Rejtett kastély - [Befejezett]

14. Az öltöző

-Rendben, majd gyertek!- mosolyog Robert, és anyuékkal együtt otthagynak minket. Ava még Elena-val beszélget, Anna pedig odajön hozzám.

-Jössz mosdóba?- néz rám, én pedig csak bólintok, ugyanis már nézni sem tudom őket. Sem azt, hogy Elena milyen gyilkos szemekkel bámul rám, sem azt, hogy Nate és Lisa hogy falják egymást a mellettünk lévő ülésen.

-Aha, menjünk!- indulok meg, és Anna is követ. Mivel még sosem jártunk itt, így csak a táblák alapján tudunk eligazodni. A meccsnek már vagy fél órája vége volt, már csak a tiszteletköröket futottuk.

-Most erre, vagy arra?- néz rám Anna, ugyanis nincs több tábla, de a folyosó mégis két felé ágazik. Elnézünk mindkét irányba, de csak két csukott ajtót látunk.

-Akkor menjünk jobbra- mondom, ugyanis én mindig jobbra megyek, ha választani kell. El is indulok, és Anna is követ engem. Az ajtó előtt megállok, és már épp megfordulnék, amikor Anna mellettem hirtelen lenyomja a kilincset.

-Ne szerencsétlenkedj már!- mondja, de amint odaérünk az ajtó elé, az kinyílik. Brian, Chris és Mark sétálnak ki rajta. Edzőtáska van a vállukon, és tiszta izzadtak. Ennek amúgy fel kellett volna tűnnie. De nem tűnt fel semmi sem nekem, sem Anna-nak. Újra megindultunk az ajtó felé, ám ekkor már senki nem állt az utunkba. Anna nyugodtan nyomta le a kilincset, majd le is fagyott. Se beljebb nem ment, se kiljebb nem jött, csak állt egyhelyben az ajtóban, mint egy szobor.

-Mivan?- kérdeztem, ugyanis nem láttam tőle semmit.

-Max!- kiáltja, és becsapja az ajtót. Mielőtt teljesen becsukódna még benézek a lyukon. Max állt ott póló nélkül velünk szembe, Isaac pedig hasonló helyzetben, csak nekünk háttal. Anna arcát eltakaró kézzel áll előttem, én pedig olyan hangosan kezdek el nevetni, hogy befogja a fülét. Amikor elveszi az arca elől a kezét látom, hogy tiszta vörös. Ő is elkezd nevetni, majd futni kezdünk a másik irányba. Most én nyitok be az ajtón, de az előttem lévő csapok bizonyítják, hogy ez már a mosdó.

-Hát, az nem a WC volt!- nevetek, és már fáj a hasam a sok röhögéstől.

-De nena, ez olyan kínos volt!- fogja a fejét Anna, és bemegy az egyik fülkébe. Inkább megvárom, hogy kicsit lenyugodjon, így csak akkor szólok hozzá, amikor már kijött.

-Amúgy megkérdezhettünk volna Brian-éket, hogy merre van a mosdó, ugyanis ők velünk ellentétben nem először vannak itt. Ráadásul a táskájukkal a vállukon jöttek ki onnan, miért nem jöttünk rá, hogy az az öltöző?- röhögök tovább, és csak most jövünk rá, hogy milyen figyelmetlenek voltunk.

-Jó, ezek után nem tudom, hogyan merek majd Max szemébe nézni!- siránkozik Anna, de ismét csak jól kiröhögöm. Támogató barát vagyok nem igaz?

Amikor visszaérünk a lelátóra, akkor Ava, Isaac, Max, Elena, Brian, Chris, Mark, Abby, Lisa, Nate, és a másik két lány áll ott, akiknek a nevét nem is tudom. Amikor odaérünk hozzájuk épp a meccs utáni afterparti a téma. Mindenki kiabál, csoda, hogy még nem szóltak ránk. Legalább nem veszik észre, hogy Anna nem mer felnézni. Senkire sem nézett eddig, nem hogy Maxre. Aki viszont folyton őt bámulja. Ezen az észrevételemen mosolygok, amikor kicsit odébb téved a tekintetem. Isaac áthatóan kék szemei viszont engem fürkésznek. Nem merek ránézni, ám valahogy mégis ráveszem magam. Az a pillanat, amikor a tekintetünk találkozik, az leírhatatlan. A testem bizseregni kezd, a gyomromban lévő szokásos lepkék felébrednek, és egy cseppett sem maradnak nyugton. A boldogságom szárnyal, pedig ez csak egy szemkontaktus.

-Ti is jöttök?- szegezi nekem a kérdést Max, én pedig Anna-ra nézek. Ava az elmúlt két órában nem is szólt hozzám, így most nem az ő döntése fogja eldönteni, hogy én megyek e.