Rejtett kastély - [Befejezett]

10. Úgy sajnálom!

-Kicsim! Milyen volt az első napod?- teszi fel a kérdést anyu amint belépek az ajtón. A cipőmet leveszem az ajtó mellett, és a táskám a lépcső alsó fokára rakom.

-Elment.- mondom, és elfordulok a konyha felé. Anyun más ruha van, mint amit reggel felvett, ami azt jelenti, hogy megint mennünk kell valahova. Kiveszek a szekrényből egy poharat, majd vizet engedek magamnak. Elég gyorsan befejeztük a beszélgetést.

-Hazel! Ilyen gyorsan végeztél? Hogy ment?- a hang Robert-é, aki ebben a pillanatban lép be a konyhába.

-Minden oké volt. Bekerültem pár nagyon jó órára, illetve egy barátot is szereztem. Semmi baj nem volt, csak a hazaút volt hosszú, mert eltévedtem!- nevetek, aztán észre veszem, hogy anya szúrós szemmel néz rám. Persze, neki csak annyit mondtam, hogy ,,elment". De nem is szeretnék többet mesélni neki. Nem vagyunk annyira jóban. Sajnos sosem voltunk.

-És Max-szel minden oké volt? Semmi balhé ugye?- kérdezi Robert, és hallom a hangján, hogy aggódik. Gondolon nem az első alkalom lenne, amikor Max már első nap belekeveredik valamibe. Úgy érzem, hogy muszáj lesz lenyugtatnom.

-Vele is minden rendben volt. Igazából egész nap engem kísérgetett. Szóval nagyon nem volt ideje belekeveredni semmibe.- nevetek, aztán felkapok egy tányérat. Szedek magamnak kaját, aztán intek anyáéknak, és felmegyek a lépcsőn.

Míg elfogyasztom a tésztám nézek egy filmet, aztán úgy döntök, hogy kimegyek egy kicsit a kertbe. Kiveszem a könyvemet a táskámból, és azzal a kezemben indulok le a lépcsőn. Amint a nappaliba érek meghallom az ottkintről szóló hangos zenét. A konyhába be sem tudok lépni, csak úgy tolonganak bent az emberek. Mivel Max jócskán kimagaslik a tömegből, így elordítom magam.

-Max!- az egészet felülről látja, így könnyen észrevesz. Átfurakszik az emberek között, és próbál hozzám beszélni. Kevés sikerrel, ugyanis a körülöttünk álló csapat énekelni kezd. Max megragadja a kezem, és körülnéz, majd elkezd húzni az egyik fotel irányába.

-Itt meg mi van?- kérdezem, mert nem mondta senki, hogy itt ma buli lesz. Sem bármi, ami ennyi emberrel jár.

-Apa szervezte ide, mert ahol lett volna ott pár órával előtte mondták le a helyszínt. Most pedig itt vannak.

-Akkor ez egy céges rendezvény?- nézek körül, ugyanis nagyon nem úgy néz ki, mint egy céges rendezvény.

-Aha.- mondja, majd kezet ráz a mellette álló középkorú nővel és annak férjével. Bemutat nekik engem is, bár a feje alapján még ő sem tudja, hogy kik ezek.

-Örülök, hogy megismerhetlek Hazel!- mondja a nő, Max és én pedig kérdő tekintettel nézünk össze. Valószínűleg azt sem tudta eddig, hogy létezem. De természetesen én is nagyon örülök.

Fogom Maxet, és elrángatom onnan, ugyanis rendes egy kisebb sor állt már, akik köszönni akartak neki. Feljön velem a lépcsőn, pedig csak én akartam kiszabadulni onnan. Ő a szobám felé veszi az irányt, de gyorsan intek neki, hogy még elmegyek a mosdóba. A kilincset éppen csak lenyomom, hangos levegővételekre leszek figyelmes. Óvatosan tárom ki az ajtót, és egy barna hajú lányt látok meg, aki a kád szélén ül. Ebben a pillanatban hallom meg a levegővételek között lévő szipogást. Egy nagyot toppantva lépek egyet előre, de fel sem néz. Csak nagyon közel érve veszem észre, hogy a szeme csukva van, a fülében pedig fülhallgató. Letérdelek előtte, és ráteszem a kezem a karjára. Erre kipattannak a szemei, de így sem lát át a könnyein, így gyorsan odanyúl, és kitörli az összes könnycseppet a szeméből. Kiveszi a füleseket, és rám néz. Az arca teljesen zavarodott, és csak amikor teljesen rám figyel, akkor veszem észre, hogy ez Anna. Az egyik csendes lány az első sorból. Akit nem láttam ma senkivel beszélni. Egész nap a telefonját nyomkodta. Szóval ő ilyen magának való lehet.