Apaként az élet

▪️9. rész ▪️

CHRIS

Az elmúlt éjszaka után, a reggeli zuhany után álmodni sem tudtam volna jobbat. Azonban ahogy lementem minden szerte foszlott.
Nem tudom, csak sejtem ki volt itt...Lara megtudta, hogy Liza az én lányom.  Zokogva püfölte a mellkasom. Szörnyű érzés így látni. Meg akartam magyarázni de nem hagyta. Kizárt a házból. Hiába könyörögtem nem engedett be. Lia megjelenésével minden reményem elszállt.

Haza kullogtam. Dühös voltam magamra amiért nem mondtam el akkor mikor Nikul felbukkant.

Belépve ledobtam a pólóm. Ekkor lépett ki a szobából Brúnó.

- Hű de jó éjszakája volt itt valakinek.

- Az jó volt és az elmúlt másfél órát leszámítva a reggel is. De azt hiszem ezt nagyon elcsesztem.

- Nem tudlak követni. 

- Niki becsengetett hozzá.

- Neee. - esett le a történet neki.

- De. Lara nagyon kibukott. Kidobott. - meséltem el.

- Hívd fel. Muszáj beszélned vele.

- Próbáltam, egész úton haza felé hívogattam.

Őrülten ideges voltam.

Újra hívtam, most is sikertelenül.

Most legszivesebben leinnám magam de a kicsi miatt nem tehetem. Niki biztosan ide is ide fog jönni. 

Nem tévedtem. Valóban megjelent. Ha Brúnó nem fog vissza nem tudom mit tettem volna.

- Remélem jól indult a reggeled. Az enyém nagyon jó volt. - nevetett.

- Fordulj fel! - csaptam rá az ajtót.

Minden nap elmentem hozzá, folyton hívtam, üzenetet küldtem.

- Ne zaklasd, ezt elcseszted! - vette fel Lia.

- Könyörgöm csak had beszéljek vele. Helyre akarom hozni!

Bontotta a vonalat.  Bele temetkeztem a munkába, Liza megtanult forogni, és egyre jobban figyel a környezetére.

Minden nap elmondom neki mekkorát hibáztam és hogy nagyon szeretem. Ezt mindig csillogó szemekkel hallgatja.

Eltelt egy hónap. Szörnyen hiányzik. Azt érzem szét szakadok. Minden nap hívtam, írtam neki és a házhoz is elmentem. Sikertelenül.

Megszedtem magam a munkákból, vettem egy autót.

- Szedd rendbe magad. - mondta Brúnó látva mennyire elhagytam magam.

- Nem akarom...nem akarok semmit csak vissza kapni.

- Így nem fogod.

Niki pokollá tette az életem. Minden nap odajárt követelte a kislányt. Mérgemben már azt mondtam oda adom valakinek de azt sosem hagyom, hogy hozzá kerüljön. Ettől csak még jobban bepipult.

Hirtelen ötlettől vezérelve össze szedtem a kislány legfontosabb dolgait, egy táskányi pénzt és Larához indultam.

A háznál parkoltam egy idős hölgy volt a teraszon.

- Jó napot. - köszöntem oda.

- Fiatalember. Sokszor láttam már itt. Biztosan a kishölgyet keresi aki előttünk lakott itt.

- Igen, őt keresem. Tudja, hova költözött? - felcsillant egy kis reménysugár.

- Tudom, de nem tudom szabad e elmondanom.