Rejtett kastély - [Befejezett]

4. Kékség

-Jó éjt Hazel!-köszön Robert, amikor felállok a vacsoraasztaltól. Parker is integet, én pedig felmegyek a lépcsőn. Vacsora előtt gyorsan átöltöztem, így már újra melegítőben vagyok a viszonylag szűk, rövid kék ruha után. A fürdőbe veszem az irányt, és bezárom az ajtót magam után. Gyorsan lemosom a sminkem, ami még maradt, ugyanis a rúzst vacsora előtt gyorsan leszedtem.

Levetkőzöm, és beállok a zuhanyzóba. Az egész este újra és újra lejátszódik a fejemben. Ahogy készülődöm, félve, hogy nem vagyok elég szép. Aztán egy ferrarit vezetek, és olyan gyorsan száguldozhatok, amilyen gyorsan szeretnék. Amikor odaérünk, és Isaac azt mondja szép vagyok, majd Kékségnek hív. A beszédek után lejönnek hozzánk, és az egész estét együtt töltjük. A végén Isaac megölel. Oké, Parkert is megölelte. De akkor is!

Törülközőbe csavarva gyorsan megmosom a fogam, aztán arckrémet kenek fel. Felveszem a pizsamámat, és visszamegyek a szobámba. Elhúzom a függönyöket, és bebújok az ágyamba. Amúgy délutánig észre sem vettem, hogy van erkélyem. Jobb is volt talán. Előveszem a telefonom, és megnézem a ma este készült képeket. Többnyire én fotóztam, így a nagy részén nem vagyok rajta, de amin mégis, alaposan megnézek magamon, amit nem szeretek.

-Hazel itt vagy? Bejöhetek?- kopog Max.

-Igen.

-Igen itt vagy, vagy igen bejöhetek?- kérdezi.

-Mindkettő.- Max erre úgy tépi fel az ajtót, hogy megijedek.

-Bocsi!-nevet.

-Miért jöttél?- érdeklődöm. Leül a szokásos helyére, a székemre.

-Szeretnélek tényleg megismerni. Eddig konkrétan csak veszekedtünk, de mivel a húgom leszel, ezért szeretnék tudni rólad pár dolgot.

-Azta! Kérdezz, most jobb kedvem van veled foglalkozni, mint múltkor. De akkor én is kérdezhetek ugye?

-Persze. Na, az első kérdésem. Hány éves vagy?

-16.

-Én 17. Akkor egy osztállyal feletted járok majd. Nem baj, akkor és végig mellettem kell majd maradnod.

-Tessék?- ez komolynak hangzik, de jólesik, hogy ennyire törődik velem.

-Figyelj Hazel... Neked fogalmad sincs, hogy milyen alakok járnak az ilyen sulikba! És szeretném, ha nem esne bajod. Parkerre is figyelni fogok Isaac öccsén keresztül.

-Ó! Ez kedves tőled!-mondom, és tényleg úgy gondolom. És Isaacnek van öccse?

Az egész estét átbeszéltük. Az egészet. Oda jutottam, hogy mostmár egyáltalán nem haragszom rá. Sőt! Még meg is kedveltem talán picit. De ezt neki sosem mondanám el. Már így is nagy az egója. Miután egyedül hagy, mosolygok. Boldog vagyok, hogy rendeztem a kapcsolatot azzal, aki mellettem lesz egész évben.

○●◇●○

-Hazel!-kiabál Parker, amikor belépek a szobájába. Még az ágyában fekszik, a takaró az álláig fel van húzva, hiába van nyár. Amint körülnézek, meg is bánom. Mégcsak pár napja vagyunk itt, de ő már telepakolta a polcokat. Az enyémen maximum por van.

-Gyere, felöltözünk.-mondom, aztán kiveszem az ágyából. Kinyitom a szekrényét, ami szintén tele van. Kiválasztja magának a ruhát, aztán felveszi. Kimegyünk a fürdőbe, ahol megmossa a fogát. Lemegyünk a konyhába, ahol Robert és Max az asztalnál ülve beszélgetnek, anya pedig épp egy szőlőt eszik. Parker leül mellé, én viszont iszom egy pohár vizet. Amikor én is helyet foglalok, anya elém rak egy tányérat. Megeszem a kenyeret, aztán Maxre nézek, aki feláll, és felmegy a lépcsőn. Zaklatottnak tűnik. Utánamegyek. A tegnap este után ez tűnik a helyes lépésnek.