A Változó (The Variable) TMR//Minho (Befejezett, de még frissül)

2.15 fejezet (-)

Nyíl

A kezembe nyomott egy gyanús színű löttyöt.

-Idd meg vagy ő járja meg!

A heges, sebes arcú férfira néztem, majd a bátornak tűnő Minhóra. A csőre töltött revolver még mindig a halántékánál pihent. Minho arca határozott volt,  a sötét barna szemében nem láttam félelmet, az állát fenntartotta, szokásos büszke, magabiztos,  önfejű Minhóm. Még így, hátrányos helyzetben is felnézek rá és csodálom a jellemét. Sokkal emberségesebb és az élete többet ér,  mint ebből a városból és Buggyant telepből akárki, beleérve a hordákat is. Minho határozott, okos, éles nyelvű, de sohasem láttam visszaélni a hatalmával. Éppen ezt szeretem benne, jobban mondva mindent szerettem benne, úgy külsőleg mint belsőleg. Szerettem a éjfekete haját, a sötét barna szemeit,  az állát,  a széles vállát,  a karjait,  az apró hegeket a testén,  mindent. És mindent elveszithetek ha nem teszem amit kell. A remegő kezemben lévő italra pillantottam,  mintha nagy betűkkel lett volna ráirva, hogy MÉREG. Ha most túlélőként gondolkodnék, akkor a menekülést kellene válasszam Minho élete fölött,  de egek, bele sem merek gondolni ilyesmibe. Nyilvánvaló,  hogy Minho élete fontos a Veszettnek, a csapattársainak, de leginkább nekem. Igen, Minho élete többet ér a sajátomnál is, mert hát lássuk be, mit ér az én életem?  Normális életem volt míg meg nem betegedtem, aztán Vörössel kezdtük járni a világot,  túlélni a heteket és az éveket, tudva, hogy egyszer úgy is erőt vesz rajtunk a betegség és meghalunk. És egyszer úgy is meg kell halni, nem? De. Én pedig ha választanom lehet akkor inkább Minhoért halok meg, mint józan eszem elvesztve és ordítozva. Minho szomorúan nézett, jól láttam és a szeme sarkában egy könnycsepp csillogott?  Nem számít. Tudom, hogy szeret. Hirtelen én is tudatni akartam vele, hogy szeretem Minhót, de aztán leesett,  hogy ez a tettem éppen elég ahhoz, hogy a fiú rájöjjön valóban szeretem.

Lassan felemeltem a poharat és benne kavargó kék löttyöt a szám felé közelítettem. Egy utolsó pillantást vetettem a dühös, csalódott, szomorú fiúra majd az ajkamhoz ért a pohár.

-Ne! - kiáltott Minho

Már két korty lement amikor egy puffanást hallottam. A revolver elsült. A pohár kiesett a kezemből, ugyanabban a pillanatban Minho teste is. A látásom homályos lett, a földre vetettem magam és a fiúhoz kúsztam. Már nem volt pulzusa. A vér beboritott mindent és én a sokktól megnémultam. Aztán Minho véres ingjét markoltam és egy melyről jövő zokogás vett erőt rajtam. Csak ömlöttek a könnyeim és képtelen voltam más cselekedetre.

Az egyik férfi felemelte a revolvert, hogy belém lőjön, de a másik a kezéhez nyúlt és leengedte azt. Olyan fájdalom gyötört, hogy talán épp a megváltástól mentett meg a pasas. Annyira fájt, súrt, égetett,  fojtogatott, hogy a belsőm valóban a halál után áhítozott.

-Hagyd,  ne pocsékoljunk több golyót,  a csajnak már úgy is mindegy.

-Pedig azt hittem a srácot megtarthatjuk, elvégre, a feladat csak a csaj kiiktatását követelte.

-Most már nem számít. A méreg két perc és kinyirja.

Csak sarkon fordultak elmentek. Esküszöm, hogy az ördögöt láttam.
Éreztem, hogy én is egyre erőtlenebb leszek, az ujjaim hidegek voltak és nem bírtam nyitva tartani a szemem. A halott Minhóra néztem, a szemei be voltak csukva, az arcán vérpöttyök dudorodtak. Ahogyan a könnyeim folytak, úgy folyt a fiú vére. Le kellett volna lőjön, gondoltam és a fiú véres mellkasára hajtottam a fejem,  már mozogni sem bírtam a testemen hidegség és mérhetetlen fáradság és fáradság uralkodott. Már nem akartam harcolni ellene, minden értelmetlen volt. 

Aztán nem hallottam mást csak bekebelezett a sötétség.

Author's note : Április Bolondja!!!! EZ NEM EGY IGAZI RÉSZ, CSAK AZÉRT ÍRTAM, MERT MEG AKARTALAK VICCELNI TITEKET EGY KICSIT. BECSSZÓRA,  NEM EZ TÖRTÉNT,  MINHÓT NEM FOGJÁK LELŐNI ÉS NYÍLNAK SEM LESZ SEMMI BAJ, talán. TUDOM, ROSSZ VICC VOLT,  LEGKÖZELEBB NEM CSINÁLOK ILYET, ÍGÉREM, talán. Kérlek bocsássatok meg, tényleg rossz vicc volt, de vegyétek viccként és ne utáljatok meg érte,  Köszi ;) ha kell személyesen kérek mindenkitől bocsánatatot.