Apaként az élet

▪️10. rész ▪️

LARA

Azután, hogy elküldtem minden nap hívott, írt vagy épp a házhoz jött oda.
Ami jobban zavart az Niki volt két naponta megjelent. Fenyegetőzött, zaklatott. Ezért döntöttem úgy hogy elköltözöm. Egyik napról a másikra történt meg. Így végre nyugodtan élhetek anélkül, hogy az az őrült nő zaklatna.

- Azóta sem beszéltél vele? - kérdezte Lia.

Nemlegesen ráztam a fejem a könnyeim nyeldesve.

- Látom mennyire szenvedsz miatta...miért nem hallgatod meg? Ne legyél ilyen makacs.

Nem akartam semmit mondani. Így magamra hagyott a dobozaimmal.

Eltelt pár hét mióta itt vagyok. Már kezdtem kicsit elnyomni magamban a történteket. Erre kora este megjelent az ajtóban Chris a babával. Egy táskányi pénzzel és a baba dolgaival akart itt hagyni miután bocsánatot kért.

- Kérlek ne tedd ezt. - rohantam utána zokogva - Maradj itt te is.

- Igérem amint elcsitulnak a dolgok vissza jövök. - ölelt át - Szeretlek. - csókolt.

- Ne menj el. - könyörögtem de hiába. 

Beült az autóba és elhajtott. Vissza mentem a lakásba.

A csöpp kislány békésen aludt. Észre sem vette a körülötte zajló eseményeket.

Csak ültem és néztem, közben azon gondolkodtam mit fogok kezdeni ezek után.

A pelenkázó táska tartalmát kipakoltam.
Néhány adag ruha, tápszer, víz és cumisüveg. Pelenka,törlőkendő. A másik táskában csak pénz volt. Rengeteg pénz. Egy levél volt mellette.

" Tudom, hogy hatalmas terhet raktam rád, ahogy azt is tudom,hogy a legjobb kezekben lesz Liza amíg én távol vagyok.
Felírtam a doki számát,minden fontos infót.
A pénzt azért hagytam, hogy vegyél meg mindent amire szükségetek van.
Mindennél jobban szeretlek
téged és őt is! "

A

levelet olvasva még jobban sírtam.

Telefonom csörgése szakított ki a gondolataimból. Az ő képe villant fel a kijelzőn.

-Szia. - szipogtam.

- Szia.

- Még alszik. - motyogtam ülve a hordozó mellett.

- Háromszor fordultam vissza. - mondta.

Felugrottam, hogy az ablakon kinézzek. Azt reméltem itt lesz, de nem.

- Reméltem, hogy itt leszel ha kinézek.

- Ha nem teszek valamit sosem áll le. Ennek véget kell vetnem. - határozott volt.

- Csak vigyázz magadra. A lányodnak szüksége van rád. - mondtam elcsukló hangon - És nekem is.

A vonal megszakadt. Probáltam vissza hívni de nem volt kapcsolható. Közben a kislány is felébredt. Tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Szia tündérke. Most egy ideig én vigyázok rád. - vettem ki.

Nem volt megijedve, csak méregetett.
Elkészítettem az adagját amit szépen meg is evett. Aztán csak nézett rám gyönyörű szép szemeivel.