Rejtett kastély - [Befejezett]

17.Verseny

Nagyon várom a ma estét. Fogalmam sincs, hogy miért ilyen titokzatos ezzel kapcsolatban Max, de így csak egyre kíváncsibb vagyok. Elhívtam Anna-t is, mert ő meg Max-et nem hagyná ki soha. Egyébként azóta sem tudom elfelejteni, amit aznap este mondott nekem. Konkrétan kimondta, hogy tudja, hogy szerelmes vagyok az egyik barátjába. Már csak az hiányozna nekem, hogy esetleg elmondja neki. Akkor asszem ott vége lenne a barátságunknak.

-Hova mentek este?- kérdezi Ava. Anna és én épp a programot szerveztük, ezek szerint túl hangosan.

-Nem tudjuk!- válaszolja helyettem Anna, mert ő talán még nálam is jobban be van zsongva. Így belegondolva ez elég bunkón hangzott, de ez csak akkor esett le, amikor Ava szomorú mosollyal válaszol.

-Hát jó...- nagyon szomorúnak tűnik. Pont ezért nem akartam neki szólni. Még mindig nem pihente ki azt az estét.

-Nem úgy értette. Max nem mondja el, hogy mi az, így mi sem tudjuk. Miért, szeretnél jönni?- kérdezem, de nem akarom, hogy ő is jöjjön. Akkor elterelődne a figyelme az esetről, és folyamatosan gyűlne benn a harag, és egyszer csak kicsapódna. Váratlanul és veszélyesen.

-Nyugi! Nem akarok menni!- néz ránk, és könnyes szemmel ott hagy minket.

-Basszus! Ezt nem így kellett volna elintézni, és ez az én hibám!- mondja Anna, és a kezébe temeti az arcát.

-Dehogy. Majd valahogy megoldjuk!- kezdem el nyugtatni. Megoldjuk. Eddig is mindig megoldottuk. Fogalmam sincs még, hogy hogyan, de ezt is meg fogjuk. Nagyot sóhajtok, és előveszem a cuccom a következő órára.

Szépen lassan túléltük a napot. Tényleg egyre nehezebb így látnom Ava-t. Szomorú arrcal, és könnyes szemekkel. Folyton körülnéz, akárhová megy. Nagyon mély nyomot hagyott benne az a kis incidens. De nem én fogom elmondani senkinek. Erre ígéretet tettem. Viszont nagyon remélem, hogy egyszer majd nem csak a szüleivel, hanem velünk, barátaival is meg fogja osztani. Anna nem tudja, hogy én már hallottam azt a történetet, így egész nap azt találgatja. Nagyon nehéz játszanom a hülyét, és hallgatni az elég furcsa megközelítéseit.

-Mi van, ha egy farkas támadt rá az erdőben, és az elől menekült?- mond egy újabb lehetőséget. Csak megrántom a vállam, mint az összes többire. Elindulunk haza, és inkább zenét kapcsolok az útra.

Max szemszöge

Megmondtam Hazel-nek, hogy fél 10-kor legyenek lent az előszobában. Az már öt perce elmúlt, és még mindig nincsenek sehol.

-Nyugi haver!- rakja a vállamra a kezét Aiden, de ő is tudja, hogy ha nem indulunk el kábé most, akkor le fogjuk késni Isaac versenyét.

-Hazel! Anna! Gyertek már, vagy elmegyünk nélkületek!- kiabálok fel, ami hatásos. Egy pillanat alatt megjelennek a lépcső tetején, és futni kezdenek lefelé. Mindketten farmerban és pulcsiban vannak, Hazel kék, Anna pedig fekete színben.

-De szépek vagytok!- mondja Aiden, majd elindul kifelé. Még a konyhában felkapok egy üveg vizet, mert úgy gondolom, hogy szükség lesz rá.

-Ki vezet?- kérdezi Aiden, és amúgy tök fura, hogy ez a kérdés mindig felmerül. Amíg csak hárman voltunk, mindig én vezettem, Isaac ült mellettem, Aiden meg középen hátul. Azóta, hogy Hazel megérkezett, és behozta a lányokat a csapatba, azóta ez megváltozott.

Beülök a kormány mögé, ugyanis Hazel most nem találna oda. Egész úton zenét hallgatunk, Anna és Hazel mindenen nevetnek, Aiden pedig a szokásosnál is rosszabb vicceket mond. Mindenki feszült kicsit, csak mi tudjuk, hogy mire kell számítanunk, a lányoknak még fogalma sincs. Amikor befordulok egy tanyára már kezd leesni nekik is, mit csinálunk itt. Tele van autókkal és emberekkel. A fű sok helyen le van égetve, a kerítés ki van törve.