Blake Hansen

11. Maga lázas?

Kilépve a liftből tudtam, hogy ott fog szobrozni a bejáratnál. A haját összekócolta a hatalmas szél miközben az esernyőjét próbálta kinyitni, de esélye nem volt.
Kinyitva az ajtót fel se tűnt neki hogy valaki kilépett rajta csak szitkozódott.
-Esélytelen, hogy azt kinyissa.
-Nem érdekel!
-Kicsavarja a szél a kezéből és el fog ázni. Inkább jöjjön.
-Köszönöm nem.-mordult rám. Én közelebb lépve hozzá kikaptam a kezéből az ernyőt mire dühösen felvillantak rám a szemei.
-Hazaviszem! Jöjjön.
-Haza találok egyedül is.
-Azt gondoltam, de ha elázik és beteg lesz én nem fogok egy hétig kávét inni.
-Valahogy túléli. Nem?
-Hát nem! Nekem a maga kávéja kell!
-Ez van. Viszlát!-lépett volna ki esernyő nélkül az esőbe mire én a keze után kapva vissza rántottam így a mellkasomnak csapódott.
-Azt mondtam haza viszem. Úgyhogy tipegjen szépen utánam és a kis hátsóját tegye be a kocsiba.
-Mondtam hogy...
-Én meg azt mondtam hogy beül a kocsiba!
-Másba nem fogok!-tette karba a kezeit.
-Hhh... és még én vagyok szex mániás.-forgattam meg a szemeim.-Jöjjön.-intettem a fejemmel az autó felé. Natasha csendben sétált utánam majd ahogy a kocsihoz értünk illedelmesen kinyitva neki az ajtót beült az anyós ülésre. Átsietve a vezető oldalhoz mellé ültem, majd a táskám hátra tettem a hátsó ülésre.-Azt is hátra tegyem?-kérdeztem a táskája felé intve.
-Nem! Fogom!
-Akkor kösse be magát!
-Nem akarok meghalni!
-Nem fog! Jól vezetek.-csatoltam be magam, majd vártam hogy kattanjon az ő csatja is.
-Hogy a picsába van ez?-morgolódott továbbra is, mire én megelégeltem a bénázását és átnyúlva előtte áthúztam a biztonsági övet.
-Nem kéne rángatni. Akkor működik.-csatoltam be, majd a szemeim felvillantak az övéibe.-Nem fázik?
-Nem kell adni a jófiút. Tudom milyen maga igazából már bemutatta azt az oldalát.
-Hhh... az jobban bejön vagy mi?
-Nem! Egyik se jön be!
-Akkor miért van zavarban?
-Nem vagyok!-fordította el a fejét az ablak irányába.
-Most is az. Innen látom hogy kipirult az arca.
-Békén hagyna végre?
-Nem csinálok semmit se!
-Folyamatosan pesztrál! Egész nap!
-Elnézést hogy próbálok segíteni hazajutni és nem hagyom hogy szarrá ázzon!
-Mondtam megoldom!
-Ilyen időben?! -intettem az ablak felé. A fák ágait tépte az orkán erejű szél miközben szakadt az eső.
-Nem vagyok cukorból hogy elolvadjak!
-Pedig biztos édes lehet.-motyogtam az orrom alatt ahogy beindítottam a kocsit.
-Hogy mondta?-kapta felém a fejét.
-Nem mondtam semmit!-rántottam vállat ahogy kikanyarodtam a parkolóból.
-De! Maga kikezd velem?
-Én ugyan nem! Inkább mondja a címet.
-Kiszállok! Álljon meg!
-Nem száll ki! Fejezze ezt be!
-Maga is a szexuális faszságait.
-Úgy mondja mint aki életében nem szexelt még! Talán szűz?
-Hogy mekkora egy bunkó!-kezdte kapkodni a levegőt.
-Ajj ne csinálja ezt! Kedves akartam lenni hogy hazaviszem azok után hogy ott fent mondtam amit mondtam.
-Maga nem tud kedves lenni mert minden egyes szavával elbasz mindent!
-Akkor mit tegyek hogy ne legyen ennyire hisztis? Vagy csak nem megvan és azért ilyen szeszélyes mint az időjárás.
-Hát ez hihetetlen! Álljon meg!
-Dehogy állok! Nem szokták ezt mondani így nem értem ezt a kifejezést!-vigyorodtam el.
-Mi a faszért csak a szex jár a maga fejében? -kiabálta el magát. Hogy őszinte legyek kurva szexi volt ahogy ordibál. A gyönyörű ajkai szépen mutatnának a farkam körül.
-Mintha maga nem csak arra gondolna.-forgattam meg a szemeim.
-Nem ! Képzelje el nem erre gondolok.
-Akkor mire?
-Arra hogy elegem van magából és ki akarok szállni ebből a kibaszott kocsiból!
