Rejtett kastély - [Befejezett]

21.A baleset

Hazel szemszöge

Fogalmam sincs, hogy ki az. És nincs is jogom ahhoz, hogy megkérdezzem. Így amikor Ava és Anna utánanéz a csajnak, addig én lemegyek a konyhába, hogy szerezzek egy kis vizet. Szerencsére lent találom Ava anyukáját, akivel imádunk beszélgetni, szóval sokáig maradok.

-Hazel gyere! Kezdődik a film!- kiabál le a lépcső tetejéről Ava, én pedig elnézést kérve az anyukájától, felmegyek a szobájába.

-Mit nézünk?- nézek kíváncsian rájuk, mert ők is tudják, hogy oda-vissza vagyok a filmekért.

-Semmit! Csak beszélni akarunk veled!- Anna komoly arcot vág, de fogalmam sincs, hogy miről lehet szó.

Nem mondták el, amit már egy hete hallani akarok. Azt, hogy mi történt azon a bizonyos estén, amire nem emlékszem. Így míg ők valami teljesen felesleges dologról beszélnek, addig én visszarepülök egy olyan napra, ami tisztán beleégett az emlékezetembe. Akkor sem tudnám elfelejteni, ha akarnám. Ezt pontosan tudom, mert a legjobb lenne, ha elfelejteném, de egyszerűen nem megy. Van pár részlet, ami csak utólag derült ki, mert az agyam kitörölte az emléket, hogy megkíméljen a fájdalomtól. A baleset napja, amikor az egész életem megváltozott.

-Mi?- kérdezik egyszerre. Ezek szerint az utolsó pár mondat hangosan csúszott ki a számon. Valahogy kezdenek bennem túlcsordulni az érzelem, és minden kijön a számon. Az összes apró részlet, az elejétől kezdve.

Viszonylag hideg, szeles tavaszi napra ébredtünk. Apa egyik hétvégi házában vagyunk, és itt töltjük a tavaszi szünetet. Már nagyon régen volt így együtt a család, ezért én nagyon élvezem. Ahogy mondtam, a levegő kicsit hűvös, de nem is szeretem azt az igazi nyári forróságot sem. Apa lejön a lépcsőn, és fél kézzel átkarolja a vállamat. Nem szokott ilyen lenni, biztosan nagyon jó kedve van.

-Eljössz velem a régi házhoz? Utána vehetünk fagyit!- mondja. Félve bólintok, ugyanis eléggé úgy néz ki, mintha egy vihar közeledne épp felénk.

-Mi nem megyünk!- mondja anya, és Parker kezét fogva felmennek az emeletre. Szegény húgom tegnap rendesen megfázott, így esélytelen, hogy ők is velünk tartsanak.

-Akkor ketten?- kérdezi apa, én pedig csak bólintok. Fogalmam sincs, hogy mit akarhat, mert sosem voltunk azért annyira jóban, hogy csak úgy elmenjünk kettesben meg ilyenek. A felhők, amiket eddig sötétnek gondoltam, még mindig egyre sötétebbek. De apának nem merem megmondani, hogy nem merek kimenni. Azzal szívatna utána évekig.

-Mehetünk?- kérdezem, amikor egy kisebb táskával a hátamon megérkezem a bejárati ajtó elé.

-Aha! Mindjárt kijárok a kocsival.- nyitja ki apa az ajtót, és kimegy.

Csendben telik az odaút, ám a lakásnál felpörögnek az események. Míg apa bemegy azért a valamiért, amit itthagyott, addig én a kocsiban maradok. Nem gondoltam volna, hogy már ekkor szüksége lenne rám. Az az egyetlen szerencse, hogy csend volt a kocsiban. Ha elkezdtem volna zenét hallgatni, vagy valamit csinálni, akkor nem hallottam volna meg a fegyverlövés hangját. Eleinte azt hittem, hogy a mellettünk lévő hatalmas erdőből jön, ám ekkor megláttam a véres karú apámat kifutni a házból. Gyorsan átugrottam a vezetőülésbe, hiszen ő nem tud meglőtt karral vezetni. Semmi tapasztalatom nem volt, így eleinte lassan haladtunk, de amikor megláttam a mögöttünk száguldó Andrew-t, akkor azért belehúztam. Nem tudtam, hogy mi történt odabent.

Abban viszont sajnos elég biztos voltam, hogy anyának van egy szeretője. Én igazából kiskoromtól fogva tudtam, hogy a szüleim házassága nem a legjobb. De amikor végül kiderült számomra, hogy mindketten össze-vissza csalják egymást, az eléggé mélyen érintett. Abban az időben kezdtem jóban lenni Olivia-val. Nagyon szoros volt a barátságunk.