Blake Hansen

41. Rózsa vagy tulipán?

-Na! Szevassz!-vigyorgott apám a telefonom képernyőjén, majd Steve is bekúszott a képbe.
-Sziasztok.-dörzsöltem meg az állam ahogy a kirakat felé tekintgettem.
-Pattanj ki a kocsiból és menjünk.-szólalt meg Steve.
-Nektek sincs fingotok milyen virág a jó!
-Nincs, de legalább nem egyedül állsz ott hülyén, hanem mi is támogatunk.
-Nem vagytok itt! Egyedül állok hülyén ez előtt a kurva bolt előtt.-nézegettem a tárolókban lévő kaspós virágokat.
-Mutasd!-tette át Steve a karját apám vállán. A telefon kameráját megfordítva mutattam mik a lehetőségek, de ahogy a képernyőre pillantottam hát el kellett nevessem magam. Mind a ketten hunyorítva bámulják a telefont és emellé egy értelmes arc is társul. Hát ez kész röhej.
-Ne mozgasd a telefont!-szólt rám apám de én nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Blake!
-I..igen?-próbáltam visszafogni a kacagást így megköszörültem a torkom ahogy visszafordítottam a kamerát.
-Te neked mi bajod?-ráncolta apám a homlokát.
-Ha látnátok magatokat.-nevettem el magam.
-Te se vagy jobb! Se neked se nekünk nincs fingunk mik azok ott. Valami bige nincs ott aki segítene?
-Hhh... ha bemegyek akkor maradjatok csendben!
-Jól van! Csak menj már!-sürgetett Steve, így belépve a boltba egyből egy idős hölgyet pillantottam meg.
-Jó napot!-köszöntem a nőnek.
-Nagyon tanácstalan fiatal ember. Tudok segíteni?-lépkedett felém lassan. Járni alig bírt szegény így inkább én lépkedtem közelebb, hogy ne kelljen soka mennie.
-Az igazat megvallva egy hölgynek vinnék virágot.
-Ohhh.. akkor szép csokornak kell lennie. Jól gondolom?
-Igen.-mosolyodtam el, mire apám kuncogását hallottam meg.
-Ne pirulj el Blake! Már a gondolatától zavarba vagy?
-Elnézést hölgyem.-léptem odébb ahogy a telefonomra pillantottam.-Mondtam csend!
-Apádat ne csitítsd!-szólt vissza de láttam rajta hogy majd meg fullad a röhögéstől.
-Apuka is segít?-csendült fel a hölgy hangja.
-Üdvözlöm!-köszönt apám a nőnek, majd Steve is.
-Látom mindenki igyekszik önnek segíteni, hogy tökéletes csokrot válasszon. -mosolyodott el a hölgy.
-Hát velük sokra nem megyek, mert ahogy én, ők se értenek a virágokhoz így csak hátráltatnak.-néztem szúrós szemekkel apámra.
-Hölgyem. Ez a kis seggdugasz végre tököt növesztett hogy elhívja a kislányt randira. Olyan csokrot csináljon kérem amitől a kishölgy egyből az úr ölébe dobja a bugyiját.
-Apa!-szóltam rá újra. Égett a fejem.
-Mi van? Ezt akarod nem? Hogy megdu...
-Csend! Elnézést hölgyem ! Borzasztóan röstellem..
-Érdekes család a maguké!-kuncogott fel ahogy odébb sétált.-De akkor az a lényeg hogy a bugyi az ölébe landoljon.-vigyorodott el a néni mire apám éjjenezve felkiáltott.
-Ő a te embered fiam! Tökéletes helyen vagy!
-Édes Istenem. Na inkább innen megoldom magam. Köszi apa!
-Beszámolót kérek azért sikere volt-e a csokornak!-kacsintott vigyorogva.
-Na sziasztok!-dörzsöltem az arcom ahogy kinyomtam a telefont és a zsebembe süllyesztettem. -Elnézést mégegyszer hölgyem hogy..
-Semmi gond.-mosolygott kedvesen.-Inkább jöjjön. Melyik virág tetszik önnek?
-Őszintén nem tudom mi micsoda. Azt se tudom hogy a lánynak mi a kedvenc virága. Úgyhogy teljesen tanácstalan vagyok ilyen téren.-dugtam zsebre a kezeim.
-Rózsa vagy tulipán? Van rengeteg szín amiből csodás csokrot lehet készíteni. Mivel maga fiatal ember gondolom a kishölgy is fiatal. Mit gondol a tulipánról? -mutatott a vödrökben lévő ezer színű virágra.
-Gyönyörű mint ő. De nem tudom, randira nem rózsát szoktak adni?-néztem fel rá teljesen tanácstalanul.
-Szoktak, de gondolom különleges helyen van az ön szívében a hölgy.
-Hhh... igen.-nyeltem egy nagyot ahogy Natasha eszembe jutott.
-Mit szólna egy halvány rózsaszín tulipán csokorhoz? Tehetünk még hozzá fehéret is.
-Szép lehet. Önre bízom. Biztos vagyok benne hogy maga ezerszer jobban tudja ezt.
-Azt nem tudom hogy ledobja ettől a bugyiját.-nevette el magát mire én is elvigyorodtam.-Az az ön dolga lesz hogy levarázsolja róla.-kacsintott rám mire én lesütöttem a szemeim. A mami zavarba hoz azzal amiket mond. Nem lehetek ennyire puha pöcs! Össze kell szedjem magam mert Natasha előtt nem reszkethetek mint egy kisfiú.-Mekkora legyen a csokor?
-A legnagyobb.
-Rendben. Akkor egy pici türelmét kérem. Esetleg addig nézelődhet itt az ajándékoknál ha gondolja.
-Köszönöm.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaimra, majd a hölgy mellett ellépve nézelődni kezdtem az üdvözlő lapok közt, majd a tekintetem egy hó fehér puha macira terelődött.
A lányok szeretik az ilyen puha izéket, bár nem tudom, hogy Natasha örülne-e neki. Mondjuk ha az a tervem hogy a vacsora után magamhoz vigyem akkor tuti jól esne neki egy ilyen cuki kis szőrgombóc amit ölelgethet ha nem tudna elaludni.
-Sikerült valamit találni?-kérdezte a hölgy miközben már kötötte is össze a csokrot minden féle csomagoló papírral és szalaggal.
-Ezen a fehér macin gondolkozok meg egy üdvözlő kártyán.
-Szerintem biztos megmelengetné a szívét az a maci.-mosolyodott el a hölgy így arra az elhatározásra jutottam, hogy jön velem a szőrmók.
-Kérném akkor legyen kedves.
-Vegye le nyugodtan onnan a kártyával együtt.-lekapva a polcról a macit a kártyák közt kutakodtam. Nem akartam csicsásat így egy egyszerű kis szolid kártyát kaptam le a sok közül és a pulthoz vittem ahol a hölgy már el is készült az óriási csokorral. Nagyot nyeltem mert gyönyörű volt. Mint Natasha.
-Megfelel?-nézett fel rám izgatottan a hölgy. Felkapva rá a szemeim elmosolyodtam, mert csodás volt a csokor.
-Tökéletes.-nevettem fel halkan.
-Szeretne üzenetet írni a hölgynek? -intett a kártyára.
-Igen. Azt hiszem.-vakartam meg a tarkóm.
-Adok egy tollat. Gondolkozzon nyugodtan. -lényegében nem kellett sokat gondolkozzak. Csak pár szót terveztem rá írni, így magam elé húzva a kis lapot egyből neki is kezdtem.

