Blake Hansen

26. Csak nem dugtok?

Leparkolva Natasha háza előtt kiszállva az autóból az ajtónak dőltem. Karba tett kézzel vártam, hogy elém érjen, majd a kezéből kikaptam a kis kézi táskáját.
-Szia.-vigyorodtam el ahogy apró alakját lopva végig mértem.
-Szia! Én még ezt mindig hülye ötletnek gondolom!-fonta keresztbe a karját maga előtt míg én betettem a táskáját hátra.
-Nem lesz semmi! Ne idegeskedj!
-Fura hogy tegeződünk is! Minden fura!
-Lazulj el és élvezd a kalandot inkább.-kacsintottam rá és kinyitottam neki a kocsi ajtaját.
-Kaland? Na nem!
-Úgy értem hogy nem itthon dekkolsz egymagad, hanem most másmilyen lesz a karácsonyod. Engedd hogy történjenek veled olyan dolgok is amik nincsenek megtervezve.
-Hhh... de félek.-támaszkodott meg az ablak mellett a könyökével.
-Nem kell.
-Tiszta olyan ez az egész mintha a szüleidhez mennék bemutatkozni, holott nem vagyok senkid se!
-Az asszisztensem vagy, de csak úgy emlékeztetnélek, hogy múltkor elcsattant egy csók. Ami igaz nem olyan hű de nagy dolog csak.... csak hát na.. megcsókoltalak.-magyaráztam össze- vissza.
-Blake Hansen zavarba van?-vigyorodott el.
-Én ?Nem! Csak oké sokaknak jelent valamit a csók is, de mi.. mi nem vagyunk együtt meg ilyenek. Na.-doboltam idegesen az ujjaimmal a kormányon.
-Te ideges vagy?-nevette el magát.
-Nem vagyok!
-De igen! Te most tagadod hogy nem jelentett semmit az a csók, holott...
-Miért neked jelentett bármit is? -pillantottam felé mire elnémult ő is.
Az út csendben telt amíg a faházhoz nem értünk. Eddig teljesen nyugodt voltam, de ahogy a felhajtón megláttam Zoey csávója autóját egyből felment bennem a pumpa. -Hhh.. gyere inkább.-nyitottam volna ki az ajtót, de a karom után kapott.
-Félek!
-Nem kell! Csak maradj mögöttem.
-Mi van ha azt hiszik hogy..
-Nem fogják! Ne gondolkozz ilyenen. Gyere!-szálltam ki a kocsiból és kikapva a cuccait megindultam az ajtó felé. Natasha reszketett a kocsi mellett így hátra pillantva az ajtóból egy nagyot sóhajtottam.-Kérlek gyere! Meg fogsz fázni.
-Nem.. nem megy. Ez egy kurva nagy hülyeség! Én.. én..
-Hát itt vagy drágám!-nyílt ki az ajtó, majd anya a nyakamat átölelve magához húzott.
-Ömm anyu..
-Ő kicsoda szívem. -pillantott Natashára.
-Ő a kolleganőm. Natasha. Gyere kérlek.-nyújtottam felé a kezem mire ő remegő térdekkel felém sétált.
-A barátnőd édesem?-suttogta halkan anya a fülemhez hajolva mire Nat megtorpant.
-Nem anyu! Nem a barátnőm. Mint mondtam a kolleganőm.
-Blake! Hát itt van a nagy zsivány!-lépkedett ki hozzánk Derek, Zoey pasija.
-Szia.-ráztam vele kezet, de legszívesebben pofán basztam volna.
-Oohh ki a szépség? A csajod?-nevette el magát. Én a választ mellőzve Natashát kézen fogva behúztam a házba inkább.
-Avery édes! A sütőt elzárt..tam. -sétált apa a bejárat irányába, majd megtorpant ahogy az oldalamon ácsorgó nőt figyelte.-Hát ti? -szökött fel a szemöldöke.
-Munka ügy miatt van itt Natasha úgyhogy kérlek nézzétek el.-tereltem az emelet felé.
-Csak nem dugod Blake?-kiáltott utánam Derek mire én megtorpantam a lépcső közepén. Natasha nagyot nyelt ahogy az arcomat kémlelte.
