A Változó (The Variable) TMR//Minho (Befejezett, de még frissül)

2.02 fejezet

Nyíl

"Egy szót se merj szólni."
Egy megkínzott szempár villant fel. Egy fegyver a kezemben.

"Nem kell előttem rejtőznöd."
Barna szempár. Az arcom egy tükörben. Mezei virágok a padlón.

Felriadtam.
Megént csak egy rémálom.

Már szűrkülni kezdett, a fény sötét körvonalakat rajzolt a rideg beton szobában. Közös szobánk Vörössel. A lepukkadt raktár ahol tanyázunk csak kevés elkülönített hellyel rendelkezik, ezek közül az egyik a miénk. Vörös vezér, ennyi simán kijár neki, ám ő hallani sem akart arról, hogy én egyedül aludjak a többi túlélővel, így megosztozunk a széles szobán. Csak a sarokba, a földre dobált matracok és pokrócok miatt nevezhető szobának. Az ablakban az üveg betört és sötétítővel álcázott, a szobában lévő asztal pedig csak lomtár szerepét szolgálja.

Ez csak egy álom volt, a francba, csak egy álom. Az agyam mégis úgy kezdett kattogni rajta, mintha igazi események lettek volna. Emlékek. Pedig nem azok, Vörös azt mondta ez csak betegség része, hogy az agyam már kezd tönkremenni és leépülni, ezért olyan nonszensz és értelmetlen képeket kreál, hogy lassan kezdjem elveszteni saját magam. Igen, az elmúlt három évben is voltak ilyen álmaim, de valamiért sosem tűntek ennyire valósaknak. Aggódnom kéne? A légzésem lassan megnyugtattam. Ha nem hiszek az álmoknak, így nem tudom saját magam átverni és talán késleltetem az őrületet. A halál már így is a küszöbön van, de azt hiszem még várnia kell.

Ledobtam magamról a pokrócot és hosszasan pislogva matattam a félhomályban a felszerelésem után. A csuklóvédő, bőrkötéses tőr, védőszemüveg. Ezekkel nem akárki bír a Farkasok között. Vörös csak keveseknek enged folyamatos fegyverviselést: az Éjjeli Szemeknek, akik őrzik a falka területét; a Halál Fiaknak és végül a Tiszteknek, akik harcolnak és rajtaütnek a VESZETT-en. Vörös és én hordunk még fegyvert magunkkal. Ennyi.

Kerestem magamra valami ruhát ami takarja a vállam. Megmondom őszintén, nem szeretek fedetlen karral kint mászkálni. Habár a legtöbben így járnak, én mégsem szeretem. Sebezhetőnek érzem magam. A kezem végighúztam a vállamon lévő égetett hegen. Már nem fáj, hiszen már csak heg, de emlékszem mennyire elviselhetetlen volt amikor a pokolian égető vasat a vállamhoz nyomták. Ordítottam és patagzott a könnyem a fájdalomtól. Vörös aztán a szobába vitt és két napig nem engedett ki, míg a bőr meg nem gyógyult egy kicsit és én nem jajdultam fel minden mozdulatnál. A vezér húga vagyok, nekem nem szabad panaszkodni. Mindenki átesett már ezen.
Hogy mi célja ennek? A megjelölés, a horda amihez tartozol megjelöl téged, mint tulajdona. Attól a pillanattól kezdve hűséggel és halával tartozol a hordádnak, aki befogad, enni ad és véd. A jelölést is Vörös vezette be, azelőtt nem volt ilyesmi. Ezzel nem csak a köpönyegforgatók száma csökkent le, hanem a közösség szellem is megnőtt. Már mondtam, Vörös elérte, hogy egy falka legyünk és nem egy halom zavarodott tizenéves. A bátyjámnak ezzel egy másik célja is volt, habár ezt nem szeretem hangoztatni. Ezzel jelöljük meg a hulláink is. Morbid gondolat, de mégis hasznos, legalábbis a Tisztek azt mondják.

Az ujjbegyem kitapogatta a marcona W-t. Nyilvánvaló, hogy az angol wolf szó rövidítése. Nem tudom mennyi angol tudok, de arra emlékszem, hogy ezt az iskolában tanultuk. Olyan kevés emlékem maradt meg arról az időről, amikor még nem volt pokol az életem, mielőtt még nem kellett Vörössel az életünket mentenünk.

Gyorsan magamra kaptam valamit és a csarnokba mentem. Csarnoknak nevezett hatalmas belső raktárterület még álmos fényben úszott. Néhány rakott tűz izzott közepén, amit bóbiskoló tinédzserek vettek körül. Én átvágtam a csarnokon és az északi kapun mentem ki.
A nap karmazsin vörösen kezdett kibújni a horizonton. Láttam, hogy nem is olyan messze, az Éjjeli Szemek jöttek vissza az éjjeli váltásból. A keleti szárnyból éppen csak kijöttek az Éjjeli Szemek másik része, hogy átvegye a műszakot. Az éjjeli műszakosok hulla fáradtan ballagtak és alig húzták a lábukat a komplett kimerültségtől. A nappali műszakos őrök felfegyverkezett csapata sutyorogva várakozott.