Köszönöm az esélyt és a reményt amit adtál nekem.
Blake.

Gondosan félbe hajtva átnyújtottam a hölgynek aki a csokor közé tűzte.
-Azt hiszem tökéletes lett. Le fogja nyűgözni a hölgyet.
-Köszönök mindent! Borzasztó hálás vagyok, mert itt órákig elszenvedtem volna egymagam.-néztem rá hálásan.
-Más lesz ezeken kívül?
-Nem köszönöm. De tegyen még rá kérem a végösszeg után egy nullát.
-Hogy.. hogy mondja? Uram! Nem.. nem tehetek ilyet!-nézett rám csodálkozva.
-Dehogynem! Megnyom ott még egy gombot.-mosolyodtam el ahogy figyeltem a kezét.
-De...
-Hálás vagyok a segítségéért. Kérem írja oda a nullát még hozzá.
-Köszönöm.-nézett könnybe lábadt szemmel. Gyanítom egymaga viheti a boltot így szerettem volna segíteni őt egy kis pénzzel.
-Én köszönöm.-érintettem a terminálhoz a kártyám, majd felkapva a csokrot és a macit a kijárat felé indultam.
-Legyen szép napja!-szólt utánam a nő.
-Így már tutira az lesz!-emeltem fel a kezemben tartott dolgokat mire elmosolyodott.
A kocsiba az anyós ülésre pakolva indultam meg a céghez. Remélem ettől a bugyid az ölembe landol baby.-figyeltem a csokrot és a macit.