Blake Hansen

58. Én ölöm meg!

A nappaliban Nat a kanapén ült én pedig mögötte álltam. Anya Zoey kezét szorongatta míg Steve és apa a laptopon próbálták lekövetni ezt a balfaszt.
A kanapé háttámláján ahogy támaszkodtam Nat keze simult az enyémre így lepillantottam rá.
-Mi a baj?
-Nem... nem ülsz le?-nézett fel rám kétségbe esve.
-Nem tudok nyugton meglenni.-simítottam el a haját mire apa megköszörülte a torkát. Szemeim felvillantak rá majd ő Nat és köztem kapkodta a tekintetét. Egy nagyot sóhajtva megforgattam a szemeim mire elvigyorodott.
-Blake?-suttogta halkan Nat így odahajoltam hozzá.
-Igen?
-Hol... hol van a mosdó?-ahogy közel voltam hozzá az orra az arcomhoz simult. A pillái megremegtek a közelségemtől így elemelkedve tőle felé nyújtottam a kezem.
-Megmutatom. Gyere.-léptem elé mire a kezem megfogva követni kezdett. Ahogy az emelten lévő fürdőhöz kísértem én a lépcső korlátjának támaszkodtam, gondoltam megvárom míg végez, de ő megtorpant előttem.-Menj be nyugodtan.-simítottam el egy kósza tincset. Ő a mellkasomba fúrva magát bújt hozzám így köré fonva a karjaim közelebb húztam.
-F..félek.-sírt halkan. A szívem ezerrel kezdett verni ahogy ezt az egy szót kimondta. A füléhez hajolva az arcát kezdtem puszilgatni mire a nyakamba fúrta könnyes orcáját.
-Kicsikém... sshh... mellettem nem esik bajod.
-És ha ne.. neked lesz bajod?
-Nem lesz édes. Kemény fából faragtak. Egy hajam szála se fog görbülni. Ígérem!-cirógattam lágyan a hátát mire még közelebb bújt.
-Mi.. mi fog történni? Apád.. apád mit fog csinálni?
-Megkeresi ezt a barmot. Most jelen pillanatban ez történik lent.-morogtam a nyakához bújva.-De menj be a mosdóba én megvárlak.
-Nem akarom hogy... hogy bajod essen!-húzódott el hogy a szemeimbe nézzen. Keze a mellkasomra simult, majd a felsőm odébb húzva egy puha puszit adott.
-Nem lesz baj!-támasztottam meg az állam a feje tetején. Annyira kis apró és törékeny. Úgy magamhoz szorítanám, de szegényt össze törném.
-Megvársz itt?-nézett fel ismét a szemeimbe.
-El se mozdulok!-töröltem meg könnyes arcát, mire hátrébb lépve a fürdőbe ment.
Arcomat dörzsölve próbáltam összeszedni magam, de valaki megzavart ebben.
-Hhh... jól van a kislány?-sétált mellém apa.
-Kibukott.-hajtottam le a fejem ahogy a karom magam előtt összefontam.
-Aggódik érted.
-Mindenkiért apa!
-De legfőképp érted. Szerelmes Blake!
-Ahogy én is.-vallottam be mire apa arcára egy nagy mosoly ült. Mellkasom megpaskolva magához húzott.
-Remélem a család tagja lesz hamarosan.-suttogta vigyorogva.
-Elsőnek azt a faszt kell kiiktatni!
-Azon ne aggódj!-húzódott el tőlem.-Te vigyázz rá és ne engedd el a karjaid közül.
-Anya átmosta az agyad vagy mi van?-kúszott egy halvány mosoly az ajkaimra mire apa csak vigyorogva megrántotta a vállát.-Na ne már! Most komolyan? Már ketten nézelődtök?
-Meglehet.-dugta zsebre a kezeit mire kinyílt az ajtó így mind a ketten Natra kaptuk a szemünket. Ő ijedten nézett ránk mert nem tudta mi is történik pontosan, de jobb is ha nem tudja. Anyámék ezzel az esküvős faszsággal az agyamra mennek. Még csak a barátnőm! Bár már eljátszottam a gondolattal, hogy letérdeljek elé, de életemben nem gondoltam, hogy anya aztán most meg már apa is ennyire rá lesznek erre pörögve.
-Kér esetleg egy teát vagy egy kávét?-terelte apa a témát.
-Ömm.. egy.. egy teát elfogadok.
-Jöjjön! Nem kell félni! Jó kezekben van! Rengeteg őr védi a birtokot. Itt nem esik baja!
