Hhh.. hát most ezt nem tudom megvalósítani, de megyek magával...
-Nem jöhet mert még betegebb lesz.
-Ennél jobban biztos nem.-kúszott egy halvány vigyor az ajkaimra. Ő kihúzva a kezét a tartásomból a szobájába sietett ahol kapkodva össze szedte a cuccait, majd ahogy kilépett az ajtón megtorpant mert ismét velem futott össze. -Ha baj lenne tudja a számom.
-Maga ne mozduljon!
-Álljak itt amíg vissza nem jön?-intettem a küszöbre.
-Igya meg a teát. -sietett a lift felé így én a székemhez leülve kortyolgattam a langyos mézes teát. Melegséggel töltötte el a lelkem az amit tesz ez a nő. Láttam rajta az aggodalmat mikor meglátott reggel. Csinált nekem teát ami kibaszott finom most meg a gyógyszertárba rohan úgy hogy közben kihord lábon nyolc szívrohamot mert fél mit gondolnak majd, hogy a kártyámmal fizet. Rég volt ilyen érzésem idebent a mellkasomban. Valaki aggódik. Értem!
A keze mikor a bőrömhöz ért annyira jól esett. Reszketett ahogy hozzám ért, de ahogy az arcomat fogta a világ legnyugodtabb emberévé tett csupán egy érintésével.
Mi az istent művel velem ez a nő? Teljesen felkavarja az életemet már csak azzal ahogy néz az őzike barna szemeivel.