Rejtett kastély - [Befejezett]

28. Megint ő?

Mások talán azt mondanák, hogy a reggeli nap sugaraira ébredt. Na hát én azt mondom, hogy annyira erősen sütött a nap a fejemre már korán reggel, hogy álmomból felkelve azt hittem, hogy megvakulok.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-köszönt Phoebs.

-Szia...sztok!- fejezem be a mondatot, amikor meglátom, hogy már Aiden is a szobában tartózkodik. Remélem nem régóta.

-Reggelt Hazz!-köszön Aiden, és kimegy. Ezt a lépését mondjuk nem értem, de Phoebe elkezd telefonálni. Gondolom az anyukájával beszél, hisz már majdnem egy napja elhoztuk. És nagyon szigorú az anyukája. Azt hittük, hogy el sem engedi.

Gyorsan elmegyek mosdóba, és egy kicsit összeszedem magam. A tükörbe nézve elgondolkozom, hogy milyen messzire jutottam, mióta idejöttem. Nem csak barátaim lettek, hanem legjobb barátaim. Életem szerelme mostmár a barátom. És hihetetlen, hogy ennyi minden történt velem ennyi idő alatt.

-Hazzy! Gyere!- kopog az ajtón Max.

Kilépek az ajtón, mire a bátyám hatalmas ölelésben részesít. Tudom, hogy minek örül ennyire. 25.-én van a szülinapja. Egy nappal karácsony után. Azaz holnap.

-Mehetünk?-mosolyog rám Isaac az ajtóban állva. Egy kulcsot forgat az ujjai között, de egyáltalán nem tűnik úgy, mintha az egy kocsi kulcsa lenne.

Próbálok nem arra gondolni, hogy ezek ketten mit szervezhettek a hátam mögött. Mielőtt kilépnénk az ajtón, hirtelen átkarolom Isaac nyakát, és lehúzom magamhoz a fejét egy csókra. Max azonnal fujjogni kezd, Aiden és Phoebs viszont ihletet kap, és ők is smárolni kezdenek. Gyorsan abbahagyom, amikor Max feltűnően szenvedni kezd, így kicsit kipirosodva hatalmas mosollyal az arcomon lépek anyu elé.

-Vigyázzatok magatokra!-köszön el anyu, és Parker szobája felé indul, aki ezek szerint még alszik.

-Majd hívjatok, ha kellünk, jó fiam?- teszi a kezét Max vállára Robert.

Amikor végre mindenki elbúcsúzott mindenkitől, elindulunk. Mondhatni sokáig tartott, mert amikor az én szüleim befejezték, akkor Isaac szülei kezdték el.

Amikor kiérünk a garázsok elé, csak egy kocsit látok. Ezek szerint Isaac bátyja már elment a barátnője elé. Viszont amikor elsétálunk a kocsik mellett, meglátok három motort. Először tátott szájjal bámulom őket, majd a fiúkat. Miért nem tudtam, hogy van nekik motoros jogsijuk? Hát, ahogy ismerem őket, gondolhattam volna.

-Na úgy gondoltuk, hogy Phoebe velem, Max egyedül, Hazel te pedig Isaackel, de ha esetleg félnél, megjegyzem jogosan, mögé én sem mernék felülni, akkor ülhetsz Max mögé is. -foglalja össze gyorsan Aiden.

-Szerintem megleszek! Teljes mértékben megbízom Isaacben!-indulok el a barátom felé.

-Annyira undorítóan romantikusak vagytok! Már hánynom kell tőletek!-húzza fel a sisakot a fejére Max.

Mondanám, hogy sajnálom Maxet, de igazából hazudtunk neki arról, hogy Anna beteg. Igazából csak különleges ajándékot tervezett neki, amit nem tudott volna megvalósítani, ha tegnap éjjel velünk alszik. A meglepetést konkréten hetek óta szervezi, hogy minden tökéletes legyen. Igazából Anna kért meg rá, hogy vigyem el otthonról Maxet, és a vásárlás tűnt a legegyszerűbb opciónak. A probléma csak az, hogy nem tudom, hogy most mit mondjak nekik, ugyanis az ajándékok már jó ideje megvannak, így teljesen felesleges bármit vennem. Talán Phoebenek kell valami. És majd eltelik az idő, amíg Anna ideér.

Mivel ma este van karácsony, így a boltok nagy része hatalmas leárazásokat tart, így lehet, hogy azért még körülnézek.

Isaac felveszi a sisakot, és én is hasonlóan teszek. Ezek a srácok annyira ismernek, hogy kék sisakot béreltek nekem. Imádom őket. Ők is a családom része. Valószínűleg tavaly ilyenkor ebbe mégcsak bele sem mertem volna gondolni, hogy én majd ilyen barátokat találok. De igazából nem is kellett nagyon keresnem. Max adott volt, ő a házhoz tartozott. Isaac szó szerint bekopogott az életembe, Anna pedig konkrétan a saját fürdőszobámban várt rám. Aident Maxék hozták, Phoebe pedig megmentette az életem azzal a tetoválással, amit nekem készített.