-Ha meg lesz az a valaki akkor mit.. mit fognak vele csinálni?-tette fel azt a kérdést amire apám se szívesen válaszol én meg pláne nem. Nat nem tudja hogy mi mennyire vagyunk kegyetlenek és érzéketlenek akkor mikor meg kell ölni valakit. Jobb is hogy nem tudja mert nem akarom, hogy úgy lásson engem. Megijedne tőlem ezt meg nem akarok.
-Elbeszélgetünk vele egy kicsit.
-Őt is megkínálja teával?-nézett fel rá ártatlan szemekkel Nat mire apának és nekem is egy mosoly kúszott az ajkainkra.
-Hát hogyne kínálnám meg! Még szép!
-Tényleg? Az igazat mondja kérem.-nyelt egy nagyot mire apa közelebb lépett hozzá.
-Hhh... nem kínálom meg semmi szép dologgal. Az ilyen ember kiharcolta magának azt hogy ne kapjon egy korty teát se.-apu Nat arcát figyelte mire érkezett egy újabb kérdés.
-Segíthetek valahogy?-szívta fel magát ez az apró és törékeny nő.
-Nem engedem! És Blake se engedi sőt Steve se. Úgyhogy szépen a fenekén marad.
-De...
-Nem!-emelte fel a mutató ujját és nézett vele apám farkas szemet. Én Natasha keze után nyúlva húztam a földszínt felé, de megtorpant.
-Blake...
-Nem baby! Gyorsan felejtsd el kérlek. Nem engedem meg ahogy apa se!
-Ha bajod esik és senki nem tud segíteni akkor nekem is kell egy pisztoly.
-Sshhhtt! Nem! Meg nem akarom ezt hallani!
-Kérlek Blake! Nem tudok karba tett kézzel ülni és várni!
-Pedig pont ezt fogod édesem csinálni. -indultam meg ismét lefelé a lépcsőn és őt húztam magam után.
Megint ez a fegyver mánia. Retteg tőle, de értem képes lenne használni?
Nem! Nem engedem neki! Semmiképp nem akarom hogy ő akkor a közelben legyen.
A nappaliban anyát figyeltem aki a húgom ölelte szorosan magához. Mióta tudjuk, hogy Ransom újra színre lépett anya teljesen magán kívül van. -Ülj le a lányokhoz. Hozom a teád.-indultam a konyhába ahol apa és Steve a gép képernyőjét bűvölték. Én csendben pakolásztam mire halk krákogás csapta meg a fülem.
-Hhh... mi az? Szarul csinálom a teát?-kérdeztem a szemeim forgatva.
-Fogott életébe fegyvert? Mond hogy nem!-jött apámtól a kérdés.
-Töltény nélkül fél percre volt a kezében. Nem engedem neki.
-Helyes! Nem akarom hogy baja essen Blake.
-Ahogy én se Apa.-fordultam szembe velük.-De egy dolgot kérnék.
-Hhhh... nem fogom kikérdezni hányas gyűrűt hord. Ezt old meg magad.
-Mi?-néztem értetlenkedve.-Hogy a picsába jön most ez ide?
-Azt hittem már vannak tervek.-Steve a keze mögött vigyorgott míg apám megpaskolta a kézfejem.
-Hhh... most cseppet se tudok ilyenre gondolni, mert az az első számú dolog, hogy mindenki biztonságban legyen!
-Mióta vagytok együtt?
-Hhhh... basszus már!
-Na! Vigyázz a szádra!-szólt rám Steve.
-Csak nem zavarban vagy fiatalember a kérdésektől?-húzogatta apa a szemöldökét vigyorogva.
-Nem! Nem vagyok!
-De! De! Látom rajtad hogy fél szemed rajta tartod. Sőt az üveglap ami a falon van abban látom is hogy ő is figyel.
-Tök jó! De most térjünk inkább a lényegre!
-Ő a lényeg Blake! A boldogságod kulcsa.
-Tudom és meg is akarom védeni úgyhogy azt a faszt se te Apa, se te Steve nem nyírjátok ki. Én akarom!-villantak fel a szemeim rájuk mire mind a ketten ledermedtek.
-Blake...
-Ezt fogom tenni! Ha tetszik, ha nem, de a szart is kiverem abból a faszból! Úgyhogy apa akár mennyire is nem tetszik ,én nyírom ki azt a buzit mert a faszom tele hogy tönkre akarja baszni a családot!
-Blake...-szorította apa a pult szélét.
-Hansen vagyok! Meg is tanulja ez a pöcs, hogy nem húz ujjat velünk!-hagytam ott őket had emésszék a hallottakat, majd Natashának átnyújtottam a teáját.