A Változó (The Variable) TMR//Minho (Befejezett, de még frissül)

1.14 fejezet

Minho

Lenyomtam a kilincset, de az ajtó csak nem nyilt ki. Nem is számítottam másra,  ez a lány nem fogja védtelenül hagyni magát senki előtt. Kopogtattam. Semmi válasz. Megismételtem, de semmi haszna sem volt.

- Claire, nyitsd ki az ajtót! 

Keresztbe tettem a kezem és vártam. Mást nem is tehettem, nem hiszem hogy jól reagálna rá,  ha betörnék hozzá.

- Claire, ne csináld ezt! - kiáltottam és közben kitartóan kopogtattam - Annyi zajt csaptam, hogy már biztos fennt vagy.

Néhány másodpercet kellett még várnom,  aztán végre valahára kinyilt előttem az ajtó. Megjelent előttem a kunyhó tulajdonosa is, a halál pillantásokat küldő Claire.

-Ajánlom, hogy nagyon fontos legyen amiért felkeltettél. - mondta komolyan és mereven - Nem hiába keltem fel megént.

Hirtelen nem tudtam válaszolni,  csak a lányt bámultam. Azt gondolnád, hogy a megfésülködött, munkára kész Claire jól néz ki, akkor a félig álmos, kusza hajú egyenesen csábító. A haja természetes hullámokban omlott a vállára,  ami csak úgy mellesleg fedetlen volt. A háromnegyedes ujjú pólót egy egyszerű top váltotta fel, ami elég sok bőrt hagyott szabadon. Nagy kényszert éreztem, hogy végig simitsam a fehér, hívogató bőrét. Egy apró köhintés jelezte, hogy most már eleget stiroltam, és itt az ideje a válasznak. Claire égszínkék szemei kíváncsian várták a választ.

-Csak gondoltam felkeltlek mielőtt megjön az új Zöldfülű. - mondtam gyorsan és szakszerűen lepleztem a zavarom

Claire szemöldöke felszökött.

- És én ezért keltem fel? - kérdezte és a keze a homlokához szaladt

Közben csak vigyorogtam, a lány viszont csak csóválta a fejét.

-Eljön még az az idő is, amikor te akarsz majd aludni és én fogom verni az ajtót. - vágta rá komoly hangsúllyal, a szeme viszont pimaszságtól csillogott

- Ne félj,  már most várom a napot mikor te fogsz a szobámba jönni. - válaszoltam vigyorogva,  tetszik nekem ez a helyzet

- Ne próbálkozz,  úgy is kinnt maradsz. - mondta hetykén, közben összefonta a karját a mellkasán, amire kissé megnőtt a szivverésem; na ne nézz le, amint látszik férfiből vagyok

Claire gyorsan rájött mi foglal le, így vetett egy csúnya pillantást rám, és rám akarta zárni az ajtót. Nem is értem miért.

-Hé, hé, hé. - morogtam, a kezemmel megtartottam az ajtót, a lány viszont annál jobban akarta rám zárni -Nem miért van erre szükség? 

-Mintha nem tudnád, Minho. 

Az ajtó résen keresztül szemeztünk egymással. 

-Nem kellene beengedjelek a tegnap este miatt.

Oké,  ez súlyosabb, mint gondoltam. Jöhet a B terv: a kiskutya szemek.

-Ugyan már, Claire, az csak egy apróság volt...

A lány csúnyán nézett rám. Egy aprót köhintettem.

- Egy olyan apróság ami nem fog mégegyszer megtörtenni. - tettem hozzá gyorsan

Egy fáradt sóhaj hagyta el az ajkát,  majd megenyhülve kinyitotta az ajtót. Diadalmasan néztem le rá, Claire viszont baljósan figyelt. Belépve a szobájába máris éreztem a levegő változást. Ez nem egy Előljáró fülledt levegőjű szobája, ez egy lány szobája. Rendezett, kicsi, egy ágyon és egy rozoga szekrény állt bútorzat gyanánt. Amíg én elbambulva néztem a vetetlen ágyat,  Claire a szekrényhez ment és ruhát keresett magának.