Blake Hansen

46. Te vagy akiről álmodtam

Nem tudom hány óra lehet, de nem is érdekelt. Az illata körbe lengte az egész házat.
-B..Blake! Blake!-mocorgott a karjaim közt, majd a karomat finoman megszorította. Lepillantva rá a szemei csukva voltak. Álmodik?
-Sshhh... itt vagyok.-húztam magamhoz finoman.
-Ne.. ne menj! Kérlek!-szipogott halkan így a hajába túrva lágyan puszilgatni kezdtem az arcát.
-Remélem azt álmodod, hogy még ne menjek el.-vigyorodtam el.
-Blake!-suttogta elcsukló hangon így gyanítom nem ilyesmi álom lehet.
-Nat!
-Mhhh...-nyöszörgött halkan ahogy az arcát a mellkasomba fúrta.
-Hé! Itt vagyok veled!-összerezzenve lassan felemelte a fejét így álmos szemei az enyémekkel találkoztak.-Szia!-cirógattam meg az arcát, majd a haját hátra simítottam.
-Sz..szia.
-Rosszat álmodtál?
-El.. el akartál menni.-remegtek meg az ajkai.
-Nem megyek sehova!
-De mérges voltál.
-Rád nem tudok haragudni.-cirógattam az állát.-Ez csak egy buta álom volt.
-De annyira.. annyira élethű volt.-bújt hozzám így a karjaim köré fontam.
-Nincsen semmi baj.-puszilgattam fedetlen vállát, majd az álla alá nyúlva magamhoz húztam és az ajkaira puha csókokat adtam. -Semmi baj nincs.-néztem az ajkait rendületlenül.
-Maradj itt.-mászott rám így mozdulni se tudtam.
-Csak egy kávéért gondoltam kimenni.-csúsztak lejjebb a kezeim a derekára.
-Utána vissza jössz?
-Persze hogy vissza jövök. -paskoltam meg finoman csupasz fenekét, majd a hátára fektetve megtámaszkodtam felette.-Sietek! Ígérem.-néztem a szemeit mire a keze az arcomra simult.
-Még mindig helyes vagy.
-Csak nem tetszem?-vigyorodtam el mire az arca elkomolyodott.
-Nem rossz.-pillantott le az ajkamra majd a mellkasomra.
-Hm.. akkor majd az tetszeni fog ahogy behozom a kávéd.-emelkedtem fel tőle és lemásztam az ágyról.
A konyhába sétálva meztelenül, neki is kezdtem a kávéknak. Nekem nem volt zavarba ejtő így lenni, mert általában itthon mindig így alszok.
A pultnak támaszkodva mosolyogva gondoltam vissza a tegnapi napra, majd ahogy eszembe jutott a mese amit kért tőlem ,arra lettem figyelmes, hogy a kezem megremeg ami a pulton pihent.
A kávégép csipogására kaptam fel a fejem így az utolsó simításokat befejezve visszasétáltam a hálóba.
Szemeim egyből Nat tekintetével fonódtak össze aki nyakig felhúzva a takarót méregetett.-Szia szépség.-vigyorodtam el mire a fejére húzta a paplant. Elnevetve magam mellé sétáltam, majd megköszörültem a torkom.-Bújj ki a takaró alól.
-Nem!
-De!
-Hogy nézhetsz így ki?!
-Hogyan? -néztem le magamra. Igaz a farkam keményen lüktetett, de ez neki volt köszönhető.
-Hogy hogy mi kétszer is...-kezdte kapkodni a levegőt.
-Nem értelek bogaram.
-Te túl tökéletes vagy! Én... én nem.. nem vagyok olyan lány aki...-kapkodta a levegőt így letéve a bögréket lassan elkezdtem lehúzni az arca elől a takarót.
-Ezt meg se hallottam!
-De én nem vagyok tökéletes!-nézte a szemeim.
-Nekem igen! De amúgy meg szerinted én az lennék? Senki se az Nat! -húztam még lejjebb a takarót.
-De te az vagy! Nézz magadra! Tökéletes test, tökéletes mosoly. A szemeid...-kezdte kapkodni a levegőt még jobban.-Basszameg! Még a hajad is tökéletes miután felkeltél! Én meg?! Mint egy bányarém!-rántotta vissza magára a takarót így az ágy szélén megemelve a paplan alá bújtam. Nat csendben volt, de nekem volt egy tervem. El fogom érni hogy szépnek gondolja magát.
A lábait cirógatva másztam még közelebb majd finoman szétnyitottam őket hogy közé férjek.-Mit .. mit csinálsz?-remegett meg a hangja.
-Csak elérem hogy mégegyszer ezeket ne mond magadról! Nekem gyönyörű vagy! A szüleidnek is gyönyörű vagy és jó lenne ha te is belátnád végre.
