Blake Hansen

53. Kipróbálhatom?

A mellkasomra dőlve alszik a karjaim közt az a lány aki boldogságot hozott az életembe.
A hajához fúrva az arcom olyan nyugodtság járta át az egész testem, hogy ezt még Madelynnél se éreztem. Lehet Natasha lenne az igazi?
-Mhh... Blake!-nyöszörgött halkan mire az ágyékomra kaptam a kezem.
-Csak ne üss pöcsön!-suttogtam halkan mire elvigyorodott.
-Inkább beleülnék.-kezdte el apró csókjaival belepni a mellkasom.
-Nem fáradtál le este kincsem?-túrtam a hajába.
-Este te dolgoztál! Most én jövök.-pillantott fel a szemeimbe miközben az ölembe mászott és egyből tövig csúsztatott magában.
-Ahhh baby!-nyögtem fel ahogy megéreztem őt.-Mmh kislány. De forró vagy ma is.-haraptam meg az ajkam ahogy figyeltem őt. Lassan ringatózott rajtam. Kezeim a csípőjére csúsztak amit finoman megszorítottam.
-Blake!-nyögött fel hangosan.
-Mhhh.. gyorsíts! Annyira gyönyörű vagy!-mértem végig meztelen testét.
-Ahhh... -nyögött fel hangosan ahogy a kezei a mellkasomra csúsztak. Testem megfeszült ahogy tövig jártam benne.
-Mhhh keményebben baby!-rántottam magamra így a mellkasomra dőlt.
-Gyorsíts Blake! Kérlek!-kapkodott levegőért így átvettem az irányítást.-Ahhhh...
-Mhhh kicsim! Gumit kell húzzak mert beléd élvezek.-suttogtam a füléhez hajolva.
-Élvezz el Blake!
-De..
-Kérlek! Ahhhh érezni... érezni akarlak!-karmolta végig a karjaim mire felmordultam.
-Rossz kislány! -gyorsítottam az így is irdatlan tempón.-Szedsz gyógyszert?
-I.. igen.-hajolt a fülemhez. Kezem a fenekére csúszott amibe keményen belemarkolva magamra rántottam.
-Miért nem szóltál! Akkor nem baszakadok a gumival.-ziháltam a nyakához hajolva. Mellei ahogy a mellkasomnak nyomódtak piszkosul felizgattak. Annyira gyönyörű és hibátlan teste volt.
-Meg.. meg akartalak lepni.-harapta meg a nyakam.
-Ahhh baby! Feküdj le!-fordítottam magunkon így a hátára fektetve a feje mellett megtámaszkodva egyre mélyebben és mélyebben dugtam.
-Blake!-nyögött fel a szemeim nézve.
-Élvezz el kicsim!-néztem barna szemeit.
-Csak... csak veled! Ahhhh...gyerünk!- csúszott a keze a hasamra.
-Csókolj meg! Kérem az ajkaid!-emelkedtem felé.
-Ahhh... gyere ide!-rántott magához és egyből az ajkaimra tapadt.
-Mhhh...-csókolgattam édes ajkait mire a keze a fenekemre csúszott.
-Told tövig! Kérlek!-erre a kijelentésére teljes hosszát betoltam így a háta ívbe feszült. Egy hang se jött ki gyönyörű ajkai közül.
-Így kérted?-löktem egy nagyot rajta.
-Ahhh.. csináld!-karmolta végig a hátam. Szemei csukva voltak a teste pedig folyamatosan remegett. Közel járt hisz éreztem mennyire lüktet és szorítja a farkam.
-Csodás puncid van.-fúrtam a nyakához az arcom mire ő körém fonva a karjait szorított magához.
-Blake!
-Mmhhh Nat... élvezz el baby mert nem bírom magam visszafogni már.-haraptam meg a bőrét finoman majd egy újabb mély lökéssel a csúcsra juttattam így gondolkodás nélkül követtem én is őt. Maga a csoda volt hogy tisztán érezhettem őt. Annyira más volt így minden.
-Blake!-remegett meg a hangja.
-Mondjad édes. Ugye jól vagy?-kémleltem az arcát.
-Tökéletesen.-vigyorodott el mire én is elmosolyodtam.
-Folyok ki belőled baby.-néztem le az ölébe.
-Tartsd bent magad.-húzott közelebb a csípőmnél fogva így újra megremegett a testem ettől pedig ő ismét elélvezett.
Tökéletes volt minden téren. Vállát gyengéden puszilgatva simogattam az oldalát mire egy olyan kérdést tett fel amitől még én is meglepődtem. Ez pedig nagy szó!
-Kipróbálhatom ma a pisztolyod? -elemelkedve tőle ledermedve figyeltem. Jól hallottam mit kér tőlem?-Blake?
-Hogy?-eszméltem fel a sokkból.
-Kipróbálhatom?
-Remélem a farkamra gondolsz kis szívem.
-Azt már próbáltam.-kacsintott rám miközben én lassan kicsúsztam belőle. -A pisztolyod szeretném.-nézett rám könyörögve.
-Az nem játék édesem. Nem ... nem engedem meg.-simítottam meg a lábait.
-De velem lennél.-kapott a kezem után.
-Baby nem! Nem szeretném hogy bajod essen. Ez nem játék! -kapkodtam a szemeim az övéi közt.
-Kérlek!-ült közelebb hozzám majd a nyakam kezdte el csókolgatni. Próbált hatni rám, de nem akartam hogy baja essen. El nem tudnám viselni azt a fájdalmat ha ő neki bármi baja esik. -Blake! Kérlek!
-De félsz a fegyvertől! Miért akarod..
-Le akarom küzdeni! -bújt a nyakamhoz miközben a karjait körém fonta.
-Hhhh.. istenem. -szorítottam össze a szemeim.-Tudod te mit kérsz tőlem?
-Tudom igen!
-Nem tudod baby! Édes ez egy fegyver amivel kárt tehetsz magadban ha ...
-De ott leszel velem! Kérek Blake! -mászott az ölembe.
-Hhh basszameg édes! Ne csináld! -ingattam meg a fejem.
-De velem leszel! Te vigyázol rám!
-Nem akarom hogy fegyver legyen a kezedben! Féltelek!-néztem a szemeibe mire a pillái megremegtek.
-Aggódsz?-váltak el az ajkai.
-Igen, mert fontos vagy! Mert szeretlek. Mert.. mert... hhh kérlek ne.. ne kérj ilyet.-hajtottam le a fejem.
-Én is szeretlek téged Blake! De nem akarok félni! Bátor akarok lenni tudod ahogy a mesédben.
-Hhhh kicsim. Ne.. könyörgöm. Bármit kérhetsz! A csillagos eget lehozom neked de ne ... ne kérd ezt az egy dolgot.-Natasha a mellkasomhoz bújt és hallgatta ahogy a szívem ezerrel ver. Nem akartam hogy fegyvert tartson a kezében mert féltettem. Ő volt az egyetlen dolog az életemben aki boldogsággal töltötte meg a szívem. Nem akartam elveszteni egy hülyeség miatt.

