Rejtett kastély - [Befejezett]

7. Nem az én társaságom

-Sziasztok!-köszön felénk egy hosszú szőke hajú lány. Mellette még hárman állnak, és mintha egy magazinból léptek volna elő. Kis léptekkel elindultak felénk, majd a mögöttem álló fiúkra vetették magukat. Dehogy, egyáltalán nem éreztem magam szarul.

-Lányok, ő itt Hazel, akiről meséltem.-mutat rám Max. Senki sem figyel rám, így elég láthatatlannak érzem magam. Hirtelen a semmiből megjelenik Parker, és a nyakamba ugrik. Kicsit megkönnyebbülök, és egy hatalmas sóhajtás után elindulok Robert felé.

-Szia Hazel!-ragadja meg a karom egy alacsony barna hajú lány. A csapat tagja, így nem értem miért szól hozzám, ha a többiek mégcsak észre sem vettek.

-Szia?-mondom kicsit furán.

-Lisa vagyok, Nate barátnője. Ő most nem tudott eljönni családi problémák miatt. Én viszont szerettelek volna megismerni. Jössz?

Lisa elindul az egyik üzlet felé, én pedig követem. Valahonnan ismerős a neve. De az nem rémlik, hogy honnan. A csoport másik tagja, egy vörös hajú lány, aki Briant ölelgette, hirtelen elkezd követni minket.

-Abby, ő itt Hazel.-mondja Lisa, a vörös lány viszont csak forgatja a szemeit.

-Ja tudom, mondta már Max is.- lufit fúj a rágójával, aztán a hegyes körmével ki is lyukasztja azt.

-Szia!-nyújtom a kezem, de teljesen feleslegesen. Abby elsétál mellettem, és még rám sem néz. Belecsapok a másik kezemmel a kinyújtott tenyerembe, amin Lisa nagyot nevet. Végül mosolyogva elindulunk Abby mögött, a többiek pedig jönnek utánunk.

-És te most melyik évfolyamra mész?- kérdezi hirtelen a magas szőke.

-Másodikba.-válaszol helyettem Max.

-Akkor sajnos nem leszünk osztálytársak!- a sajnos szót nem tudta volna ironikusabb hanggal elmondani, de mégis úgy teszek, mint aki nem vette észre, hisz ugyan így gondolom.

-Ja, sajnos!-még egy kicsit le is biggyesztem a számat.

-Akkor alattunk fog járni?-kérdezi Chris.

-Aha. Lisa-val egy osztályban lesztek.- ma végre valami jó hír. Erre megint összemosolygok az új barátnőmmel, majd folytatjuk az utat. Vagy háromszor végigjárjuk az egész plázát, mire teljesen elfáradok.

-Robert! Már rengeteg ruhát vettem, bőven elég lesz idén, haza szeretnék menni!- állok meg anyáék asztala felett. Ők már régebben belefáradtak Abby és a többi lány csacsogásába, így beültek Parkerrel együtt egy kávézóba.

-Biztos? Persze akármikor be tudtok jönni egy kicsit vásárolgatni, de biztos mindent vettél, amit szerettél volna?- kérdezi, és anyára néz.

-Igen, biztosan megvan minden!- mondom, bár nem vagyok bent biztos. Viszont nagyon haza akarok már menni.

-Akkor szerezd meg a kulcsot Maxtől, és menj haza.-mondja, én pedig bólintok.

-Max!- ordítok neki, mert pont ott mennek előttem. Megáll, és felém fordul.

-Kell a kulcs.

-Milyen kulcs?- néz rám értetlenül.

-A kocsikulcs Max, a kocsikulcs.

-De annak nálad kéne lennie.

-Nincs nálam, emlékszem, hogy visszaadtam neked!-kezdek kétségbe esni.

-Nyugi Hazel, csak vicceltem!- nevet, és belenyúl a zsebébe.

Átdobja nekem a kulcsot, én pedig elindulok vele a lépcső felé. Már lelépek pár fokot, mire meghallom a nevem.