-Hhhh... jó. Megállok! Csendben maradok, de akkor megmondja a címet.-álltam félre.
-Maga nem tud csendben maradni.
-Ahogy maga se, mivel még mindig nem tudom a címet.
-Ha meg megmondom akkor ott fog zaklatni?
-Csak szeretné hogy zaklassam. Na mondja inkább hova vigyem.-nyomkodtam a GPS-t. Lediktálta hosszas duzzogás árán a címet, majd padlógázzal kivágódtam a forgalomba. Sikítva a karomat szorította mire elnevettem magam.-Éles hangja van.
-Nem akarok meghalni!-szorította az alkarom. Lepillantva a kezére egyből az jutott eszembe, hogy vajon szex közben is ennyire erősen kapaszkodik?
-Drifteljünk egyet?
-Nem!-kiáltotta el magát.
-Jól van! Na!-nevettem szüntelenül, majd ismét a kezemre pillantottam amit még azóta se engedett el. Megköszörülve a torkom felé pillantottam, de ő csak meredten bámulta az utat.-Nem zavar, már megszoktam hogy fogdossa a karom, de megnyugodhat nem esik baja.-lepillantva a kezeinkre mint aki megégette magát elkapta a kezét.
-Inkább az utat nézze!
-Jól vezetek! Nem lesz baj!-pillantottam az útra, majd gyorsítottam.
-A szívritmusommal játszik.-kapaszkodott az ajtóba.
-Haza szeretne érni nem?
-Igen! De élve!
-Na haza is fog.
-Máskor nem kell haza vigyen.-harapdálta idegesen a száját.
-Hhh... sose ült sport kocsiban?
-Nem! Nem is akarok ezek után.
-Pedig tök kényelmes. Pláne a hátsó rész.-vigyorodtam el ahogy eszembe jutott az a rengeteg alkalom mikor ott döngettem a csajokat.
-Fantasztikus! Nem akarom tudni mi volt ott, se itt ahol ülök se sehol. Elég volt a múltkori.
-Ennyire mély nyomot hagyott magában?
-Hhh.. csak haza szeretnék érni.-szorította össze a szemeit.
-Mindjárt ott lesz. Siessek?
-Nem! Így is már rég átléptük a megengedett sebességet.-túrt a hajába idegesen.
-Engem túlzottan nem érdekel. Majd kifizetem ha megbüntetnek, de úgy se mernek.-nevettem fel halkan.
-Hát ez engem cseppet se nyugtat meg.
-Akkor mi nyugtatná meg? Kapcsoljak zenét?-pillantottam felé.
-Az utat nézze már!-kiáltott rám így én gyorsan az útra kaptam a szemeim.
-Igen is! Értettem!- kapaszkodtam a kormányba. Éreztem hogy figyel mire halkan felkuncogott ahogy az arcomat figyelte. Felé pillantva gyorsan visszanéztem az útra ismét mire újra halkan felnevetett. Tetszett neki hogy konkrétan hülyét csinálok magamból, de most nem zavart mert a nevetése még mindig gyönyörű volt.
-Maga nem normális!
-Ezt bóknak veszem.-vigyorodtam el.
-Nem bókoltam!-pillantott ki az ablakon miközben a kezével próbálta eltakarni az ajkain díszelgő mosolyt.
-Ne takarja el a száját!
-Miért?
-Mert mondjuk jobban áll önnek ha mosolyog mint hogy sír.
-Azt mondja akkor jobb?
-Igen.
-Maga bókol? Mert kettőnk közül én az előbbit baromira nem annak szántam ezt viszont nem lehet nem annak venni!
-És ha igen? Akkor mi van?-néztem rá ahogy leparkoltam a háza előtt és behúztam a kéziféket.
-Ne tegye!
-Megtiltja?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Meg igen!-fonta karba a kezeit.
-Chh... hazafurikázom erre megtiltja hogy bókoljon neki az ember. Ez hihetetlen!-csaptam a combomra a kezem miközben a fejem ingattam.
-Köszönöm hogy haza hozott, de nem kellett volna mert..
-Tudom! Tudom! El tud jönni egymaga is, de úri ember akartam lenni amiért bunkó voltam magával! Ez a legkevesebb amit tehetek. Ha már egy paraszt voltam, pedig meg se érdemelte.
-Maga lázas?-nézett rám döbbenten ahogy kicsatolta a biztonsági övet és félig felém fordult.
-Lehet már belebetegedtem abba a sok faszságba ami a fejemben van. Na de mindegy. Ez az én keresztem.-nem akartam erről beszélgetni, de az ő arca nem arról árulkodott hogy ne érdekelné.
-Mi az a sok faszság? Nem tudja észbe tartani a csajait?-vigyorodott el mire én lehajtva a fejem megvakartam a tarkóm.
A kocsi motorházán hangosan kopogott az eső így legalább nem hallotta azt a keserű sóhajt ami elhagyta a szám a kérdését követően.