A Változó (The Variable) TMR//Minho (Befejezett, de még frissül)

1.01 fejezet

Claire

Mikor kinyitottam a szemem semmit sem láttam.Korom sötét vett körül.Fogalmam sem volt, hogyan kerültem ide.Ijedten próbáltam valami emlék után kutatni a fejemben, de mindhiába.Minél jobban erőlködtem emlékezni, annál erősebben hasított belém a felismerés: semmire sem emlékszem.Nem jutott eszembe, hogy kerültem ide vagy, hogy ki vagyok.Egy pánikhullám csapott át rajtam.

Egy gondolat villant át az agyamon: A nevem Claire. Fogalmam sem volt, honnan vettem ezt, de pillantnyilag a nevem volt az egyetlen dolog amibe kapaszkodni tudtam.

Aztán megszólalt egy éles, gépies hang és minden elkezdett mozogni körülöttem.Lassú, de halk gépi zajt hallottam.Kigyúlt egy kicsi, piros lámpa az egyik falon, így valamicskét láthattam a helyből.Nem túl biztos lábakkal álltam fel, úgy döntöttem körülnézek.Gyorsan rájöttem, hogy ez nem nagyon megy, mert már az első lépésnél szinte összecsuklott a lábam, meg kellett kapaszkodnom helység falában, ami meglepetésemre rácsos volt.

Mint egy ketrec.

Az egész hely mozgott és az volt érzésem hogy egy liftben vagyok.Az apró lámpa fényében négyszögletű tárgyak körvonalát pillantottam meg. Annak ellenére, hogy a lábaim nem akartak engedelmeskedni, elkászálódtam a tárgyakhoz, amikről kiderült, dobozok.

Ezzel az információval sem tudtam sokkal többet kezdeni, de úgy gondoltam kezdetnek megteszi.A helység tetejét nem láttam, ezért megpróbáltam felmászni a dobozokra.

Szerencsémre az egyensúlyérzékem hű maradt hozzám, így sikerült a dobozok tetejére másznom anélkül, hogy lepottyanjak.A tető is éppolyan rácsos volt, mint a hely többi része, noha volt egy bemélyedése aminél valószínüleg kinyilik.Minden erőmet beleadva próbáltam szétfeszíteni, de nem ment.Nem ért nagy meglepetés.

Segítségért kiáltottam, de nem érkezett válasz.

A csendes gépi hangot egy erősebb váltotta föl és valami azt súgta jobb lenne, ha lemásznék. Idegesen kezdtem lekászálódni, a kelepelő hang pedig egyre erősödött.Már az utolsó dobozon voltam mikor a szerkezet hirtelen megállt.Az erő amivel megállt, kilendített az egyensúlyomból és a padlón landoltam.Éles fájdalom nyilalt bele a bal kezembe, mire én feljajdultam és csak reménykedtem, hogy nem tört el.Egy pillanatig mély csend volt. Csak a szaggatott légzésemet hallottam.A lámpa, ami eddig piros volt, élénk zöldre váltott és a plafon elkezdett mozogni.A bemélyedés réssé változott és lassan szétnyílt.

A résen olyan érős fény sütött be, hogy el kellett fordítanom a fejem.

Minho

A többiek már körben álltak és vártak, mire James-el odaértünk a Dobozhoz.Ha valami izgalamat kelt a Tisztáson, persze a Siratókat leszámítva, akkor az a Doboz.Már mindenki tűkön ülve várta, hogy megpillanthassa a dobozt, ami hasznos cuccok mellett egy Zöldfülüvel is 'megajándékoz' minket, a Tisztás lakóit.Elismerem, legbelül én is kiváncsi vagyok az újoncra, mint mindenki más.Habár a Zölfülűek annyira idegesítőek, mindegyik ugyanúgy viselkedik, ugyanazt kérdezi, satöbbi.Az agyamra mennek a kérdéseikkel.Mindig abban reménykedem, valaki olyat kapunk, aki segít kijutni ebből a francos Útvesztőből.Egy új futó jól jönne, vagy egy kiváló szónok vagy vezér, ha esetleg Nick-el történik valami.

Gép csikorgás hallatszik, kicsit előre tolakodok, hogy láthassak valamit.Hallom ahogyan kinyilik a Doboz fedele.A tömegen izgatott morajlás megy végig amikor Newt óvatosan lemászik a Dobozba, hogy segítsen a Zöldfülűnek.Próbáltam előre birkózni magam, de nem ment így csak Gally vállánk át tudtam megpillantani a Dobozt.