A konyhában a tűzhelynél állva omlettet csináltam míg ő lezuhanyozott. Az agyam kattogott folyamatosan a kérésén. Nem tudtam nyugodt lenni attól ha valami balul sülne el és baja esne.
-Blake!-suttogta halkan mögöttem állva.
-Hm?
-Haragszol?-rá nem tudnék soha. Egy angyal! Hogy lehetne rá haragudni?
-Nem.
-Mond úgy hogy rám nézel!-érintette meg a hátam mire én elzártam a serpenyő alatt a tüzet. Szembe fordulva vele a szemeibe pillantottam. Kétségbe volt esve. Félt a haragomtól, pedig nem voltam rá mérges.
-Kicsikém!-lágyult el a hangom ahogy megcirógattam az arcát. A szemeibe könnyek gyűltek így magamhoz húztam gondolkodás nélkül.-Sshhh... hé! Nem sírunk! Nincs semmi baj!
-De haragszol!-szipogott halkan a mellkasomba bújva.
-Nem haragszok rád! Nem tudok! Csak féltelek.
-Kérlek had küzdjem le a félelmem. Veled szeretném! Csak te tudsz ebben segíteni Blake!
-De én megvédelek az életem árán is! Nem ... nem kell neked fegyvert fognod. Kérlek!-bújtam az arcához.
-És ha egyszer te leszel olyan helyzetben?
-Megvédem magam, de legfőképp téged! Mert te vagy a fontos!
-Te is fontos vagy!-nézett fel rám sírva. -Blake!
-Drágaságom kérlek...
-Blake!-remegtek meg az ajkai.
-Hhhh... töltény nélkül fogod meg akkor. -nyögtem ki hosszas hallgatás után miközben a szemeim össze szorítottam. Ha nincs benne semmi ,baja nem eshet. De így se tartom jó ötletnek ezt.
Közelebb bújva szorított magához. Haját cirógatva fontam köré a kezeim én is. Nem akartam elengedni mert csak a karjaim közt volt biztonságban.