38. Telhetetlen

3.2K 82 10
                                    

Meztelen teste az enyémhez simult. Bőre forró volt ahogy az enyém is. Feje a mellkasomon pihent így a haját finoman kisimítva az arcából közelebb húztam.
-Mhhh...-nyöszörgött halkan ahogy jobban hozzám bújt.
-Szép vagy.-suttogtam alig hallhatóan mire egy apró mosoly kúszott az ajkaira.
-Te pedig izmos.-simította végig a tenyerét a mellkasomon majd a hasamon díszelgő kockákon.
-Tetszik?
-Mhmm.-bólogatott halványan majd a nyakamhoz fúrta az arcát.
-Nem fázol?
-Nem. Te felmelegítesz.-puszilta meg finoman a nyakam. Hátát cirógatva bambultam ki a hatalmas üvegablakon. Nem akartam felkelni. Egész nap vele akartam lenni ahogy forró teste az enyémhez simul.
-Ugye nem fáj semmid?-pillantottam le rá mire ő felnézett a szemeimbe.
-Nem.-mosolyodott el halványan ahogy felkönyökölt mellettem. Keze a mellkasomon díszelgő tetoválásra csúszott majd az ujjait lassan végig húzta rajta.
-Mond min gondolkozol.-cirógattam meg az arcát.
-Este nem tudtam jobban szemügyre venni mik vannak rajtad.
-Akkor bátran nézegesd.-toltam lejjebb a csípőmig a takarót mire a szemei lesiklottak rajtam.
-Nem fájt ez itt?-ért a bordáimon díszelgő tetováláshoz.
-Nem volt kellemes, de kibírható.-pillantottam fel a szemeibe.
-Akkor fájt.-hajolt oda hozzá és finoman puszilgatni kezdte a bőröm. Haját cirógatva egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra mire felpillantott rám.
-Most már sokkal jobb.-húztam végig dús ajkán a hüvelykujjam mire kidugta a nyelvét és megnyalta az ujjam hegyét. Ajkam megharapva figyeltem mit csinál majd a szájába csúsztatva az ujjam finoman megszívta.-Mhhhh...-hunytam le a szemeim.-Rosszalkodsz?
-Nem szabad?-vigyorodott el huncutul.
-De szabad! De csak velem.-nyitottam ki résnyire a szemeim.
-És máshogy is szabad?-pillantott végig rajtam.
-Mire gondolsz.
-Mondjuk úgy mint este?
-Még mindig nincs nálam gumi.
-Érezni szeretnélek.-simította a kezét lüktető férfiasságomra amitől a testem megfeszült.
-És ha baj lesz?
-Nem lesz.-mászott az ölembe, majd lassan magába fogadta teljes méretem.
-Ahhh basszus. -szorítottam meg finoman a csípőjét.
-Istenem de tökéletes méreted van.-harapta meg az ajkát ahogy a mellkasomon támaszkodott.
-Neked pedig tökéletes puncid.-kezdtem el lassan mozgatni.
-Aahhh Blake!-remegett meg a hangja.
-Lassan csináld. Nem akarom hogy fájjon.
-Blake!-nyögött fel ahogy a vállaimhoz csúszott a keze.
-Aahhh Nat! Hajolj közelebb!-csúszott a nyakára a kezem így az ajkaimhoz hajolt.
-Mozogj kérlek. Nem.. nem bírom tartani magam.-suttogta halkan.
-Segítek.-haraptam meg finoman az ajkát, majd a fenekébe markolva picit gyorsítottam a tempón. Egyik keze az ágy háttámlájára csúszott míg a másik az arcomat fogta.
-Gy..gyorsíts!-nyögött fel vágytól elfulló hangon.
-Aahhh basszameg.-feszítettem hátra a fejem.
-El.. el fogok menni Blake!-harapta meg a nyakam finoman.
-Nekem se kell sok. Annyira szorítod a farkam hogy másodperceken belül elsülök.-hadartam el majd finoman a fenekére csaptam.
-Ahhh még egyszer!
-Mhhh kislány.-mordultam fel, mivel kurvára közel voltam már ahhoz hogy elsüljek.-Könyörögj érte.
-Aahhh Blake! Kérlek! Csináld újra!-sikított fel mire egy erősebbet csaptam a fenekére, de vigyázva nehogy fájjon neki. Szemei elsötétültek a vágytól. Tetszett neki amit csinálok vele.
-Élvezz a farkam köré!-pillantottam végig reszkető testén.
-Csak ha te is elélvezel!-kapta el a kezem és a melleihez húzta.
-Bazdki de szépek!-kezdtem levegőért kapkodni.
-Élvezz el Blake!-ugrándozott rajtam ez meg megadta a végső lökést.
