A Változó (The Variable) TMR//Minho (Befejezett, de még frissül)

1.03 fejezet

Claire

Az első napom azzal telt, hogy Newt magyarázatát hallgattam és próbáltam megjegyezni. Több-kevesebb sikerrel.A Tisztás szókincse meglepően színes.Csak a hülye szóra több mint 10 szinonímát hallottam.
Kezdem már kapisgálni a Tisztás hierarchiáját: Nick az abszolút vezér, Newt a vezérhelyettes, Alby a vezér jobbkeze, aztán jönnek az előljárók, a többiek pedig, akik a ranglista alján vannak, ugrálnak a vezér kedve szerint.Ahogy láttam, Nick nem éppen az engedékeny fajta.Az előljárók is elég tekintélyt parancsolóak, de én nem bizom bennük.

Newt azt mondta az első munka napom a Ekéseknél lesz.A munkát Zárt, az előljáró, fogja nekem nekem kiszabni és ő is fogja eldönteni, hogy maradhatok-e ha szeretnék.Nem hiszem, hogy szeretnék.Gyorsan rájöttem, az Ekés munkát nem nekem találták ki.Zárt csendes srácnak tűnik, de legalább nem rosszindulatú.Az egész napot végiguntam,de itt az igazi mártír Newt volt.Mivel utánam kell néznie, ma ő is a Ekéseknél dolgozott.Amikor arra gondoltam, hogy ennél nem lehet semmi sem lehet lelombozóbb, csak Newt-ra néztem és jobb kedvre derültem.Szegény, szörnyen savanyú képet vágott. De én megértem a fájdalmát.
Nem, kizárt hogy ezt a munkát választom.

Megkönnyebbültem, mikor Zárt azt mondta mára befejeztük.Newt arca is felragyogott.
Még volt egy kis idő a Tűzig, de én úgy gondoltam lepihenek, így a kuckómhoz ballagtam.A kuckóm tulajdonképpen csak egy kunyhó, egyetlen egy szobával.Ott aludtam tegnap este is.Nem egy hangulatos helyiség, de megteszi.Legalább távol van többi fiútól.

Amikor a kuckóhoz értem, megtorpantam, úgy tűnt mintha sírást hallanék.Hirtelen azt hittem képzelődöm a fáradtságtól.Tovább hallgatóztam, de a hang nem szűnt meg.A hang irányába indultam és a kuckóm háta mögött meg is találtam a hang forrását.Az a kisfiú volt, akit a tegnap olyan csúnyán elvert Gally.Koszos vörös haja szemébe lógott és fúldokolva sírt.Nem vette észre, hogy ott vagyok, míg le nem hajoltam hozzá.Egy pillanatig rémült képet vágott és próbált eliszkolni tőlem, de én gyengéden megfogtam a vállát.

-Mi a baj?

-Se-semmi.-szepegte és elkezte letörölni a könnyeit

-A semmiért nem sír az ember.Gyere, talán tudok segíteni.

A kisfiú rázta a fejét.Egy pillanatig azt hittem megént kitör belőle a sírás.

-Nem tudsz rajtam segíteni.-nyöszörögte és törölgette a szemeit

-A többi fiú az?-kérdeztem, de
reménykedtem, hogy a válasza nem-Bántottak?

Bátorításképp megfogtam a kezét, de ő felszisszent, ezzel megválaszolva a kérdesemet.

-Ezt Gally csinálta, igaz?

A fiú bólintott, én pedig a szememmel vizsgáltam meg a kezét.Nem tűnt komolynak, de sok horzsolás volt rajta.El kellene menni vele Jeffhez.

-Voltál már a Kóroncoknál?-az utolsó szó nagyon erőltetett volt, még nem igazán szoktam meg ezeket az új szavakat

-Nem.-mondta és bátortalanul folytatta-A többiek nyámnyilának hívnának.

-Én elmehetek veled, és biztosíthatlak, hogy senki sem fogja megtudni.-ajánlottam-Szeretnéd?

Egy pillanatig habozott, majd félénken bólintott.Ezt egy apró sikernek tituláltam.Csendesen a Kóroncok épülete felé sétáltunk.Kezdtem derüsebben látni a dolgokat, mert a fiú már nem szipogott, szótlanul követett.

-A nevem Claire.-szóltam váratlanul-És a tied?

-Chuck vagyok.-mondta csendesen

Az épülethez értünk és magamban imádkoztam, hogy ne legyen bezárva az ajtaja. Lenyomtam a kilincset. Bingó! Nyitva maradt, biztosan Jeff hagyta úgy, tegnap is Clint rászólt, hogy zárja be. Kösz, Jeff, jövök neked eggyel.
Chuck-kal besétáltunk, leültettem a székre és kötszer után néztem.Mikor megtaláltam, lehuppantam a másik székre és tisztogatni kezdtem a sebeit.Meglepetésemre, szótlanul tűrte, még csak fel sem szisszent.Talán nem is csinálom ezt annyira rosszul.