Rejtett kastély - [Befejezett]

18.Eltűnés

Isaac szemszöge

Fogalmam sincs, hogy hova tűnt Hazel. És szinte megáll a szívem, amikor üresen találom a helyet, ahol hagytam. Teljesen egyedül. Egy hatalmas tömegben. Egyedül hagytam. Eltűnt. Ez az én hibám. Nem is kérdés. Szólnom kell Max-nek. Még azelőtt, hogy véget érne a verseny. Lehet, hogy akkor már túl késő lesz.

-Anna!-kiabálok, ugyanis ott áll a start vonal mellett. Miután meglátja a kétségbeesett arcomat, ő is rögtön aggódni kezd.

-Mi történt?- kiabál, és egyre dühösebb lesz.

-Hazel...-kezdem, de elakad a hangom. Szinte mindig én vigyáztam Elena-ra, és mégsem hagytam el sosem. Pedig már egész kicsi korunktól kezdve ránk bízták.

-Mi van Hazel-lel?- kiabál Anna. Sosem éreztem magam még ilyen rosszul. Elképzelni sem tudom, hogy mi történhetett. Hisz egyik pillanatban ott volt, a másikban pedig már nem volt sehol. Anna is szépen lassan ráébred, hogy mi a helyzet.

-Eltűnt...-suttogom. Valahogy még kimondani is nehéz. Hagytam eltűnni azt az embert, aki mostanság elég sok mindenre ösztönöz.

-Mi az, hogy eltűnt?- kérdezi, és a szemei szinte kiesnek a helyükről.

-Az egyik pillanatban még ott volt, a kerítésen, de amint otthagytam, abban a pillanatban eltűnt!- kiabálok. Mindketten idegesek vagyunk, így az egész tömeg ezt hallgatja.

-Csak úgy eltűnt? Ne szórakozz velem!- még sosem láttam őt ennyire idegesnek. Mivel felülről látom a tömeget, így párszor még körbenézek. De teljesen felesleges. Hazel nincs itt.

Elnézek a kanyarba, és látom, hogy Max kocsija épp most fordul be. Gondolkodás nélkül átlépem a korlátot, és a kocsik elé állok. Max meglát és először hadonászni, majd kiabálni kezd olyan hangosan, hogy több száz méterről is hallom. Csak amikor közelebb van, akkor látja meg a kétségbeesett arcom. Hatalmasat fékez, a kocsija már centire áll meg tőlem.

-Mi ütött beléd, normális vagy?- ordít, és elkezd kifelé tolni a pályáról. Így elveszti az előnyt, amit szerzett. Ez máskor bántana, de most kisebb gondom is nagyobb ennél.

-Hazel eltűnt!- kiabálok vissza. Max lefagy egy pillanatra, és Justin kishíján elüti. Míg ő tovább megy a körben, Max egy megragad, és hatalmas lendülettel kezd húzni engem a kis fa kupac mögé.

-Hogy tűnt el?- néz rám komoly fejjel Max. És elmondom neki az igazságot. Hogy otthagytam. Tudom, hogy az én hibám. De már nem tudok mit csinálni.

-Meg kell keresnünk!- kiabál Anna, aki most ért utol minket. Egyet értünk, és pillanatokon belül a pályán lévő kocsihoz rohanunk.

-Kiszálltam. Majd szólj Justin-nak, hogy az utolsó kört megspórolom neki!- kiabál Max Chase-nek, és kihajtunk a pályáról. Csoda, hogy nem ütünk el senkit, hisz mivel mindenki részeg, és össze vissza sétálgatnak.

Anna és én tanácstalanul bámulunk ki az ablakon, mert fogalmunk sincs, hogy hova mehetett Hazel. Vagy ha még rosszabb, akkor hova vihették. És kezdem úgy érezni, hogy a második verzió történt. Max viszont mintha pontosan tudná, hogy hol kell keresnünk. Hátha neki mondott valamit, amit nekünk még nem. Utazunk. Rengeteget. Vagy egy órát ülünk a kocsiban. Végül leparkolunk egy hatalmas villa előtt.

-Mit keresünk itt?- csatolja ki a biztonsági övet Anna. Én szinte kiugrom az autóból, de Max visszaránt.

-Ez jár neked tesó!- mondja, én pedig fel sem tudom fogni mi történik. Hátralendíti a karját, majd teli erőből a képembe vágja az öklét. Én nem is tiltakozom. Igaza van. Érzem, ahogy a vér folyni kezd az orromból, és felszakadt a szám is. Jó nagyon ütött, de teljes mértékben jogos volt. Legalább a fájdalom kicsit enyhíti a belső szorítást, ami egy órája nyomja a szívem.