Blake Hansen

33. Utolsó kívánság napsugár?

A nappaliban ülve mindannyian próbálunk lelket lehelni Zoeyba, de teljesen padlóra került. Fájt így látni őt. Én fel-le sétálgattam az ablak előtt míg a többiek a kanapén ültek.
-Blake! Ülj le mert már elszédülök.-szólt rám apa.
-Nem tudok leülni mert a heréit letépem annak a fasznak, hogy ezt tette a húgommal!-álltam meg Zoey mellett aki a kezemet fogva az arcához húzta.
-Ne bántsd.-nézett fel rám.
-Neki annyi! Ezt mondtam neked már százszor! Egy rossz lépés és neki lőttek.
-Blake! Kérlek! Nem akarom, hogy bemocskold a kezed. Apa mond meg neki kérlek.
-Kincsem! Blake tényleg megmondta mire számítson az a fasz! Már bocsánat kisasszony!-nézett Natashára akinek a kezét Zoey szorította.
-Ha kell segítek.-nézett rám mire én megráztam a fejem.
-Te a fenekeden maradsz. A húgommal és a családdal.
-Blake! Ne menj!-húzott vissza magához Zoey.
-Figyelj rám most jól!-guggoltam elé és megtöröltem az arcát. -Én a bátyád vagyok aki megígérte már akkor mikor még meg se születtél, hogy vigyázni fog rád és óvni fog! A családomért ölni tudok úgyhogy ez a balfasz kurvára szarul járt drága hugicám.-szorítottam meg finoman a kezét.
-Olyan vagy mint apa.-remegett meg a hangja mire apánk felnevetett.
-Annyi különbséggel, hogy neki nincs bajsza.-paskolta meg a vállam ahogy mögém sétált.
-Kérlek Blake! Nem szeretném hogy bajod essen.-nézett könnyes szemekkel.
-Nem lesz! Nekem a hajam szála se fog görbülni.-simítottam meg az arcát, majd felé hajolva megpusziltam a feje búbját.
Ellépve előle a kabátomat magamra kapva indultam meg az ajtó felé, mire apa és Steve lépett mögém.
-Kölyök! Kérlek okosan!
-Okosan fogom bebaszni a képét!
-Hhh... magadra vigyázz!-fogta meg apám a vállaim.
-Tudod, hogy mindig vigyázok. De ti vigyázzatok a három lányra!
-Mi vigyázunk, de hívj kérlek ha valami van.
-Hamar megjárom. Nem menekül előlem.-igazítottam meg a kabátom majd kettő barna csillogó szempárt láttam meg apám és Steve mögött. Mind a ketten hátra néztek rá így Nat egy nagyot nyelt.
-Vigyázz magadra.-suttogta halkan.
-Semmi bajom nem lesz.-mosolyodtam el.-Te addig maradj itt anyuékkal.
-Nem kell segíteni?
-Nem szeretném hogy így láss így kérlek maradj itt.-léptem az ajtóhoz mire apám Natasha mellé sétált. Ő riadtan kapkodta a szemeit köztem és a két pasi közt.
-Nem lesz semmi baja. Jöjjön.-fogta meg a könyökét apu és húzta vissza a nappaliba. Steve egy biccentéssel intett nekem mire én feltépve az ajtót megindultam a kocsimhoz.
Tombolt bennem az adrenalin amit le kellett vezessek így cél egyenest húgom lakásához vettem az irányt.
-Megtalállak te fasszopó köcsög. A torkodon keresztül tépem ki a nyelved.
Nem tudom mennyivel mehettem, de a megengedett sebességet már rég megszegtem ahogy a városban szeltem az utcákat.
Zoey háza előtt leparkolva berántottam a kéziféket. Rohanva párosával szeltem a lépcsőket majd az ajtaját izomból belökve meg is láttam ezt a faszkalapot.
-Blake?
-Kuss baszod!-vágtam azzal a lendülettel az arcába az öklöm amivel érkeztem. Egyből a földre rogyott, mire a karjánál fogva felrántottam onnan és a falnak vágtam.-Te mégis ki a gecinek hiszed magad? Megcsalod?
