Blake Hansen

5. Meg fogok bolondulni

-Hol a fiam?
-Uram. Megbeszélése van épp.-próbálta feltartani Tyler Lloydot.
-Enyém a cég úgyhogy leszarom hogy megbeszélése van. -kerülte ki a testőröm, majd az irodám ajtaját feltépve egyből szembe találkozott velem.-Nincs is megbeszélésed?-nézett kérdőn rám mire nekem is egy ugyan olyan furcsa grimasz jelent meg az arcomon.
-Mi?
-Azt mondta ez a fasz hogy...
-Ja. Kértem hogy ezt mondja, hogy ne zavarjon senki.-dobtam félre a papírokat az asztalról.
Apa csendben beljebb sétált majd velem szemben helyet foglalt.
-Hhh.. bökd ki mi van. Nem volt este csaj? Azért vagy ennyire ingerült?
-Amiatt a hülye kurva miatt vagyok ideges apa.-ingattam a fejem ahogy az exem arca villant be egyből.
-Blake! Egy éve volt az egész azóta annyi nővel voltál... hogy a picsába van még a fejedben az a nő?
-Mert szerettem. Esetleg azért?
-Az egy dolog de én már az elején mondtam hogy nem neked való. Anyád is mondta.
-Jó! Kurva jó hogy mondtátok de ez van. -kezdtem újból ideges lenni ahogy folyamatosan erről a ribancról beszélgettünk.
-Blake! Kérlek a munkára koncentrálj és ne úgy pihenj hogy iszol és drogozol mert baromira nem vezet sehova. Az hogy a fél várost meg megdugtad már még inkább csak azt a látszatot kelted hogy kapálózol mielőtt megfulladnál. Szedd össze magad kérlek.
-Steve mondta hogy ugyan ezt mond?
-Beszéltem vele igen. Mondta hogy látja rajtad nem oké valami. Én is látom ahogy anya is. Aggódik Blake kurvára, ha meg azt tudná miket csinálsz...
-Hhhh... apa. Ez most ilyen.
-Ez csak szarabb lesz ha nem növesztesz tököt és mész szembe ezekkel. Tudom hogy a cocain ott van a fiókodban egy tálcán, úgyhogy foghatnám és ki is baszhatnám most azonnal. Bazdmeg függő lettél Blake! Nem ilyennek neveltünk!
-Jól van már!-emeltem fel én is a hangom mire halk kopogás zökkentett ki minket a vitából. -Igen?-kiáltottam ki mire halkan kinyitódott az ajtó. Natasha félve bedugta a fejét, de ahogy meglátta apámat egyből inába szállt a bátorsága.
-Bocsánat én..
-Jöjjön.-vágtam a szavába és az asztalnak támaszkodva figyeltem karba tett kézzel. -Mondja mi a gond!
-Esetleg Mr. Hansennek hozhatok egy kávét?-intézte apám felé a kérdést mire ő felpillantva a lányra halványan elvigyorodott.
-Nagyon figyelmes. Kérek igen.
-Ön uram?-nézett rám mire Lloyd felkuncogott. Szemeim megforgatva biccentettem mire gyorsan kirohant a szobából.
-Uram?-nézett engem apa ahogy próbálta visszafogni a nevetést.
-Itt mindenki így hív apa.
-Ha ilyen nagy ember vagy Blake és hatalmad van kezeld is úgy a dolgokat.
-Jól van már.-dörzsöltem meg az arcom fáradtan.
-A kislány új itt?
-Igen.
-Nagyon kis csinos.-lökte meg a lábával az enyém.
-Ha arra vagy kíváncsi nem dugtam meg. Csak akartam.
-Hát ezt hogy csináltad?
-Hhhh.. hosszú. -legyintettem egyet mire kinyílt újra az ajtó. Natasha egy tálcán egyensúlyozva hozta a kávékat. Elsőnek apámnak adta oda, majd nekem.
Fél percet várt ahogy belekortyolok. Gyanítom várja a véleményem, de apa megelőzött.
-Finom lett. Köszönöm.- Natasha csak bólintott egyet ahogy az ujjait tördelte, majd félve felpillantott rám.
-Még majd gyakoroljon.-tettem le a bögrém.-Elmehet.
-Khm...-lökte meg apa a lábam, de nem reagáltam rá. Nem mondom egyből hogy kurva finom a kávé. Még a végén elbízza magát.-Kisasszony! Lenne egy kérdésem.-fordult felé Lloyd így az ajtónál megtorpant.
-Igen uram?
-Jöjjön vissza. Mi a neve kisasszony?
-Natasha.-nyelt egy nagyot ahogy csendben visszasétált.
-És mióta van itt?
-Csak... csak pár napja uram.
-Értem. És mi a véleménye a cégről? Meg van elégedve a főnökével?-biccentett felém.
-Elég! -szóltam közbe, de nem kellett volna. Apám gyilkos tekintete mindent elmondott így én csak keresztbe fontam a karjaim magam előtt.
-Nagyon kedves Mr. Hansen. Figyelmes. Szól mindig mire figyeljek.
-Ezt örömmel hallom.-vigyorodott el apám. Én csak lehajtva a fejem gondolkoztam miket vágtam szegénynek a fejéhez az elmúlt napokban és még ennek ellenére is egy rossz szava sincs.-Hát köszönöm kisasszony hogy meg van elégedve mindennel és jól érzi magát a cégnél, remélem így is marad és nem veszi el semmi a kedvét. Én viszont megyek.-kelt fel a székből és megpaskolta a mellkasom ahogy letette mellém a bögréjét.-Ne bazd el légyszíves!-szorította meg a karom finoman.
-Hhh jól van.-morogtam az orrom alatt.
-Este vacsora! Úgy készülj!-kiáltott vissza az ajtóból majd csak Natasha halk levegővételeire lettem figyelmes.
Arcomat megdörzsölve felkeltem az asztaltól majd a lány felé pillantottam.
-Ezt tüntesse el innen.-intettem apám bögréjére.
-Igen uram.-lépett közelebb, de ahogy látta hogy én nem mozdulok megtorpant. A keze megállt a levegőben ahogy érezte hogy figyelem és nem tágítok.
-Nem kell félni nem harapok.
-Az önét is kivigyem? Hozzak másikat esetleg?
-Megiszom.
-De ha nem felel meg én csinálok újat uram.
-Mondtam megiszom. -figyeltem gyorsan emelkedő mellkasát, mire egy nagyot nyelt.-Elmehet.-vettem el a bögrém és ültem vissza az asztalomhoz.
Apám szavai még mindig a fülemben csengtek. Össze kellett szednem magam mert ezt így kurvára nem lesz jó.