-Aahhh...-markoltam meg a csípőjét így magamra rántva keményebbeket löktem rajta. Arcát figyelve tetszett neki nagyon is amit csinálok, majd a teste remegni kezdett. Közel volt ő is.-Élvezz el baby!
-Blake!-sikította újra a nevem mire én nem bírtam tartani magam így tövig tolva magam elélveztem el ismét benne. Reszkettem alatt ahogy ő is rajtam.
Mellkasomra dőlve kapkodta a levegőt. Nekem ezerrel vert a szívem, de a karjaim köré fonva még lassan mozgattam benne magam.
-Kifolyik belőled édes annyi jött.-simítottam meg a fenekét finoman.
-Told magad tövig.-ült bele még mindig lüktető férfiasságomba mire felnyögtem.
-Telhetetlen.-vigyorodtam el mire megremegett a teste.-Mhhh...-hunytam le a szemeim és az arcához hajolva finoman puszilgattam.
Hosszas percekig feküdt rajtam míg én a haját cirógattam ő a mellkasom simogatta. Csendben volt így lepillantva rá az álla alá nyúlva felemeltem a fejét hogy lássam az arcát.-Mi a baj?
-Sajnálom amiket mondtam.-csuklott el a hangja.
-Semmi baj nincs. Tisztáztunk mindent.-cirógattam meg az arcélét.
-Annyira óvatos voltál.-pillantott végig rajtam majd ahogy a csípőjét megemelte kicsúsztam belőle.
-Nem akarok neked fájdalmat okozni.
-Élveztem veled Blake.-hajolt az ajkaimhoz ahogy lágyan puszilgatta.-Minden percét.
-Én is Nat. Én is ugyan úgy élveztem.-túrtam a hajába mire a mellkasomra döntötte a fejét.
-Le kéne fürödni.-motyogta halkan.
-Elvigyelek a zuhanyzóig?
-Csak ha velem maradsz a zuhany alatt is.-pillantott fel a szemeimbe mire elvigyorodtam.
-Akkor ma azt hiszem anyámék nem fognak minket sűrűn látni.-nevettem fel halkan.
-Gyere velem.-húzott magával a kezemnél fogva, de én a derekát elkapva a karjaimba kaptam. A nyakam köré fonva a karjait kapaszkodott majd ahogy a zuhany alá sétáltam vele megengedtem a vizet. Hátamat cirógatva a vállamon pihentette a fejét, de ahogy a víz alá léptem vele közelebb bújt.
-Hideg?
-Pont jó.-puszilta meg az arcom így egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra.
-Nagyon csendben vagy. Ugye nincs baj?-simogattam finoman a hátát.
-Nincs Blake! Most van minden rendben azt hiszem.-fúrta a nyakamhoz az arcát.
-Lemosdassalak?
-Csak maradjunk még így egy kicsit.-szorított az ölelésén.
-Rendben.-puszilgattam finoman a vállán a bőrét mire halkan felkuncogott.
-Nem vagyok nehéz?
-Egyáltalán nem.-vigyorodtam el én is majd a mellettünk lévő ablakon kipillantva figyeltem ahogy hatalmas pelyhekben hullott a hó.
Nat elemelkedve tőlem az arcom kezdte kémlelni így felvezettem a szemeim az övéibe. Nem kellettek szavak ahhoz amit éreztünk így ő az ajkaimhoz hajolt és egy szenvedélyes csókban forrt össze a szánk. Keze a mellkasomra csúszott ahol a szívem lassú ütemet diktált. A testem átjárta a forróság amit ő gyújtott bennem. -Szeretem az ajkaid.-kúszott egy halvány mosoly az enyémekre.
-Én is a tieid.-simította végig az ujját rajtuk. -És azt is amit csinálsz velük.-harapta meg vigyorogva a szája szélét.
-Reménykedtem benne hogy tetszeni fog.-simítottam az orrom az övének.
-Én abban reménykedek hogy megmutatod-e mit tudsz még velük.-villantak fel a szemei az enyémekbe mire letettem a lábaira.
-Nagyon kíváncsi vagy.-léptem közelebb hozzá így a falnak préselődött.
-Meglehet.-vigyorodott el huncutul.
-Telhetetlen.-térdeltem le előtte a zuhanyzóba és a csípőjébe markolva néztem a szemeit.-Terpessz!- forrósodott fel köztünk újra a levegő. Nat szétnyitva a lábait hagyta hogy újra a csúcsra juttassam. Ahogy a nyelvem megérezte teste egyből megfeszült.
-Aahhh.. Blake!-nyögött fel mire én csak elmosolyodtam.

Blake HansenDonde viven las historias. Descúbrelo ahora