Rejtett kastély - [Befejezett]

12. Mi van most?

-Szia! Úristen Ava, mi a baj?- rohanok be a nyitott ajtón, majd az ágyamhoz rohanok, ahol a takarómba temetett arccal találok rá. Valószínűleg sír. Pedig nem is tévedhetnék nagyobbat. Felemeli a fejét, én pedig láthatóan megnyugszom.

-Olyan képeket találtam!-nevet, és felém fordítja a laptopom. Miközben lapozok a képek között, néha belőlem is hangos nevetés tör fel. Pedig a legjobbak csak a végén vannak. Az összes fotón Isaac, Aiden és Max van, de kiskorukban. Olyan cukik voltak. Meg tudom őket különböztetni, hisz mind a hármuknak barna a haja, de mind a háromnak különböző árnyalatú. Így egyszerre tudom, hogy ki van a képen.

-Isaac! De cuki vagy!- mutatok az egyik képre, ahol a kicsi Isaac és Max épp egy tököt farag halloweenre. Mindketten olyan aranyosak, és minél tovább nézem a képet, annál több hasonlóságot fedezek fel kis Isaac és nagy Isaac között. Ava csak nevet, és ő is kielemzi a kis Aiden-es képeket.

-Amúgy ezeket mégis hol találtad? Én is utánuk néztem már, de ilyen képeket sehol sem találtam!-mondom, és hatalmas mosollyal az arcomon nézek Ava-ra.

-Titok. Megvannak a forrásaim.- nevet, és felém fordítja a telefonját, amin a kicsi Aiden képe van megnyitva, ahol épp egy állatkerti majmos kuka mellett pózol feltartott hüvelykujjal. Azért durva, hogy én csak elmentem pisilni, és annyi idő alatt Ava előásott jópár 10 évvel ezelőtt készült képet, amit lehet, hogy már azok is elfelejtettek, akik akkor pózoltak a kamerának.

-Lányok! Nincs kedvetek...-nyit be Max, mi pedig amilyen gyorsan csak tudjuk elfordítjuk a telefonomat, és lecsapjuk a gép tetejét. De szerintem láthatott valamit, ugyanis elég furcsa szemmel néz ránk.

-Mihez nincs kedvünk?-mosolygunk egyszerre rá Maxre, akin látszik, hogy valami fontosat szeretne mondani, ugyanis nagyon boldognak tűnik. Még mindig furcsán néz ránk, és már épp belekezdene ismét, amikor megszólal a csengő.

-Ez Anna lesz! Majd később elmondom.- úgy elfut az ajtóból, mint aki már jó ideje erre várt, ami igazából jóhír, így Ava-val nevetni kezdünk. Pár perc múlva hangos beszélgetést hallunk meg, Max és Anna pedig elsétál az ajtóm előtt.

-Mindjárt megyek!- mondja Anna, és befordul az ajtón.

-Furcsa itt látni. Még velünk is szóba állsz, nem csak a menőkkel?-kérdezi Ava, én pedig nevetek. Két napja ismerem őket, de mégis mennyire közel kerültünk egymáshoz. Anna bocsánatkérő tekintettel fordul felém, de én csak legyintek. Ha ezt szeretné, és ez a jó neki, akkor csináljon amit akar.

-Hazel! Én még életemben nem voltam ennyire hálás senkinek. Én nem tudom ki vagy te, és hogy tudtam eddig nélküled élni, de örök hálám üldöz azért, mert tegnap megkértél, hogy maradjak!- mondja, és jó hosszan megölel.

-Örülök, hogy segíthettem.-mondom, és Anna kimegy a szobámból. Ava azzal a lendülettel nyitja fel a laptop tetejét, ahogy én kapcsolom be a telefonom. Muszáj lementegetnem ezeket a cuki kiskori fotókat, mert olyan aranyosak, ezek nekem kellenek.

-Mit akarhatott Max?- gondolkozik Ava, és felém mutat egy újabb kicsi Isaac-es képet. A családi képen Isaac ül középen, és a kamerába mosolyog. Mellette konkrétan egy másik Isaac, csak nagyobb, és kicsit más az arca. Másik oldalán pedig egy kisbaba fekszik az ágyon.

-Isaacnek van tesója?- kérdezem, hisz még nem láttam őket, pedig párszor már voltak itt.

-Aha. Van egy bátyja. Ő az unokatesója.- itt a babára mutat, és felnagyítja nekem Isaac fejét.

-Cuki!-nevetek, és a további fotókat nézem. A szomszéd szobában hangosan kezd el szólni One Directiontől a Where Do Broken Hearts Go. Tudom, hogy ez Anna kedvenc zenéje, ugyanis már ma átküldte a lejátszási listáját.