Apaként az élet

▪️49. rész ▪️

LARA

Az esti beszélgetés amit inkább hajnalinak mondanék, mert ugye az éjszaka közepén jött értem, mire haza érkeztünk ... már szinte reggel volt. Kelt Liza tisztába tettem és befeküdtünk Chris mellé. Mivel bekakilt hamar véget ért a lustálkodás. Míg Chris elvitte tisztába tenni én felöltöztem közben megcsörrent a mobilom. A doki hívott a kihagyott időpontok miatt, arra kért menjek be mert szeretne megvizsgálni. Chrisnek csak szóltam, hogy el kell mennem kicsit, persze jött volna ő is, de doki után szeretnék bemenni a plázába valamit venni neki. Holnap lesz a születésnapja. A taxi hamar elvitt a kórházhoz ahol két órán át várakoztam. Sürgös műtétre kellett mennie az orvosomnak.

- Ha nem szeretné megvárni, szólok egy másik orvosnak...- mondta a nővér.

- Köszönöm, inkább megvárom. - nem akartam másik orvost.

Mikor már épp eldöntöttem, hogy haza megyek megjelent a doki.

- Ne haragudj, ez nem volt egy egyszerű műtét. - közben a rendelőbe mentünk - Hogy vagy?

- Köszönöm, jól.

- És lelkileg?

- Igyekszem úgy is rendben lenni.

- Chris nem kísért el? - faggatott tovább.

- Most nem.

Túl estünk a vizsgálaton, van egy kis gyulladás ami nem tetszik neki.

- Írtam fel gyógyszert, naponta kétszer vegyél be belőle egyet. Ez öt napos kúrára elegendő, ha nem viszi le akkor meg kell ismételni a műtétet. - hadarta el.

Ez eléggé megijesztett. Nem akarnék újabb műtétet. Eleget vagdostak már.

Ezekkel az információkkal engedett útnak. Olyannyira az elhangzottak hatása alatt voltam azt sem tudom hogy kerültem át egyik patikából a másikba, csak mentem hogy szeretném kiváltani a gyógyszert de háromban sem kaptam. Már baromi késő volt, a plázába rohanva vettem egy ajándékot Chrisnek majd még egy gyógyszertárral próbálkoztam. Azt is sikertelenül így haza mentem.

Alighogy benyitottam Chris ott termett és átölelt.

- Ne haragudj, nem így terveztem. - motyogtam karjai szorításában.

- Azt hittem Lia meggyőzött valamivel, hogy vissza menj.

- Én csak kontrollra mentem...tudod kettőre kellett volna mennem míg nem voltam itt.

- Kontrollra?! Egész nap ott vo ... akkor valami baj van! - rakta össze a képet - Mi a baj?!

- Sokat kellett várnom mert műtött a doki én pedig nem akartam másikat.

Nehány lépéssel beljebb mentünk. Megnyugodni látszott.

-Chris...- félve kezdtem bele.

- Igen?! - fordult felém.

- Van egy gyulladás ami nem tetszik neki...kaptam rá gyógyszert...ki kellett volna váltanom.

- Kellett volna?!

- Négy patikából egyben sem volt.

Azonnal telefont, kocsikulcsot ragadott.

- Brunó! - szólt hangosabban - Elmegyünk.

- Gond van? - jött ki szemét dörzsölve.

Azt hiszem aludt.

- Gyógyszertárba megyünk.

- Nee. Majd reggel. - ellenkeztem.

- Itt van a papíron hogy már este be kell venned. - haladt kifelé.

- Menjetek csak!

Két településsel odébb tudtuk megvenni, Chris egy pohár vizet is hozott mellé, hogy rögtön vegyem is be. Hajnal volt mire haza értünk.