Késő estig ültem a papírok felett, de nem tudtam azokra koncentrálni. Kint már mindenki hazament szerintem az irodából így hátra dőlve azon kezdtem agyalni mégis péntek este mi lenne nekem a legjobb.
Ha elmennék ismét a klubba szanaszét cocainozva és bebaszva kúrnék egy csajt ,vagy haza menjek és dőljek le az ágyba.
Arcomat dörzsölve próbáltam gondolkozni, de egy magassarkú cipőnek a kopogásának  nem hagyott.
-Uram?-kérdezte halkan az ajtó túl oldalán. Ez még itt van? Mi a fasz?
-Igen?
-Elnézést hogy zavarom.-nyitott be félénken.
-Minek van még bent?-mordultam rá.
-Tudtommal addig kell maradnom amíg ön bent van.
-Menjen haza.-keltem fel a székből és szedtem össze a cuccaim.
-Biztos mehetek?-már-már suttogta. Szemeim felvillantak rá ahogy a táskám a kezembe kaptam.
-Azt mondtam mehet. Nincs dolga?
-Hogy őszinte legyek nincs. De köszönöm. Akkor hétfőn.-lépett ki az ajtómon és sietett az asztalához. Én bezárva az irodám vártam hogy elkészüljön. Lényegében nem akartam egyedül hagyni a sötét folyosón abból kiindulva hogy minden lány fosik a sötétben.
-Basszus.-szerencsétlenkedett az ajtajával így úri ember akartam lenni és közelebb sétáltam.
-Engedjen oda.
-Nem... nem tudom miért nem...
-Csak ne rángassa. Azzal nem lesz jobb.-tettem félre a táskám és kinyújtottam felé a kezem.-Kérem a kulcsot.
-Tessék.-nyújtotta oda nekem mire én egy határozott mozdulattal bezártam az irodája ajtaját.
-Remélem minden meg van mert lehet hétfőn nem nyitja ki az ajtót.-adtam vissza a kulcsot és a táskámat a fülénél fogva felkaptam.
-Hogy... hogy érti?-kapkodta a szemeit köztem és az ajtaja közt.
-Nem vagyok zár szerelő, de ezt hétfőn meg kell nézetni.
-Ha nem tudok bemenni akkor hol dolgozok?-sietett utánam ahogy a lift felé vettem az irányt.
-Ne most aggódjon ezen. Elég majd akkor mikor nem nyílik az ajtó.-nyomtam meg a lift hívó gombját.
-Hhhh... remek. Akkor megint le leszek baszva.-motyogta halkan.
-Miért lenne?-sandítottam felé mire vállat rántott.
-Mindig levagyok. -sütötte le a szemeit, majd ahogy kinyílt a lift ajtaja magam elé engedtem.
-Ma például tökéletesen végzett mindent.-nyomtam meg a földszint gombot.
-Úgy gondolja?-nézett fel ragyogó szemekkel. Az ajkán egy halvány mosoly bujkált, de én annak ellenére hogy ő mosolygott összeszedtem magam mivel baromira nem akartam hogy gyengének tűnjek.
-Volt amit elbaszott, de volt amit jól csinált.-húztam ki magam és az ingem kezdtem igazgatni.
-Hhh.. értem. Akkor jobban kell figyelnem hogy meg legyen elégedve.
-Igen. Viszlát.-rontottam ki a liftből mert kezdtem azt érezni hogy megfulladok ha tovább kell vele lennem. Vagy magamtól fulladnék meg? Attól a sok faszságtól ami a fejemben kering? Meg fogok bolondulni.