-Menj fel kérlek. A második ajtó a szobám. Csukd be és mindjárt jövök.-nyújtottam át neki a cuccait mire ő pár másodperc tétovázás után felsietett. Ahogy hallottam hogy kattan a zár, lassan lesétáltam és Derek elé léptem.-Arra kértek ne legyek bunkó! Nem is leszek az. Azért van ő itt mert megsajnáltam őt. A szüleihez nem tud eljutni karácsony napján. Nem is akarják már hogy menjen így mivel egy tiszta szívű és végtelenül rendes egy nő, nem akartam hogy szar karácsonya legyen. -beszéltem higgadtan, de a szemeimmel ölni tudtam volna.-Úgyhogy kíméld meg őt is a fasz beszólásaidtól mert kurvára nem kíváncsi erre senki!-böktem meg a mellkasát mire hátrálni kezdett. Apám és Steve szúrós szemekkel figyelték Dereket. Zoey a kanapén ülve szégyenében elsüllyed attól ahogy a párja viselkedett. Anyám pedig... hhhh ő könnyes szemekkel nézett ahogy belegondolt Natasha helyzetébe. -Most ha megbocsátotok.- indultam meg az emelet felé, de anya elkapva a karom magához ölelt.
-Sajnálom szegényt. Biztos ki van bukva. Tudok segíteni valamiben?-szipogta halkan a vállamhoz bújva.
-Egy mézes teát biztos elfogad.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaimra.
-Rendben édesem.-húzódott el tőlem és megtörölgette a szemeit. Anyát Apa váltotta fel. A vállamra téve a kezét figyelte az arcom mire felkaptam rá a szemeim.
-Menj fel a kis virágszálhoz. Aztán ha jobban van lelkileg gyertek le.
-Nem haragszol érte hogy mivel ő nem családtag...
-Nemes dolgot tettél érte Blake. Borzasztó hálás lesz neked mert nem akartad hogy rossz legyen a karácsonya. Én tudom hogy hatalmas szíved van és szerintem ezt ő is kapizsgálja.-intett fel Natasha felé.
-Köszönöm nektek.-hajtottam le a fejem mire apu megveregette a vállam.
-Menj fel és bátorítsd a kislányt hogy lejöjjön hozzánk. Nem harapunk.-mosolyodott el mire én is elvigyorodtam.
Felsietve az emeletre egyből be is nyitottam a szobámba ahol Nat az ágy szélén ült és a mobiljában lévő képeket lapozgatta.
Leülve mellé egy kósza tincset elsimítottam az arcából majd megéreztem a bőrén hogy nedves. Sír!
Kivéve óvatosan a telefont a tartásából közelebb húztam.
-Bújj ide. Gyere.-simítottam meg a hátát.
-H..hiányoznak.
-Tudom. Tudom Nat!
-Mondtam hogy azt.. azt hiszik hogy...-szipogott halkan.
-Derek egy fasz! Nem hisznek semmi ilyesmit. Elrendeztem mindent lent úgyhogy semmilyen kínos pillanat nem lesz. Ígérem!-suttogtam a füléhez hajolva.
-Meg.. megölelhetlek?-csuklott el a hangja.
-Persze! Bújj ide bátran!-fontam köré a karom és magamhoz húztam még jobban. A nyakamhoz fúrva az arcát csendben sírt. Éreztem hogy nedves lesz a bőröm és az egész teste reszket.-Shhh... minden rendben.-simítottam meg a haját.
-Nem.. nem kellett volna jönnöm. Ez.. ez annyira kínos.-motyogta a nyakamba.
-Nem szeretném hogy otthon sírj egymagad.
-De ez itt így... így annyira kínos.-törölgette a szemeit.
-Nem az. Csak rám figyelj! Tudom hogy nem a szüleid vannak lent, de szeretném ha feledhetetlen lenne a karácsonyod.
-Blake.-remegett meg a hangja ahogy felnézett rám.
-Szeretném hogy neked is boldog karácsonyod legyen. -simítottam meg a szeme alatti vékony bőrt ahogy a könnyeit letöröltem az arcáról.
-Miért csinálod ezt?-kapkodta a levegőt ahogy a szemeit is  az enyémek közt. Annyira elesett volt. Annyira kis törékeny istenem. Boldognak kéne lennie mivel egy csodálatos, tiszta szívű nő.
-Azért csinálom mert talán még is jelentett valamit az a csók.