Rejtett kastély - [Befejezett]

24.Visszaszámlálás

Két hét múlva karácsony. Másfél hét múlva téli szünet. Annyira várom már. Két hét telt el Isaac balesete óta, és elméletileg pont a szünetre fogják róla levenni a gipszet.

Már majdnem túléltem az első félévet ebben a suliban. Nem kevés összeroppanásom volt, de legalább végre szembenéztem apám halálával, és az ezzel kapcsolatos traumámmal. Talán jobbá tett ez a pár hónap, de rengeteg negatív dolgot is tartogatott számomra.

Kicsengetnek matekról, én pedig kinézek az ablakon. Már jó ideje december van, de nem esett hó egészen idáig. Ugyanis amikor kinézek, a hópelyhek már esnek le az ablak előtt. Mindig is szerettem a telet és a havat, mert ilyenkor foglalkozott velem apám a legtöbbet. Karácsonykor ő sem dolgozott, és végre szánt rám egy kis időt. De ez is csak kiskoromban volt, mióta megszületett 9a húgom, azóta ő volt főszerepben. Mivel ez volt az utolsó óra, ezért mindenki pakolni kezd. Villámgyorsan pakolom össze a táskám, és odafutok Anna-hoz és Ava-hoz.

-Esik a hó!- mondom izgattottan.

-Tudjuk! Már alig vártuk!- mondja Ava, majd elindulunk kifelé. A folyosón összefutunk Max-szel, Isaac-kel és Aiden-nel.

Annyira esik a hó, hogy mire hazaérünk, már szinte fehérbe borul a táj. Felrohanunk a szobáinkba, hogy átöltözzünk az egyenruhából, és kimehessünk. Vastag pulcsit veszek, és a hatalmas télikabátom. A barátnőim is itt vannak, és Aiden-ék is itt készülődnek. Míg Ava Anna-ra segít fel egy kesztyűt, addig gyorsan írok Phoebe-nek.

-Phoebe mindjárt jön!- jelentem be boldogan, de Ava azonnal elrontja az örömömet.

-Tudod Hazel... pont beszélni szerettem volna veled Phoebe-ről...- mondja, én pedig meglepődött arccal nézek rájuk. Anna arcán látszik, hogy ő sem tud semmit.

-Mégis mit akarsz?- kérdezem. Oké, ez egy kicsit gonoszan hangzik, de Ava lenne az utolsó, akitől baráti tanácsot fogadnék el jelen helyzetben.

-Szerintem nem a legjobb barátnő. Nem is figyelt ránk, miközben neki beszéltünk. És még rengeteg okot felsorolhatnék, ami miatt azt szeretném neked mondani, hogy talán nem kéne vele annyit lógnod.-mondja, és bíztatásért Anna-ra néz. Csak nem kapja meg. Anna rám néz, majd egyszerre kezdünk el nevetni.

-Ava! Pont te, ne oktass ki a barátságról kérlek!- röhögök.

-Miért? Most mi van?- kérdi furcsán.

Visszagondolok arra az időre, amikor eleinte még vele voltam jóban. Szerintem sosem volt jó barát. Csak meghallgatott, ha kerestem, de magától sosem írt nekem. Voltak témák, amikről akármennyit mesélhettem, sosem érdekelte. Mindig azt hajtogatta, hogy legyek vele őszinte, és mondjam el, hogy éppen mit érzek. De én sosem szerettem ennyire nyíltan kifejezni az érzéseimet. Ezért örültem annyira, amikor összefutottunk Anna-val. Ő sosem húzta ki belőlem a titkaimat, és ír is nekem. Szóval valahogy sokkal jobban élvezem az ő társaságát. És itt van Phoebe is, akit bármikor kereshetek, ha problémám van, és képes lenne azonnal odajönni. Ráadásul tud a legnagyobb titkomról is. Még senkinek nem mondtam el itthon, csak Max-nek. Anna sem tudja. Úgy döntök végül, hogy mindezt nem fogom kimondani, ugyanis egy kicsit bunkó, hosszú, fárasztó, és nem utolsó sorban bántó lenne Ava számára.

-Bocsi, csak... szerintem inkább nekünk kéne egy kicsit nagyobb távolságot tartani!- picit fáj ezt kimondani, de őszintén így gondolom a legjobbnak.

-Mehetünk?- jön be Aiden, Ava pedig azonnal kirohan. Aiden meglepődött fejet vág, és nem érti, hogy mi történt.

-Hosszú történet!- fújom ki a levegőt, és én is felhúzom a kesztyűmet.