-Én ... én csak sokat ittam egyik este és nem tudom levakarni a csajt.-mentegetőzött.
-Hát hogyne! Ezért basztad meg többször is mi?
-Csak.. csak három...-a torkánál fogva szorítottam erősen így nem tudta befejezni a mondatot.
-Kurva rossz emberrel kezdesz! Mert ez volt az utolsó dolog amit egész életedben tettél! Úgy foglak eltűntetni a föld felszínéről, hogy az ég világon nem fog senki se keresni, megtalálni meg pláne!-szorítottam a kezemmel a nyakán.
-K..kérlek!
-Bazdmeg a húgom miattad bőg!-ordítottam az arcába!  -Összetörted a kicsi szívét én pedig a képed fogom összetörni úgy hogy senki nem ismer rád!
-Blake!-nyögte a nevem, de az agyamat ellepte a düh és a gyűlölet.
-Meg.. fogsz.. dögleni, te fasz! És nem csak azért amit a húgommal tettél!
-H..hanem?-kapott a kezem után ahogy próbálta lefejteni az ujjaim a nyakáról, de én fél kézzel feljebb emeltem őt a falnak préselve. Kapálózni kezdett mivel nem értem a lába már a talajt, de nem érdekelt.
-Hanem azért is mer bámulni merted Natashát!
-Nem.. nem is a csajo...
-Kuss! -vágtam a falnak erőből így a vállaira hullott a vakolat. A feje vörösödött így tudtam nincs sok idő hogy megfulladjon. Egy laza mozdulattal a konyhába vágtam így ő a konyhaszigetnek esett. Míg ő próbált levegőhöz jutni én a pisztolyom előhúzva a zsebemből felszereltem rá a hangtompítót majd meglóbálva a torkának nyomtam.-Szépen az emlékedbe vésed azt az egyetlen nevet amit halálod előtt fogsz hallani, mert a Hansenek sose kímélnek senkit. Nem hat rájuk a könyörgés. Engem meg pláne nem hat meg semmi úgyhogy hideg vérrel meghúzom a ravaszt mert már a kapcsolatotok eleje óta ezt a pillanatot várom.
-Köcsög!-próbált kapálózni, de esélye nem volt.
-Hogy mondtad?-vágtam orrba, de most a stukkerrel kapott egyet. Arca véres volt és a fájdalomtól eltorzult. Én csak most lendültem bele igazán így a felsőjénél fogva a földre hajítottam.-Kettőnk közül te dugtál félre te kis buzi!-emelkedtem felé mire ő elkapta a pisztolyom. Próbálta kirántani a kezemből de a szorításom olyan mint a satu.
-Börtönben kéne lenned ahogy apádnak is!-sziszegte a fogai közt.
-Hát azt várhatod. -nevettem az arcába, majd felrántva  a márvány pultnak nyomtam. -Soha a büdös életbe nem volt ennyire élvezet kinyírjak valakit.-rántottam fel és a munkalap szélének vágtam a fejét.-Utolsó kívánság napsugár?-vigyorogtam elmebeteg módjára.-Csak hogy ne tűnjek annyira szívtelennek azért kérdezem.-ő csak nyöszörgött így elemelkedve tőle a halántékának nyomtam a pisztoly csövét.-Akkor ezek szerint nincs semmi. Szuper!-húztam meg a ravaszt így  ahogy elengedtem őt a földre zuhant.
Szánalommal néztem végig a földön heverő barmot. Nem tudtam sajnálni egy percig se.
Elrakva a fegyvert a csaphoz lépve megmostam a kezeim amik véresek voltak, majd a telefonomat elő kapva Tyler számát kezdtem keresni.
-Mr.Hansen? Miben segíthetek?-szólalt meg egyből miután kicsörgött a telefon.
-Tyler! Zoey házához gyertek és tüntessétek el ezt a balfasz Dereket. A húgom nem láthatja hogy csupa vér a konyha!
-Öm.. i..igen is uram!
-Igyekezzenek! És amint megvannak kérek visszajelzést, hogy elvégezték a feladatukat!
-Értettem uram! Már is indulunk!