Ha minden a terveim szerint alakult volna az életemben, akkor mostanra saját autószerelő műhelyem lenne.De ugyebár, ember tervez Isten végez.Saját műhely helyett gájázok másnak, mellette pedig gyereket nevelek. Igen, egyedül.
Hogy maradtam egyedül...
A randi hallatán izgalomba jöttem. Napját sem tudom mikor voltunk úgy igazán kettesben valahol.
- Gyere manóka. Eszel és pihensz egyet. - vettem fel.
- Hagyd megoldom, készülj csak! - ugrott fel Brúnó.
- Ha elalszik készülök. Addig csak kezeld a másnaposságod.
Megettem Lizát és elvittem aludni. Hamar kidőlt így én el is siettem hajat mosni.
Izgatottan készültem. Millió ruhát próbáltam fel...de nem tudtam dönteni. Nem tudom mi van a fejében...mit akar csinálni de nem akarok sem alul, sem túl öltözött lenni. Kiborultam. Köntösben mentem le Brúnóhoz.
- Mi a terve?! Mit akar csinálni?! Segíts mert megőrülök esküszöm.
Meglepetten állt előttem.
- Öhm...fogalmam sincs. Nem beszélt erről velem.
Bár ezt nem igazán hittem el vissza mentem készülődni.
Végül csak ruhámra leltem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Éppen időben...mert Chris haza ért.
- Azt hiszem téged keresnek. - szólt fel Brúnó.
Elindultam lefelé...elsőként Brúnó fordult szembe velem.
- Azt a kurva...- kapott a szája elé - Bro...
Chris oda lépett mellé, így már ő is látott. Tekintete fel le járt rajtam.
- Istenem...de rohadt jól nézel ki. - szólalt meg mellém lépve.
- Köszönöm.
Nem most ismertük meg egymást...mégis egyetlen pillantása is olyan zavarba tud hozni...
- Gyönyörű vagy! - finoman csókolt.
- Te is jól nézel ki. - húzódtam el kissé.
- Na szexyk húzzatok randizni! - tolt kifelé mindkettőnket.
A ház előtt Életem teljes pompában állt arra várva hogy beüljünk.
- Te is nagyon csinos vagy Élete. - dícsértem a kocsit beülve.
- Neked csinosítottam ki.
- Vagy őt is randira készítetted ha én nemet mondok?! - váltottam komolyra.
- Baby...
- Nyugiii. - húztam csókba - Csak vicceltem.
- Hihetetlen vagy.
Bár néhány percre csend telepedett közénk ... keze végig a combom cirógatta.
- Megjöttünk. - állította le a kocsit.
Kiszállt és nyitotta az ajtót nekem is. Kezét nyújtva segített ki.
- Az első állomás...- karolt át a bejárat felé sétálva.
Egy étteremhez érkeztünk.
- Van foglalásunk Chris Graham névre. - állt meg a recepciós pultnál. .
- Kövessenek. - vezetett az asztalunkhoz.
Annyi ideig sétáltunk utána, már azt hittem teljesen más helyre vezet minket.
- Az asztaluk. - egy ajtó előtt álltunk, aki idáig vezetett most itt hagyott minket.
Értetlenül álltam a dolog előtt.
- Gyere. - nyitotta ki az ajtót, felfedve ezzel hova érkeztünk.
Az épület tetején vagyunk. Kivilágítva egy asztal, körülötte mindenütt rózsaszirmok.
- Istenem. - könnybe lábadt szemmel néztem körül - Ez gyönyörű!
- Tölthetek? - vette kezébe a boros üveget.
Tartottam a poharam.
- Köszönöm.
Megjelent a pincér az étlapokkal.
- Hozhatok italt?
- Vizet kérnék.
- Én is. - mondta Chris is.
Míg az étlapot bogarásztuk csend telepedett közénk. Fel fel nézett az étlapról rám ami igencsak zavarba ejtett.
- Imádom a kipirosodott arcod.
- Szóval direkt csinálod. Folyton zavarba hozol.
- Ajaj...Most lebuktam. - nevetett.
Annyira jó volt kimozdulni, kettesben lenni és csak magunk lenni. Miután megvacsoráztunk Chris fizetett és tovább indultunk.
- Hosszú még az este és rengeteg programot terveztem még mára. - sétáltunk a parkolóhoz.
- Igazán?!
- Ühüm. - biccentett előre a fejével - Egyszer azt mondtad, a tökéletes randin lovaskocsizást képzelsz el...
- Neee. Ez...- szinte rohantam a lovakhoz.
Mindkettőt megsimogattam.
- Indulhatunk? - kérdezte mellém lépve.
Csak bólogattam. Mosolyom letörölhetetlen volt.
Összebújva űltünk, a város fényeit nézve, hallgatva a lovak patájának ritmikus dobogását.
- Hová viszel most? - kérdeztem bár a választ már tudtam előre...
- Meglátod, amint oda érünk. - mosolygott elégedetten.
Beletörődtem.
Egy csarnoknál álltunk meg. Rengetegen sorakoztak előtte, kígyózó sorokban állva.
- Chris?!
- Gyere. - fogta meg a kezem.
Kikerülve a tömeget az ajtóhoz vezetett. Két hatalmas biztonsági őrrel álltunk szemben.
- Chris Graham. - ahogy kimondta a nevét a két férfi félre állva tárta ki az ajtót előttünk.
Egy hatalmas színpad előtt álltunk. A nézőtér közepén egy emelvény állt. Ez felé vezetett. Pincér jött. Chrisre néztem.
- Mond csak mit szeretnél. - bíztatott.
Kértem egy vodka epret majd ismét rá néztem.
- Jó lesz, nyugi. - csókolt meg.
Lassan beszivárgott a tömeg. Az emelvény körül is nyüzsögtek az emberek. Ez cseppet zavart...míg fel nem konferálták a fellépőt. Chrisre néztem, aki csak mosolygott. Nem értettem, hogy szerzett jegyet mikor már a kihirdetés után 2 órával elfogytak.
