Claire
Ha tehetném, alvás helyett is aludnék. De nem tehetem. Sajnos. Az ujjaim a halántékomat dörzsölték. Nem álmos voltam, csak majd szét robbant a fejem. Az este kissé nehezen ment az elalvás, (akármennyit is ábrándoztam Minhóról), majd hajnalban felpattant a szemhéjam és képtelen voltam visszaaludni.
A lüktetés nem szűnt meg, az ujjaim pedig nem voltak mágikusak, hogy csak úgy meggyógyitsanak. Kár.
Fájdalmasan korán reggel van, én pedig megyek és segítek kipakolni a Dobozból. Oda érve már jó pár fiú rakodott. Newt kérdően nézett rám:
- Claire, mit keresel itt?
- Alby azt mondta menjen egy Kóronc is a dobozokért, ígyhát..
- Mehetsz nyugodtan, Claire- dugta elő a fejét valahonnan Clint - Én már itt vagyok.
- Akkor teljesen hasztalanul keltem fel és vánszorogtam el idáig? - kérdeztem bosszúsan, a fenébe Alby
- Pontosan. - vágta rá valaki a hátam mögött
Megfordultam, noha nagyonis jól ismertem a hangot. Minho bicegett hozzám. Egy vigyort küldött felém, aztán az egyik dobozhoz ment. Még nincs teljesen felépülve, még nem kellene nehéz fizikai munkát végeznie. Összefontam a karom és utána mentem. Az orvosa vagyok, azt akarom, hogy neki jó legyen.
- Minho, neked ágyban kellene lenned.
-Ha ágyba viszel, ágyban leszek. - vágott vissza gondolkodás nélkül
Éreztem, ahogyan lassan elfutja a pír az arcom, nem tudom, hogy attól mert felbosszantottak vagy attól zavarban vagyok. Szúrósan Minhóra néztem.
- Ez nem vicces. - mondtam komolyan - Az egészségedről van szó.
Minho mintha meg sem hallott volna, folytatta a dolgát. Én viszont mást sem utálok, mintha nem hallgatnak meg.
- Rendben, légy csak makacs, nem én belém kellesz tűt szúrjanak...
- Csak segíteni akarok, Zöldfül. Utálom a semmit tevést, hogy itt ülök a Tisztáson és lopom a napot.
Minho kiegyenesedett és teljes testével felém fordult. Habár ő a sérült, mégis én érzem magam gyengébbnek mellette. A fiú arcára néztem, de nem találtam nyomát szarkazmusnak. Egy részem egyet ért azzal amit mondott, én is így érezném magam: tehetetlennek. Végül lassan bólintottam.
- Rendben, dolgozhatsz, de én segítek neked...
- Hogy meg ne erőltessem magam? - kérdezte pimasz mosollyal
-Nem, azért mert nem hiába keltem fel, bökd meg!
X
A Kóroncoknak szánt dobozokban lévő fájdalom csillapitó csodát tett. Éljenek az Alkotók! Na jó, ezt nem gondoltam komolyan. Ha valaki is megtudná, hogy ezt gondoltam száműznének.
Elgondolkodva álltam a sorban a kaja miatt, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Természetesen Minho volt, ma már annyit ült a nyakamon, hogy egyáltalán nem lepődtem meg. A fiú karba tett kézzel állt és csalafintán mosolygott.
- Mi az, Minho?
- Revansot akarok.
Összehúztam a szemöldököm, a fiú viszont komolynak tűnt.
ESTÁS LEYENDO
A Változó (The Variable) TMR//Minho (Befejezett, de még frissül)
Fanfiction{ 2015. június 21 - 2016 május 15 } Első évadban: Minho egyike a legerősebb karaktereknek a Tisztáson.De nem úgy reagál az akadályokra, ahogyan azt a VESZETT várta.A kérdés tehát áll, mi lehet az a Változó ami kiválthatja Minhóból az Alkotók által...