-Nem... nem vagyok.-suttogta halkan így én a lábai közé hajolva lassan végig nyaltam a punciját mire megremegtek a térdei.
-Pedig piszok édes vagy. És borzasztó szexi.-néztem fel rá a takaró alatt.
-B..Blake..-remegett meg a hangja.
-Hmm?-puszilgattam lágyan.
-Mit.. mit csinálsz?-harapta meg az alsó ajkát.
-Puszilgatom a puncid. Nem tudok betelni vele annyira édes.-nyaltam bele újra.
-Ahhh...
-Hidd el más punciját nem nyalogattam még sose ennyire mint a tiedét.-csókolgattam a combjait.
-Az exedét gondolom azért csak-csak.
-Tied édesebb. Ezerszer!-nyaltam bele keményen mire ismét felnyögött. -Imádom hogy ennyire forró és nedves.
-Blake!-nyögött fel halkan. A mellkasa lassan emelkedett így én egy ravasz vigyor kíséretében a nyelvem mellé az ujjaim is segítségül hívtam.
-Mondjad. Nem jó?
-De...-sóhajtott fel halkan.
-Bújj ki a takaró alól és élvezd hogy kényeztetlek.-másztam közelebb és gyorsítottam az ujjaimmal. Nat a fejét kidugva a huzat alól a takaróba markolt így én boldogan láttam munkához.
-Istenem!
-Ne neki könyörögsz szívi!
-Ahhhh... hogy.. hogy lehetsz ennyire..
-Jó pasi? Nem tudom! Anyámékat kérdezd.-szívtam meg a csiklóját mire felsikított. -Mmhhh de szeretem a hangod.-fúrtam az arcom a lábai közé. A mutató ujjam mellé párosult a középső is így a háta ívbe feszült.
-Aahhh.. Blake!
-Kiáltsd a nevem miközben az ujjaimra élvezel.
-Jesszus bazdki!-csapott a takaróra mire elnevettem magam.
-Hajrá! Ez nem kérés volt hanem parancs kislány!-gyorsítottam a nyelvemmel és az ujjaimmal is. Olyan könnyedén jártak benne a hosszú ujjaim hogy nekem is élvezet volt ez a kényeztetés, nem csak neki.
-Aahhh... aaahhhh... Blake!
-Gyerünk szívi! Élvezz a nyelvemre.
-Ahh.. a farkadra akarok!
-Mmhh... most a számba fogsz elmenni kincsem.-szívtam meg a csiklóját ismét miközben az ujjaim behajlítottam ahogy tövig toltam benne.
-Aahhhh... Blake! Blake! -sikongatott hangosan miközben egész teste reszketett, majd megéreztem a nyelvemen őt.
-Mmmhhh... -tapadtam rá, mert egy cseppet se akarta, hogy kárba vesszen.-Mmhhhh... de édes vagy!-szorítottam meg a csípőjét, hogy ne ficánkoljon.
-Basszameg!-rántotta le magunkról a takarót majd szembe találta magát velem a lábai közt.
-Szia szépség!-vigyorodtam el ahogy az ajkamról lenyaltam őt.-Felébresztettelek?-mosolyogtam ravaszul.
-Fel!-kapkodott még mindig levegő után.
-Akkor a kávéra nincs is szükség?-biccentettem az éjjeli szekrény felé.
-Neked mire van szükséged?-mért végig csillogó szemeivel.
-Rád! -remegtek meg a pilláim. Senkire nem volt szükségem csakis rá. Ő tett boldoggá. Ha vele voltam semmi más nem létezett csak ő.
-Egy olyan nőre aki nem is szé..
-Ki ne merd ezt mondani!-fogtam be a száját.
-Pedig így van.
-Nem! Nincs így!-emelkedtem felé. -Szép vagy! A legszebb! Nat te annyira gyönyörű vagy. Miért nem hiszed el nekem?
-Mert mondjuk az exed szebb volt?-sütötte le a szemeit így még közelebb hajoltam.
-Nekem ő nem kell! Nekem te kellesz! Mert megtaláltam azt a lányt akiről kisfiú korom óta álmodozok, hogy majd lesz egy nő akinek gyönyörű dudái lesznek amiket fogdoshatok és emellett csodaszép mosolya. Ragyogó szemei. A nevetése zene a fülemnek. És a szíve... istenem. Olyan tiszta lelked van!
-A dudáim?-nevette el magát.
-Nekem bejönnek.-pillantottam le rájuk.- A többit meg se hallottad?-kaptam fel a szemeim rá.
-De igen!
-Még most se hiszel nekem?
-Tegyél róla hogy elhiggyem.- hajolt az ajkaim után.
-Feladod a leckét édesem.-csókoltam meg mézédes ajkait mire elvigyorodott.-Mi az?
-Olyan az arcod.-nevetett fel halkan.
-Legalább tudod mennyire édes vagy!-kacsintottam rá majd ismét az ajkaihoz hajoltam.