Apaként az élet

▪️24. rész ▪️

CHRIS

Most már Olivia is nálunk van. Brúnóval jól kijönnek. A megérkezése után ki hívott a teraszra beszélgetni.

- Tudnod kell valamit...

Nem értettem.

- Lara szüleivel kapcsolatban...- nehezen kezdett bele a mondani valójába. 

- Én úgy tudom jó a viszonyuk.

- Mindenki úgy tudja...kivéve engem. Lara gyermek otthonban nevelkedett.

- Ezt most találod ki?! Nem értem miért ne mondta volna el ezt nekem. - háborodtam fel.

- Mert ő menekült oda. Az apja zaklatta...elszökött otthonról az otthonba ment, ahol azt mondta kirakták őt ott a szülei. - nemlegesen ráztam a fejem - Egyedül én tudom ezt. Mert együtt voltunk az otthonban.

- Nem fogom fel ezt miért titkolta...

- Mert szégyenli. - adott választ - Ez egy bélyeg az emberek részéről.

Fura volt ez a beszélgetés...de legalább ezt is tudom. Bennem nem változtat semmit. Mindegy honnan jött.

1 héttel később

- Mikor mész be hozzá? - kérdezték szinte egyszerre Brúnóval a reggeli közben.

- Kettesben lennétek? - kérdeztem nevetve.

- Haha. Vicces vagy. - forgatta a szemét Olivia.

- Kérdésetekre a válasz mindjárt.

Elkészültem és el is indultam.

- Ha bármi van hívj minket! - kiabálta utánam Lia.

Én lennék a legboldogabb, de eddig sajnos semmi sem történt.

- Már nagyon vártuk! - fogadott a nővér. 

- Vártak? - kérdeztem vissza.

Közben ő hívta a doktort.

- Chris. Gyere...- jelent meg a doki.

- Mi történt? Lara szobája a másik irányban van.

Nem szólt csak ment előttem. Egészen az utolsó kórterem ajtajáig.

- Menj be.

Benyitottam, ahogy beljebb léptem megláttam őt.

- Lara!? - nem hittem a szememnek.

Bólogatott.

Rohantam az ágyhoz.

- Köszönöm istenem. - mondtam újra meg újra közben a földre rogytam sírva.

- Hol van Liza? - kerdezte alig hallhatóan.

- Otthon Brúnó és Lia vigyáz rá. - néztem fel rá - Annyira féltem, hogy elveszítelek.   - fogtam a kezét - Bármit megadtam volna azért, hogy én feküdjek abban az ágyban.

Nemlegesen rázta a fejét.

- Ha az kell Liza gyógyulásához az életem is oda adnám.

- Szerelmem... nekem mindkettőtökre szükségem van. - csókoltam meg.

Kopogás után a doki lépett be.